Ahogy kúszik felfelé a hőmérséklet, úgy lesznek egyre vonzóbbak a jéghideg habzó, gyümölcsös rozék, a friss és üde fehérborok. Ezek a tételek nem arra készültek, hogy évekig tartsuk őket a pincében – már aki olyan szerencsés, hogy van neki –, és a borászok sem vacakolnak velük sokáig. Tartályba, kicsit használt nagyhordóba kerülnek, és már készek a palackozásra, fogyasztásra. Ár-érték arányban is kedvezőek, ezerötszáz és kétezer forint között igazán jó pincészetek kínálnak szépen elkészített ivóborokat az előző évjáratból.
A tavalyi év a szőlők szempontjából nem volt a legjobb, a sok eső és a különféle betegségek megnehezítették a borászok dolgát.
Készüljünk fel arra, hogy magas savakkal találkozhatunk a 2014-es évjáratban, ami természetesen ízléstől függően lehet pozitív vagy negatív, de szerintem a hőségben egy élénkítő, citrusos íz nem igazán zavaró. Ezeket az üde borokat magában, szódával fröccsnek is ihatjuk, sőt akár borkoktélt is készíthetünk belőlük különböző szörpökkel és zöldfűszerekkel, sok jéggel.
A választásban segíthet a címke tanulmányozása: azon túl, hogy tetszik-e a dizájn, figyeljük a kötelezően feltüntetett alkoholtartalmat.
Ha megcélozzuk a maximum 13 százalékot, már egy lépéssel közelebb vagyunk az ideális nyári borhoz.
Népszerű és mára már széles körben elfogadott a csavarzáras megoldás, ami könnyen nyitható, praktikusan visszazárható. Szabadban, tóparton, pikniken nagyon fogunk örülni, hogy ezt választottuk, mert ha kell, úgy sincs senkinél dugóhúzó.
Nyáron mindannyian valamilyen jeges italra vágyunk, úgyhogy bátran hűtsük be, akár az ideálisnak mondottnál hidegebbre is. Senki nem fogja borhőmérővel vizsgálgatni a kitöltött italt, és úgyis hamar felmelegszik. Ilyenkor még a vörösboroknak sem árt egy kis idő a hűtőben, igaz, ezt persze ne vigyük túlzásba.
A badacsonyi borvidék egyik elismert pincészetének a bora ez az Irsai Olivér - nem véletlen, hogy ez az egyik legnépszerűbb szőlőfajta. A címke jól felismerhető, a palack csavarzáras, benne friss, reduktív bor várja, hogy jól behűtve az asztalra kerüljön. Élénk és lendületes tétel, szőlős, virágos és citrusos aromákkal.
Az Etyeki Kúria a nagyon precízen és tisztán elkészített borairól ismert. Nem dolgoznak sok tétellel, de azok mind kifogástalanok. A White királyleányka és szürkebarát házasítása, fele-fele arányban. Nagyon gyümölcsös: körte, fehérvirágok, frissítő citrusok vezetik az aromákat. Reduktív eljárással készült, az alkohol csak 12 százalék, jó magában, de könnyebb ételek, halak mellé is ihatjuk.
A Sauska pincészet Tokaj egyik meghatározó szőlőfajtáját választotta, hogy elkészítse ezt az alapbort, ami olyan illatos, hogy szinte kiugrik a pohárból. Szépen hozza a szőlős, virágos, kicsit mézes jegyeket, amiket elvárunk a fajtától, ugyanakkor ízben egyáltalán nem tolakodó: a tokaji ásványosság remekül ellensúlyozza.
Benedek Péter nem véletlenül foglalkozik ezzel a fajtával: nagyon eltalálta, hogy milyennek kéne lennie. Citrusos, élénk az illata, mellette feltűnik a virágosság, bodza, halványan méz, szép ásványosság. Egyensúlyban van, alacsony alkohol, friss savak és behízelgő aromák jellemzik. A Mátrából ilyen a cserszegi. Bátran ihatjuk fröccsnek is, úgy is kiválóan üdít.
Az utóbbi idők egyik új, villányi felfedezettje ez a pincészet. Több más borásszal együtt ők is azon dolgoznak, hogy megfiatalítsák és megújítsák a borvidéket. A kékfrankosalapú cuvée nagyon gyümölcsös, ugyanakkor egyáltalán nem harsány: eper, málna, szép fűszeresség, grapefruit, ásvány, rózsabors jellemzi. Szerintem lesz még olyan rajtam kívül, akit az ötletes és szép címke levesz a lábáról, de a tartalom is legalább ennyire tetszetős.
A Somló nem éppen a rozé terepe, de mindenki szereti a meglepetéseket, pláne, ha olyanok, mint a Kreinbecher merlot-syrah-kékfrankos házasítása. Teljesen reduktív tétel, piros bogyós gyümölcsök, sok eper, grapefruit aromája jellemzi. Ezt a borvidéket leginkább a tipikus és nagyon érezhető sós-ásványossága miatt szeretjük, ami ebben is benne van, de harmonikusan: egyáltalán nem nyomja el az ízeket. Karcsú test, élénk savak, elegáns és nagyon szerethető.
Egerben járunk, ahol Havas Balázs kékfrankosból és cabernet sauvignonból készítette ezt a cuvéet. Ez az első rozéja a fiatal borásznak, és az első bora, amelyet csavarzáras palackba tett. A gyümölcsök mellett hűvös mentás aroma és vérnarancs frissíti a kortyot, szép fűszerességgel és ásványossággal. Reméljük, az idei jobb év lesz, de azt is szeretnénk, ha készülne még ilyen!
A szekszárdi siller, amit a termelők egy közös brand alatt Fuxlinak neveztek el, pár éve már a polcokon várja a vásárlókat. A vörösbort ilyenkor hamarabb leveszik a héjról, így mélyebb színű és nagyobb testű, mint egy rozé, viszont a vörösnél könnyedebb, kevésbé tanninos. Azoknak, aki szívesebben isznak vöröset, ez jó kompromisszum lehet, ráadásul remekül párosítható fűszeres ételekkel, mondjuk egy jó halászlével. Ez a kékfrankos- és kadarkaalapú bor szépen hozza a fajták fűszerességét, mellette becsúszik a málna, a cseresznye és a fanyar grapefruit élménye. Élénk savak, alacsony alkohol: magában is bármikor lehet inni, de fröccsként is bátran húzzuk le.
Nem könnyű tavalyról jó ár-érték arányú, friss és kellemes vörösbort találni. Egyrészt jellemzően hosszabb ideig tartó érlelést kívánnak, másrészt nem mindegyik fajta alkalmas arra, hogy ilyen rövid időn belül megigyuk. Szerencsénkre a kékfrankos az egyik, amely fiatalon is fogyasztható. A dél-balatoni pincészet tartályban és nagyhordóban is érlelte, amitől fűszeres karaktert kapott, ugyanakkor megmaradtak a piros bogyós, meggyes, cseresznyés gyümölcsök jegyei is, de emellett könnyed, a fajtára jellemző friss savakkal, alacsony alkohollal.
Ismét kékfrankos, ezúttal Szekszárdról. A meggyes, ribizlis fanyarság könnyeddé teszi, élénk savak, finom fűszerezettség jellemzi. Van annyira friss és alacsony alkoholú, hogy egy-egy melegebb délutánon is ki lehet nyitni. Azok, akik még nyáron sem szeretnének megválni a vörösbortól, nyugodtan hűtsék be egy kicsit, ha emellett döntenének. Amúgy remek gasztrobor, grillezéshez, bográcsozáshoz is bátran nyissuk ki.