Pálinka nélkül élni sem tudunk?

Nemzetközi sikert könyvelhetett el az Agárdi Pálinkafőzde

Pálinka folyik a csapból is – meglátjuk még meddig – de a más alapanyagokból készült szeszgyártásnak is vannak hagyományai hazánkban, sőt az ipari főzdék jelentősége sem elhanyagolható. Nézzük meg, milyen kihívással kell szembenéznie a szesziparnak a házi pálinkával szemben.

Mióta pálinkázunk, mi magyarok?

Több ezer éve ismert a szeszes erjesztés, de a lepárlásának első magyarországi írásos említése a 14-15. szá­zad­ra tehető - ez még nem különült el a más alapanyagból párolt szesz főzésétől. A gabonából készült párlatnak csak később lett jelentősége, 1851-re már több mint százezer lepárlót tartottak számon. Iparról a 19. századtól beszélhetünk, amikor egyrészt a mezőgazdaságra ráépülő, annak terményeit (burgonyát, cukorrépát, gabonaféléket) feldolgozó mezőgazdasági főzdék, másrészt a főleg melaszt és cukorrépát használó ipari alkoholgyártás ketté vált.

Az 1867 táján működő üzemek nagyobb részét egyéni vállalkozások formájában hozták létre, részvénytársaságokat alapítottak, ahol a finomított termékekből más árucikkeket (ecet, élesztő, stb.) is előállítottak.

Egyre több a nemzetközi siker Forrás: Agárdi

A magyar szeszipar a Wekerle Sándor-féle 1888. évi törvény életbe lépését követően lendült fel igazán. Ez bizonyos termelési keretet állapított meg, amelyen belül a termék kisebb tétellel adózott, az ezen felül előállított mennyiség után pedig magasabb adót kellett fizetni. Ekkor kezdődött a gyárak és az állam közti „játék”. Az előbbiek a profitot akarták maximalizálni, míg az utóbbi az adóbevételek növelésére használta a rendelkezést. Számos kartell alakult az évek alatt: a belső fogyasztás növekedésével együtt, az 1900-as évekre szárnyaltak a szeszfőzők, túltermelés alakult ki, ezért 1913-ban törvényben tiltották meg új gyárak alapítását, és a termelés növelését. Az I. világháború alatt kvótát is bevezettek, hogy a hadsereg élelmezést biztosítani tudják.

A háború után visszaesés következett, 1921-ben megint éves termelési keretet határozott meg az állam. Ez egészen addig tartott, amíg meg nem jelent a benzin szesszel történő keverése, és újból megnőtt a kereslet; a nagy gazdasági világválságot is csak így tudták túlélni a gyárak. A II. világháború alatt és után jelentősen csökkent a felhasználható nyersanyag, így ismét leszállóág következett. A szocialista időkben a szeszgyártásnak is - mint minden iparnemnek - jelentős szerepük volt, de az államosítást nem kerülhették el az a főzdék. A rendszerváltás után gazdasági társaságokként alakultak újra.

A szeszipar közelmúltja

A rendszerváltás utáni második nagyobb lépcsőt 2004. május 1-e, az Európai Unióhoz való csatlakozás jelentette, amikor a belépéssel együtt megszűntek a vámterhek, megváltoztak a jövedéki szabályok, és megvalósult a tagállamok közötti áru- és szolgáltatás szabad áramlása.

A Somló Spirit pálinkaérlelője Forrás: Kodela Mia

A vámok eltörlése azonban csökkentette az unióból behozott termékek árát is, így a magyar gyáraknak az olcsóbb külföldi termékekkel kellett versenyezniük - ehhez pedig nem rendelkeztek kellő forrásokkal, a forgalom majdnem 13 százalékot esett a belépést követő egy éven belül. A gazdasági válság és a 2009-ben hozott, kétszeri jövedékiadó-emelés és áfaváltozások miatt 25-26 százalékkal több teher sújtotta az alkoholtermékeket, visszaesett a termelés és a fogyasztás is. Ezen kívül meg kellett és kell harcolniuk a kormány egyik kedvenc hungarikumával, a házi, kisüzemi pálinkával, ami manapság is újabb és újabb kihívás elé állítja a szeszipar szereplőit.

