A zacskóba fulladunk bele

Civilizációnk hamarabb eltűnik, mint a zacskók, amelyet mindenütt magunk után hagyunk? Annak ellenére, hogy évről évre erősebb a törekvés a műanyag csomagolóanyagok mellőzésére, mennyisségük érzékelhetően nem csökken.

Néhány évtized alatt döbbenetes népszerűségre tettek szert és elterjedtek az egész világon. Mivel jellemzően egyszer használatosak, szinte azonnal a kukába kerülnek. Az európai adatokat tekintve ijesztő számokkal találkozunk: évente átlagosan 200 zacskó birtokába jutunk, vagyis kontinensünk 730 millió lakosával számolva, a felhasznált éves mennyiség megközelíti a 150 milliárd darabot. Magyarország, Szlovákia és Lengyelország lakosaira az átlagnál is több jut, a skandináv országokra viszont lényegesen kevesebb. Az Európai Parlament célja az, hogy 2019-re a boltok ne adjanak ingyen nejlonzacskókat.

Nem a színe, a lebomlása számít Forrás: Origo

Amikor ezek a csomagolóanyagok elterjedek, pont az olcsó gyárthatóságot és praktikusságot szimbolizálták. Mivel vékonyak – a legtöbb falvastagsága nem éri el az 50 mikront – kis helyen raktározhatók. Néhány év után azonban már világosan látszik, hogy pont a leheletvékonyság jelenti az egyik legnagyobb veszélyt: a brüsszeli környezetvédelmi bizottság is ezek forgalmának a megszüntetést tűzte ki célul, hiszen éppen fizikai paramétereik miatt az újrahasznosításra gyakorlatilag nincs lehetőség.

Mindenhol ott vannak

A jellemzően polietilénből készült zacskó a legelterjedtebb fogyasztási cikk a világon, igaz, mennyisége miatt az egyik legveszélyesebb is. Alacsony tömege, kedvező ára és vízhatlansága miatt az élelmiszerektől kezdve a ruhaneműkig bármit elnyel. Ugyan egyre többen tudatosítják veszélyeit, leváltása, helyettesítése csak a fogyasztási szokások teljes megváltoztatásával lehetne elképzelhető.

A vegyipar fejlődése együtt járt a kőolaj-kitermelés és a jóléti társadalom kialakulásával. Nem véletlen, hogy az ötvenes évek derekára jutott el oda az amerikai piac, hogy pékáru, zöldség és gyümölcs kereskedelemben meghonosodott a zacskó használata. Ezt a szemeteszsákok elterjedése követte, majd szép lassan minden területen megjelentek az átlátszó vagy éppen reklámokkal ellátott, különböző méretű zacskók.

Miből készül?

A kőolajkészlet fogyásáért nagyban felelős a műanyagipar: 100 milliárd zacskóhoz 12 millió hordó olaj kell. Kína olajigénye részben ezért ilyen óriási – a sarki boltban a kiflihez kapott zacsi jó eséllyel onnan származik: az óceánt áthajózva konténerben érkeznek például a pireuszi, koperi, bremenhaveni, hamburgi kikötőkbe, majd onnan vasúton Magyarországra.

Rengeteg szemetet képez Forrás: 4nature

Alapjuk a nyersolaj, földgáz vagy egyéb petrolkémiai termék, amit ipari körülmények között szénhidrogén-láncokká alakítanak át. A kapott polimergyantát felmelegítik, sajtolják, feldolgozzák, lehűtik, majd vágással és nyomdaipari eljárásokkal megteremtik a végleges formát, külalakot.

Az előállított mennyiség mintegy 75-80 százaléka Európában és Észak-Amerikában fogy, de az Indiában és Kínában felhasznált tétel is évről évre nő. A fejlettebb térségekben sem igazán megoldott a hulladékkezelés, azonban a világ elmaradottabb részein a műanyagszennyezés helyenként eléri vagy meghaladja a katasztrófaszintet, fenyegetve ezzel nem csak a szárazföldi élővilágot, hanem a vízit is, hiszen a lebomlás évszázadokig tart.

A tej is zacskós Forrás: Táfelspicc-Péter Anna

Mikor bomlik le?

Mitől lett ilyen népszerű a műanyag zacskó? Mivel előállítása kevesebb nyersanyagot, vizet és energiát igényel, mint egy hagyományos papírtasaké, borítékolható volt az elterjedése. A gyártási folyamata kevésbé terheli a levegőt és a vizeket, mint a papírgyárak. A termék viszont életciklusának második felében elkezd igazán szennyező lenni – amíg a természetes anyagú zacskók lebomlanak, ez belátható időn belül nem.

