Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Paszuly (fn.) – „Próbálunk barátságos vidéki kisvendéglőnek látszani, de főzni még nem nagyon tudunk.”
Oké, hogy a paszuly tájszó, és aki tájszavakon viccelődik, annak jár a faszkorbács, de itt nem is maga a szó a lényeg, hanem az, amit szimbolizál. Arról a sajnálatos elképzelésről van szó, hogy a rossz ételek kívánatosabbak lesznek, ha tájszavakkal vagy régimódi nyelvezettel próbáljuk meg eladni őket. Hát, nem lesznek azok.
Tejfeles (mn.) – l. a „paszuly” címszavunkat
A paszuly legjobb barátja, soha egyetlen helyen nem találkoztunk még tejfölös paszulylevessel, mindig kizárólag tejfelessel.
Csibe/jérce (fn.) – „Közönséges, két hét alatt hatkilósra hizlalt brojlercsirke.”
Valamiért azt gondolja az üzletvezető, hogy ha csibe, akkor az már nem úgy fog viselkedni a sütőben és a tányéron, mint egy halízű rágógumi, hanem mintha Bresse-ből hozatta volna.
Borjú (fn.) – „Át fogunk verni, ha törik, ha szakad.”
Ez kicsit kilóg a sorból, mert nem nyelvi modorosság, hanem általában egyszerű hazugság, és a fogyasztóvédelemnek már rég halálra kellett volna büntetnie minden helyet, ahol borjúhúsként adják el a fiatal marhát. Ahol egyébként valódi borjúhúst adnak a tányéron, ott a cikkben tárgyalt nyelvi jelenségek általában hiányoznak.
Balzsamos kerti zöldek – „Balzsamecetes vagy valamilyen enyhébb Ízű ecetes dresszinggel meglocsolt zacskós bolti madársaláta és rukola keveréke.”
A balzsamos minden esetben arra utal, hogy a konyha maga mögött hagyta azt a szép, nyolcvanas évekbeli hagyományt, miszerint a főként kádsúrolásra alkalmas, 20 százalékos ecetsavval próbálja meg ízesíteni a salátákat.
Füvek/kerti füvek/erdei füvek – „zöldfűszeres”
A kifejezés abból az időből maradt ránk, amikor a vendéglőkbe és éttermekbe is megérkezett az a nyugatnémet trend, hogy a szárított Kotányi és Horváth Rozi fűszerek helyett friss zöldfűszereket szórnak az ételre. Mivel a kétezres évek elején ez elég komoly versenyelőnyt tudott jelenteni, az étlapon minden esetben föltüntették, de az unalmas „friss bazsalikom, kakukkfű, rozmaring” helyett rámentek erre a félig rusztikus, félig romantikus vonalra. Most már annyira nem számít kuriózumnak a friss bazsalikom, de az étlapot még sok helyen nem cserélték le.
Ahogy a nagymamánk készíti – „Nem olyan, mint ahogyan a nagymamánk készíti.”
Mitől lenne olyan? A nagymamánk tud főzni, szemben azoknak a helyeknek a szakácsaival, amelyek ezzel próbálnak szimpátiát kicsiholni az ételeik iránt.
Kézműves – „?syntax error”
Hagyjuk ezt, 2014 van, minden kézműves. Ennek a szónak egyszerűen semmi jelentése nincs már. Olyan, mint a hungarikum.
Krúdyzás – „Minden elképzelés nélkül nyitottunk egy kisvendéglőt, és ahelyett, hogy finom ételeket próbálnánk főzni, Krúdy Gyula-idézetekkel nyomjuk tele az étlapot, mert az emberek nagy része még mindig elhiszi, hogy ez valamiféle garanciát jelent a minőségre.”
A krúdyzás vagy szindbádozás minden ötlettelen kisvendéglő utolsó mentsvára és adu ásza. A tulajokat és a vendégeket a legkevésbé sem zavarja, hogy szegény író forog a sírjában, amikor vegetás húslevesek, maradékból gyúrt töltött paprikák mellé írják a nevét.
Vicces receptleírások az ételek nevei alatt – „Seggfejek vagyunk, akik azt hiszik, hogy bárkit szórakoztat a silány stílusérzékkel összetákolt, magyar standupot is alulról súroló vicceskedés.”
"Fogom a napos csibe mellyét, kiklopfolom, friss zsemlyemorzsába forgatom, forró zsírban kirántom, Mariska néni házi savanyúságával tálalom." Akkor már inkább olvasgassuk az unikumos pulyka receptjét a magyar internet modemzörgéstől hangos hajnaláról, az legalább akkor mérsékelten szórakoztató volt.