Csak a pálinka

Vajon igaz a közvélekedés, hogy a magyar ember pálinkát iszik és nem holmi kommersz szeszt? Amire a leginkább büszke, az a sajátja. Jut a hideg téli estékre, disznóvágásra, szüretre, ünnepekre és minden eseményre, reggel és este, evés előtt és… bármikor. Eszembe sem jut, hogy lekicsinyeljem az igazi, minőségi gyümölcsből készített jó pálinkát, és amióta az Orbán-kormány 2010-ben bevezette az 50 literig tartó szabad és adómentes főzést, azóta a pálinka szabadságarc megállíthatatlan, legalábbis úgy tűnt egy ideig.

Az akkori jogszabály szerint nem kellett jövedéki adót fizetnie annak, aki saját fogyasztásra szánt pálinkát főzött 50 literig (86 térfogatszázalékkal számolva), be sem kellett jelenteni előre, a lepárló berendezést 100 liter alatt pedig engedélyeztetni sem kellett. A bérfőzésekre vonatkozó előírás alapján a bérfőzető által hozott alapanyagból készült párlat adója, szintén 50 liter mennyiségig nulla forint volt.

Házi pálinka főzés - nem lehet kiölni Fotó: Polyák Attila - Origo

Ez mindenkinek jó, vagy mégsem?

Mivel bejelentési kötelezettség nem volt a magánfőzésre, így az állami szervek hivatalos adatokkal nem rendelkeznek, csupán becslésekre hagyatkozhatunk, azt vizsgálva, hogy mennyivel csökkent a legális vállalkozások forgalma. 2010-ben 2-4 millió hektoliterfokra becsülték (1 hektoliterfok 2 liter 50 fokos pálinkának felel meg) a magánfőzésben előállított pálinka mennyiségét, ami azóta folyamatosan nőtt, 2014-re elérhette a 8 millió litert is. A szeszipari cégek ez alatt a pár év leforgása alatt a piacuk 45 százalékát elvesztették, ezen belül a pálinkaeladás 25 százalékot esett.

Ahogy arról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szóvivője, Suller György Attila alezredes tájékoztatott, legkorábban a jövő év elején számíthatunk pontosabb adatokra: „A magánfőzőnek a tárgyévet követő év január 15-éig a magánfőzött párlat utáni adóbevallási és fizetési kötelezettséget kell teljesíteni szintén a lakóhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság felé. Ezt a kötelezettséget először 2016. január 15-ig kell teljesíteni a 2015-ben előállított párlat után.”

Készül a cefre Fotó: Polyák Attila - Origo

A bérfőzésből származó jövedéki adó is drasztikusan csökkent, a 2009-es 8 milliárd forintból 2014-re már csak 17 millió forint lett. A szeszipar fogyatkozó nyeresége miatt pedig még további közterhektől esett el az állam, nem is beszélve arról, hogy a feketepiacra sokkal egyszerűbben kijutó termékek szintén jelentős bevételkiesést jelentenek a költségvetésnek.

Suller György Attila arról informált, hogy a NAV vámszervei kimondottan a párlat, pálinka ellenőrzésekkel kapcsolatos jogértésekről, illetve a magánfőzők szankcionálásáról nem vezetnek külön nyilvántartást, általánosságban azonban azt tapasztalták, hogy a magánfőzés keretében előállított párlat, illetve lepárló berendezések jogellenes értékesítésére irányuló internetes hirdetések száma megnőtt. Folyamatosan figyelemmel kísérik az internetes kereskedelmet és a jogsértő értékesítéseket próbavásárlások keretében ellenőrzik, továbbá vendéglátóhelyeket, piacokat, vásárokat is vizsgálnak. A jövedéki eljárásban lefoglalt tiltott pálinkafőző berendezések száma 2011-ben pedig 26, 2012-ben 11, 2013-ban 14, 2014-ben pedig 33 darab volt.

