Ha nem változtatunk gyökeresen a csokoládéfogyasztási szokásainkon, 2020-ra dráma kakaóhelyzet állhat elő, rá pár évre pedig az a kevés maradék is elfogyhat - állítják a szakértők. A csokihelyzet szempontjából a huszonnegyedik órában vagyunk: több tényező is van, ami egyre rontja az éves hozamot világszinten, és ezek mellé egyre növekvő kereslet szegődött társul.
A globális felmelegedés és a növények elöregedése miatt egyre romlik a kakaóültetvények hozama. Ha ez nem lenne elég, az eddigi ültetvényesek sorra irtják ki az egyre kisebb hasznot és egyre több nyűgöt hozó ültetvényeket, hogy a kakaóbab cserjék helyett gumifaültetvényeket telepítsenek. Generációk óta meglevő kakaóbabtermesztők szállnak ki, mert az addig viszonylag biztos megélhetést nyújtó kakaó mára fenntarthatatlanná vált - írja a Guardian.
Az egyébként is drámai helyzetet tovább élezi, hogy az eddig nem túlságosan nagy csokoládéfogyasztó Kína is kezd rákapni az ízére - márpedig a piac méretéből adódóan az még akkor is a készletek komoly megcsappanását jelenti, ha a fejenkénti csokoládéfogyasztás jóval elmarad a nyugati jóléti társadalmakétól (összehasonlításképpen: jelenleg Kínában az egy főre eső csokoládé fogyasztás 100g, szemben az angliai 8 kg-mal, de az összes elfogyasztott csokolátét tekintve Kína a maga 1,4 milliárdos fogyasztóbázisával előzi a briteket.)
A válság harmadik, szintéén nem elhanyagolható oka a fogyasztóói társadalmak csokoládémániája: manapság nincs olyan termékcsoport (ide értve a burgonyacsipszet vagy a vodkát is), aminek ne lenne csokis változata. "Amikor gyerek voltam, kétféle csokis kukoricapehely létezett, és ahhoz, hogy abból ehessünk, előbb meg kellett csinálni a leckét. Tavaly a kukoricapelyhek 40%-a csokis volt." - Mondja a Guardiannek Marcia Mogelonsky, ételipari elemző.