A mediterrán térségben szinte gyógynövényként, természetes csodaszerként tisztelik, hisznek abban, hogy napi egy maréknyi az egészség záloga. Az ottani emberek hosszú életkora és a kutatások is alátámasztják, hogy kellemes ízén túl igazán egészséges ropogtatnivalóval van dolgunk.
Már a Bibliában is
Jelentőségét jól érzékelteti, hogy még a Bibliában, a Teremtés könyvének 43. fejezetében is megemlítik: „11Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk - Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát.”A pisztácia figyelemre méltó tápanyagkeverék, hiszen az ehető magjának 100 grammjában átlagosan 557 kalória, 20,61 gramm protein és 44,4 gramm zsír található. A zsírok zöme egyszeresen telítetlen, omega-3, omega-6 zsírsav.
Nem lehet elmenni magas arginin tartalma mellett sem. Ez az α-aminosav részt vesz az emberi test anyacseréjében, szerepet kap a nitrogén-oxid szint növelésében – gátolja az érfalakra rakódó koleszterinplakkok kialakulását.
A merevedési zavarnak számos okát ismeri az orvostudomány, pszichés gondokon túl magas vérnyomás, cukorbetegség, koleszterinproblémák vagy keringési zavarok is okozhatják. A mediterrán étrend pozitív hatásai már régóta ismertek, így nem véletlen, hogy a kutatók szeme a pisztáciára fókoszált.
M. Aldemir, E. Okulu, S, Neşelioğlu, O. Erel és Ö. Kayıgil török kutatók évekig foglalkoztak a növénnyel. Tizenhét nős, 38–59 év közötti férfi bevonásával végzett munkájuk megerősítette a helyi, népi orvoslás tapasztalatait: ez az olajos mag valóban hatásos természetes ellenszere a merevedési zavaroknak.
A kutatás résztvevői napi száz grammot ettek három héten át: a tesztek szerint ötven százalékkal javultak merevedési problémáik, de pozitív hatásokról számoltak be a kielégültség és a szexuális vágy kapcsán is. A török szakemberek szerint a pisztácia javítja a férfi nemi szerv vérkeringését – ezt az elvégzett ultrahangvizsgálatok is alátámasztották, akár húsz százalékos növekedést is mutatva. További pozitív hatásként a programban résztvevő férfiak vérzsírszintje is alacsonyabb lett, ami kifejezetten jó hír a szívkoszorúér-problémákkal küzdőknek. Nekik a napi rendszerességű fogyasztást javasolják.
Érdemes akár a munkahelyünkön is tartani egy zacskóval, hiszen a pisztácia egyik jótékony hatása a vérnyomáscsökkentés, amely akkor is működik, ha azt stressz vagy más környezeti tényezők okozzák. Napi 50-100 gramm fogyasztása is ajánlott, csak arra kell figyelni, hogy ne a sózott változatot együk, hisz annak túlzott bevitele egészségügyi szempontból aggályos.
Számos kutatás irányult arra, hogy miért élnek tovább a mediterrán térség hagyományos étrendű lakosai. A Penn State vizsgálatainak egyik eredménye az volt, hogy a rendszeresen fogyasztott pisztácia nagyon hasznos antioxidáns, flavonoid forrás, óvja a test sejtjeit, csökkenti a rák kialakulásának kockázatát. A-vitamin, E-vitamin, sőt az időskori látást megóvó lutein is található benne.
Ásványi anyagokat is ad a szervezetnek, segítségével rezet, káliumot, kalciumot, mangánt, magnéziumot, cinket, vasat és szelént vihetünk be. A szakirodalom szerint akár napi igényeket kielégítő forrása lehet a B-vitaminnak és a folsavnak.
Sajnos a kereskedelemben leggyakrabban sózva kínálják. Ez egészségünk szempontjából nem ideális, másrészt kizárja annak lehetőségét, hogy süteményekbe használjuk föl. Keressük a kimért sózatlant, legtöbbször terményeseknél vagy bioboltokban futhatunk bele, igaz, hipermarketek is egyre gyakrabban kínálják a natúr változatot.
Ha penészeset látunk, vagy (a nem teljesen sportszerűen megkóstolt) szem avas, ne vásároljunk belőle. Minél több kinyílt mag van benne, annál finomabb, hisz ez az érettség jele. Héjastul hónapokig eláll. Hűvös helyen vászonzsákban tárolhatjuk, csak a lehéjazott pisztáciát érdemes hűtőbe tenni.
Mivel a kemény héj alatt száraz hártya található, a feltört szemeket érdemes néhány percre forró vízbe dobni, hogy az könnyen ledörzsölhetővé váljon. Nyersen és pirítva egyaránt finom, a téli szezon kedvence lehet a mézbe kevert pirított pisztácia.
A pisztácia (Pistacia vera L) a szömörcefélék családjába tartozik. Ovális héja száraz és kemény, magja ízletes. A nagy lombhullató fa lassan növekszik, magassága a tíz métert is elérheti. Ázsiában és Kis-Ázsiában számít őshonosnak, a szír partoktól az afgán fennsíkokig mindenütt megtalálható.
A régészeti leletek szerint Törökországban már i.e. 7000-ben is ismerték. Az európai konyhába a római birodalom révén került be; határaikon belül, ahol lehetett, meghonosították a fát. A második nagy terjeszkedési hullám 1875-re tehető, akkor kerültek Kaliforniába az első cserjék – mostanra a San Joaquin-völgy elismert pisztáciás központnak számít.
Kétlaki, azaz külön fán találhatók a nő- és a hímnemű virágok, így ahhoz, hogy termés legyen, mindkét nemre szükség van. Egy fa átlagosan évi fél mázsát terem, a pisztácia legnagyobb exportőre jelenleg Irán, de jelentős ültetvényeket találunk török és a már említett amerikai területeken is.
Ha a klímaváltozás tartja mostani ütemét, néhány évtizeden belül akár idehaza is meg lehet próbálkozni a pisztáciával, hiszen a növény kedveli a nyugalmi időszakot biztosító téli időszakot, de igényli a hosszú és forró nyarakat. Egyedül a nagy nedvesség és magas páratartalom az ellensége – ezt leszámítva szívós és ellenálló fafajta. Túl azon, hogy haszonnövény, dísznek sem utolsó, dekoratív levélzete miatt kertekbe is szívesen ültetik. Mivel gyönyörű, kontrasztos az erezete, a bútor és hangszeripar is felfedezte már magának.