Kisüsti készül a bánki pálinkaháznál Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Házi, de jó is?

De nemcsak a bérfőzési szeszadó kiesés jelent gondot, hanem a paradox módon túlságosan is liberális szabályozás miatt a minőség csökkenése lehet a másik probléma. Senki nem ellenőrzi azt, hogy milyen alapanyagból, milyen feltételek mellett készül a házi pálinka, ellenben az Európai Unió csak szigorú termékleírás mellett adott engedélyt arra, hogy Magyarország kizárólagossággal állítson elő és forgalmazzon pálinkát. Így is több évnek kellett eltelnie addig, amíg meg nem jelentek az első igazán minőségi palackok, amelyek valóban megállták a helyüket hungarikumként a magyar és külföldi piacokon is. Vajon a bárki által különösebb képesítés nélkül készített pálinkák elérik ezt a minőséget, amit a nagyobb, befektetésből felépített vállalatok, főzdék kínálnak?

György Vince, a Spiritus Primus Pálinkaház sommelier-je kérdésünkre elmondta, hogy igenis óriási tradíciója van a gyümölcspárlat készítésnek hazánkban, így még a liberalizáció előtt is volt mindenkinek legalább egy rokona, ismerőse, aki főzött otthon, ezeknek pedig mindig változó volt a minősége és a mai napig is az. Van még az a generáció, aki nem változtat a berögzült főzési szokásain, és akinek az 50 fok alatti párlat nem is jelent pálinkát, viszont szerencsére megjelentek olyanok is, akik fejlődnének ezen a téren. Nekik számít, hogy idővel egyre jobb és jobb párlatot készítsenek.

A jó főzőmester nagyon fontos Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Amíg a minőség legnagyobb részben az alapanyagon múlik, vagyis hogy a felhasznált gyümölcs jó minőségű legyen, addig a magánfőzők szemében maga a lepárló berendezés milyensége már nem játszik akkora szerepet, holott annak a jelentősége olyan – ahogy György Vince fogalmazott – mint a pedálos gokart és a versenyautó közti különbség.

Szerinte a nagyobb pálinkaházak mellett az igazán jó pálinkamesterrel dolgozó bérfőzdék tudnak még kiemelkedő minőséget produkálni, de mind a kettő termékeire látott, jobban mondva kóstolt már rossz példát is.

És akkor az EU erre azt mondta…

2013. április 26-án indított az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben. A testület szerint hazánk két különböző adókulcsot használt az etilalkoholból készült termékek esetében, míg az Európai Unió a minimum adószint meghatározása mellett csak egyet tesz lehetővé.

A kormány álláspontja szerint az alkoholfogyasztás, ezen belül a finomszesz és mesterséges aromák felhasználásával készült úgynevezett kommersz alkoholos italok nagy mennyiségű fogyasztása káros az egészségre, valamint ezeknek az előállítási költsége sokkal alacsonyabb, mint a növényi párlatoké, így olcsóbban jutnak vele a piacra, ezért többen is vásárolják. A Nemzetgazdasági Minisztérium ezzel a fokozott egészségügyi kockázattal indokolta a differenciált adómértéket, emellett Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter azzal is érvelt, hogy a magyar pálinka hungarikum, és a kormány meg akarja védeni a pálinkafőzés értékes hagyományát.

Szeszfokolóval mérik az erejét Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az Európai Bizottságot azonban nem győzte meg a magyar kormány álláspontja és 2014. április 10-én az Európai Bíróság elmarasztaló ítéletet hozott. Azt, hogy a kormány eredeti intézkedése ilyen eljárást von maga után, a pálinka piac szereplői már akkor előre jelezték. De a bírósági ítélet sem foghatott ki elsőre a kormányzaton: a Nemzetgazdasági Minisztérium – nem egészen a rendelkezéssel összhangban – akkor úgy módosította a jogszabályt, hogy évi ezer forintos átalányadót vetett ki az otthon főzött pálinkára, (a bérfőzés adója évente legfeljebb 50 literig 167 ezer, az 50 litert meghaladó mennyiségre 333 385 forint) a desztillálóberendezést pedig bejelentési kötelezettséggel terhelte az adóhatóság felé.