Természetesen ismerünk már komposztálhatóakat vagy biológiailag lebomlókat is, amelyek alapja jellemzően genetikailag módosított növények termesztése során előállított keményítő, vagy éppen tejsav. A gyártási költség jóval magasabb a hagyományos zacskókénál, így sem a vevők, sem a kereskedelmi egységek nem szívesen használják, csupán a forgalom 2-3 százalékát teszik ki.

Nem szabadulunk? Forrás: Origo

A piac több szereplője is megoldást keres, mert a kényelmi szempontokon túl szinte csak rosszat lehet mondani a zacskókról. Egyes országok különadót vezetnek be, mások kampányokat folytatnak a többször használatos és a textilszatyrok érdekében – félő, hogy már túl késő megváltoztatni a fogyasztási, vásárlói szokásokat. Lassan de biztosan beborít bennünket saját szemetünk.

Rákokból zacskót?

Számos kutatás irányul arra, hogy ne a zacskót váltsuk ki, hanem az alapanyagát. A Baszk Állami Egyetem frissen publikált szakmunkája a rákok páncéljából kivont anyagban látja a megoldást. A kitozán (chitosan) eddig leginkább a testépítők és sportolók körében táplálék-kiegészítőként volt ismert.

Az Itsaso Leceta által vezetett labormunka arra irányult, hogy ezzel a természetes anyaggal ki lehet-e váltani a műanyagot úgy, hogy annak tároló, konzerváló hatása megmaradjon. Kísérletük során több anyaggal, többek között répával dolgoztak – eredményeik alapján az előállított fólia alkalmas lenne a feladatra. „A kitozánnak antibakteriális hatása is van, ami az élelmiszeriparban igazán előnyös.”

A tengeri állatokra különösen veszélyes Forrás: 4nature

Természetesen a kérdés, hogy honnan kerítenénk annyi rákot, amennyi a polietilén kiváltáshoz kell, megválaszolatlan. Arra sem ad az egyetem kielégítő magyarázatot, hogy az ipari volumenű előállítás milyen környezeti terhekkel járna, igaz, a törekvés, hogy a kőolaj csomagolóipari jelenlétét enyhítsék, dicséretes.

Itsaso Leceta a napokban kiadott nyilatkozata szerint: „Akárcsak a megújuló energiák esetében, jó, ha több lehetőség rendelkezésünkre áll. Muszáj olyan anyagokon dolgoznunk, amely csökkenti a fosszilis energiahordozók ipari felhasználását. Ha figyelembe vesszük a teljes életciklust, jobb, mint a kőolaj alapú termékek. A kitozánfilm sok szempontból pozitívabb az eddig használt anyagoknál, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem jár szennyezéssel. Ha beindulhatna a gyártás, a folyamat optimalizálhatóvá válna, vagyis még kevésbé lenne megterhelő a környezet számára. ’’

És a kender?

A jelenlegi viszonyok között nem nagyban, de kiváltható lenne az eddig alternatívaként kínált papírzacskó is. Ebben kapóra jöhetne az éledező magyar térségi kenderprogram, hiszen az ebből készült papír alapanyaga három hónap alatt kitermelhető. Ezzel szemben a „papírfáknál” 15-20 éves növekedési ciklussal érdemes számolni. Az erdőirtás volumene is csökkenhetne, másrészt a gazdaságosság sem másodlagos, hiszen időarányosan számolva egy hektár ipari kender 4-6 hektár erdőt válthatna ki.

Szabadon hordja a szél Forrás: 4nature

Nyugat-Európában egyre erősebb környezetvédő lobbi szorgalmazza, hogy használjuk az alacsony lignittartalmú kendert, amit éppen a növényi ragasztóanyag kedvezőbb aránya miatt olcsóbb feldolgozni. Lényegesen kevesebb energiát és káros vegyi anyagot igényel, hiszen nem kell klórral fehéríteni. Nem mellékes, hogy a kenderpapír szerkezete erős és többszörösen újrafelhasználható, vagyis ereje, szakítószilárdsága miatt tökéletes csomagolóanyag lehetne belőle.

Sajnos jelen helyzetben nincs igazán jó megoldás. Mit tegyünk? Saját bevásárlótáskával menjünk boltba, ha lehet, kerüljük a kis műanyag tasakokat. Minél kevesebbet használunk ezekből, annál többet teszünk a környezetért.