Április végén, május elején kár belebonyolódni a magyar termék-külföldi import vitába. Már többször megírtuk, hogy a szezon előtti magyar eper nem sokban különbözik az importált konkurenseitől: mindkettő lehet szép formás és ragyogóan piros, az ízük azonban jobban hasonlít a vízére, mint az eperére. Terméktesztünket itt olvashatják.
Ha végre eljön a várta várt szezon, a szemünk még mindig becsaphat minket. Domonyai András gasztrobotanikai szakértő a Táfelspiccnek korábban elmondta, a legfontosabb kritérium nem a küllem, és nem is a származási hely, hanem az illat: "Az eper elsősorban nem attól ízes, hogy hol termett. Az is csak egy bizonyos százalékban befolyásolja, hogy fóliás, hidrokultúrás vagy szabadföldi, ugyanis 70-80 százalékban a fajtajelleg számít." A legbiztosabb, ha az illatra figyelünk. Szagoljuk meg a szemeket: ha az aromák és illóolajok összessége rendben van, az orrunk elárulja. Jellegtelen szagú epernek az íze is jellegtelen.
A szezon elején eladott eper mindig drágább, ezért ne lepődjenek meg, ha az árcédulákat böngészik. Nagyot csalódhatunk, ha most vásárolunk sok pénzért, ugyanis a jelenleg elérhető eprek kizárólag üvegházas termesztésből származnak. Ezek íze messze elmarad a nap érlelte szabadföldi társaikétól.
"A termelőknek az a legfontosabb, hogy megfelelő bevételt és hasznot érjenek el, ezért a lehető leghamarabb piacra mennek a gyümölcsökkel, akkor is, ha az igazi eperszezon május második felénél hamarabb nem kezdődik el" – mondta Tóth János, a tahitótfalui Eperfesztivál egyik főszervezője.
Hiába türelmetlenkedünk, a természetet nem tudjuk megsürgetni. Egyelőre a szakma is pang: Nyíri Lajos, a díjnyertes tahitótfalui Epermester Pincészet tulajdonosa és beszerzője szerint egyelőre nem sokat lehet tudni arról, hogyan terem idén és milyen lesz a magyar eper ára: „Bár egyelőre a föld száraz, mint a napra tett szivacs, állandóan öntözünk és jó termést jósolunk. Sajnos ennél többet nem lehet tudni. Az ár leginkább a következő hetek időjárásától függ majd.”
Egyelőre még a Szedd magad! eperföldek is zárva vannak, nyitásuk körülbelül május közepére várható. Addig is előre tájékozódhatunk, hogy a környezetünkben hol található ilyen terület. A program lényege, hogy a földeken annyi epret szedünk, amennyit szeretnénk, a végén pedig csak az árut fizetjük, munkabér nélkül. Ez a legolcsóbb megoldás, illetve közben afelől is nyugodtak lehetünk, hogy magyarországi epret vásárolunk. Tavaly egy kilogramm eper ára tíz kiló alatt 460, tíz kilogramm felett 420 forint volt.
Ha az eper egészségügyi hatásait nézzük, az íze szinte háttérbe szorul. John Lewin, a BBC állandó szakértője összeszedte a gyümölcs jótékony hatásait, illetve néhány érdekességet, amit nem biztos, hogy tudtunk róla.
Rengeteg benne a C-vitamin – meglepő, de még a citromban és a narancsban sincs annyi, mint az eperben. Ezenkívül még kiemelkedően magas a K-vitamin-, mangán- és káliumtartalma. Flavonoidokban is gazdag, ezeknek köszönheti többek között ragyogó piros színét. A népi gyógyászatban emésztőrendszeri panaszok, bőrirritáció esetén is használták. Állítólag fehéríti a fogakat, ha heti egyszer pépesített földieperrel átdörzsöljük őket. A szakember állítása szerint a gyümölcs rostjai és a benne található fruktóz lassítják az emésztést, ezzel együtt kordában tartják a vércukorszintet.
A magas vérnyomással, köszvénnyel, ízületi problémákkal és ekcémával küszködők próbáljanak meg minél többet fogyasztani belőle, ugyanis mindegyik betegségre jótékony hatással van. Ezenkívül csökkenti egy csomó olyan komoly betegség kialakulásának veszélyét, mint az érelmeszesedés, különböző szív- és daganatok megbetegedések.
Az eper levelét is hasznosíthatjuk: nyersen és forrázva is egészséges. Illetve egy kis gyümölcsmaradék a zölddel együtt kiváló üdítővé konvertálható.
Elgondolkodott valaha azon, hogy az eper tényleg gyümölcs-e? Ugyanis nem egészen az, mivel a magokat nem a belsejében, hanem a külső felületén hordja, ráadásul nem is ezekkel, hanem indákkal szaporodik, és a rózsafélék csoportjába tartozik.
Az epret körülbelül a római kor óta ismerjük Európában, de az akkori változat még nem egészen úgy nézett ki, ahogy ma a legtöbben ismerjük. 1714-ben egy francia mérnök chilei és perui útja során szomorúan vette tudomásul, hogy az ottani eper sokkal nagyobb. Szerencséjére az általa hazahozott tövek megéledtek, és a nagyobb szemű eper termesztése Európa-szerte elterjedt.
Bár ez ma már nem jellemző, régen a friss házasok reggelije mindig tartalmazott epret, ugyanis úgy tartották, hogy ez az egyik legerősebb afrodiziákum. De simán lehet, hogy a gyümölcs sajátos szív alakja is közrejátszott.
Az eperrel kapcsolatos nyilvános okoskodás tárgya általában maga a gyümölcs neve. Az árusok sem segítenek, többnyire következetlenül használnak egy-egy megnevezést. Dr. Benedek Lajos, a Corvinus Egyetem növénytani tanszékének adjunktusa most tiszta vizet öntött a pohárba, és elárulta a különbséget.
Az eperfa (Morus alba) Kelet-Ázsiából, pontosabban Kínából származik, és nagyméretű fává nő meg. Egyes vidékeken nem véletlenül hívják szederfának, ugyanis termése küllemre a szederhez hasonló, ezenkívül kellemes édeskés ízű, emberi fogyasztásra is alkalmas, de a baromfik kedvelt csemegéje is. Emiatt vidéki kertekben, tanyákon gyakran találkozunk vele. Ennek a fának a levelével etették valamikor a selyemhernyókat, manapság faanyagából hordókat készítenek.
Az eper vagy más néven szamóca a rózsafélék közé tartozó nemzetség, ami évelő lágy szárú növényekből áll. Gyakran használjuk rájuk a földieper elnevezést is, ami a már említett eperfától való megkülönböztetésre vezethető vissza. A magyar nyelvben a szamóca és az eper elnevezések egyaránt használatosak, bár megfigyelhető némi különbségtétel. A szamóca név a köznyelvben inkább a kisebb termésű (de nagyon zamatos) vadon is előforduló fajokra, míg az eper inkább a termesztett nagyobb termésű, hibrid eredetű fajra utal.