Suller György Attila szóvivő adatai szerint 2015. február 15-ig közel 10 ezer darab készülék bejelentéséről kapott a NAV tájékoztatást. Ezek az intézkedések azonban sem az uniós szabályoknak nem feleltek meg, sem nem oldották meg a minőségi problémát és a feketepiaci gondokat, így újabb kötelezettségszegési eljárással kell Magyarországnak szembe néznie.

Lehet még rosszabb a helyzet?

Persze, hogy lehet. A kieső állami bevételeket a feketepiaci pálinka legális versenytársa, a szeszipar fizeti meg. A jövedéki adó újabb emelése mellett, a csak „chipsadóként” emlegetett népegészségügyi termékadót a 2015. évtől hatályos változások alapján a kormány kiterjesztette az úgynevezett alkoholos italokra, kivéve ebből a körből a gyümölcspárlatokat illetve azokat a töményeket, amelyekben nincs adalékanyag, és legalább hét különböző gyógynövényt tartalmaznak. A többi alkoholos ital adómértéke azoknak az alkoholtartalmától függ, sávosan differenciált lett:

• 1,2 és 5 százalék között literenként 20 forint
• 5 és 15 százalék között literenként 100 forint
• 15 és 25 százalék között literenként 300 forint
• 25 és 35 százalék között literenként 500 forint
• 35 és 45 százalék között literenként 700 forint
• 45 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalom fölött literenként 900 forint

Ezeknek a rendelkezéseknek a hatását most még nem látjuk, de nehezen elképzelhető, hogy a magasabb adóterhek és a drágább termékek a forgalom növekedéséhez vezetnének. A szeszipar egyelőre kivár.

Ütött az óra a házi pálinkának? Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács

A magyar szesz- és szeszesitalgyártásban, valamint forgalmazásban érdekelt szervezetek által létrehozott egyesület a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács. Jelenleg tagjai közt van az Arany Kapu Zrt., a Bols Hungary Kft., a Brown-Forman Magyarországi Fióktelep, a Coca Cola HBC Magyarország Kft., a Csalló Kft., a Diageo Magyarország Kft., a Heinemann Testvérek Kft., a HUNGRANA Kft., a Pernod Ricard Hungary Kft., a TRADALL SA Hungary Kft. és a Zwack Unicum Nyrt.

Az egyesület célja az ágazathoz tartozó termelők, feldolgozók és forgalmazók szakmai érdekeinek érvényre juttatása, szakmai együttműködés, tagjainak képviselete az ágazati jellegű ügyekben, vélemény nyilvánítása és javaslat tétel a tagok működését érintő jogszabályok tervezeteivel kapcsolatban, egyeztetés a közigazgatási és társadalmi, valamint külföldi szakmai szervezetekkel.

Noha a megkeresésünkre közvetlenül nem válaszoltak, korábbi nyilatkozataikból kiderül, hogy már 2010-ben 11-13 százalékos forgalom visszaesésről beszéltek, amin a folyamatosan növekvő adóterhek nem sokat segítettek. A jövedéki adó kétszeri emelése, illetve az áfa változása miatt 25-26 százalékkal növekedtek az ágazat terhei, amit nehéz teljes egészében közvetlenül a fogyasztókra terhelni a piaci verseny miatt. Azt a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács is elfogadhatónak tartja, hogy – összhangban az uniós szabályokkal - a házi lepárlású pálinkák 50 százalékos kedvezményt kapjanak az ipari szesszel szemben, de a teljes adóelengedést illetve az Európai Bíróság ítélete után kiszabott évi 1000 forintos átalányadót nem tartják méltányosnak.