Már enné az epret? Ne a szemének higgyen: a külső az utolsó szempont, és azzal sem kell okvetlen törődni, hogy Magyarországon, Marokkóban vagy éppen Spanyolországban termett. Domonyai Andrást, gasztrobotanikai szakértőt kértük meg, adjon útmutatást, mire kell figyelni, ha farkasszemet nézünk egy dörzsölt kofával.
Magyar vagy nem magyar
„Az eper elsősorban nem attól ízes, hogy hol termett. Az is csak egy bizonyos százalékban befolyásolja, hogy fóliás, hidrokultúrás vagy szabadföldi, ugyanis 70-80 százalékban a fajtajelleg számít. A termelők mérlegelnek, lehetőségeik szerint választanak, általában biztosra mennek, szépet és jól termő tövekben gondolkodnak. Az utóbbi évtizedekben számos különböző fajtát nemesítettek ki, szabadba vagy sátorba más-mást ajánlanak” – mondja Domonyai.
Jelenleg a piacon leginkább Dél-Európában termesztett importgyümölcsöt találunk, ami jellemzően fóliasátorban nevelkedett. Mivel korán jött a hazai tavasz, a napokban már megkóstolhatjuk a termesztők fóliasátras kínálatát is. Tavaly a magyar és a spanyol epreket versenyeztettük, az eredményt itt olvashatja.
Mire figyeljünk a vásárlásnál?
A legegyszerűbb, ha az illatra figyelünk. Szagoljuk meg a szemeket: ha az aromák és illóolajok összessége rendben van, az orrunk elárulja. Jellegtelen szagú epernek az íze is jellegtelen.
Kérdésünkre, hogy igaz-e a néphit, hogy a nagyobb eper kevésbé finom, mint a kisebb szemű, azt a választ kaptuk, hogy a gyümölcs ízét elsősorban a fajtajelleg határozza meg, de az lehet, hogy a termesztők elsősorban olyan fajtát választanak, ami gyorsan nő, nagy termést hoz, a szállítást és tárolást jól bírja – az importeper nem eshet össze pár nap, alatt, hiszen utazik –, az ízminőség lehet, hogy csak ezek után jön.
Ja, nem, egyelőre nem kell figyelni
A most kapható eprekből összevásároltunk pár dobozzal, és a kínálat lehangoló. Pont, mint a paradicsom esetében, lehet, hogy van szezonon kívül, fólia alól, üvegházból, Hollandiából, de minek? Lehet trükközni, de finom eper, az majd szezonban, a szabadföldi fajták kikerülésével esélyes, és akkor is feltétlenül figyeljenek oda, mit vásárolnak, szagolgassanak bátran!
Ha a jó idő megmarad, május elejére beérhet a hazai szabadföldi termés – aki viszont igazán jó minőséget akar, még akkor is várjon kicsit a vásárlással: „Tanácsos az érés végén bevásárolni, ha például befőzni szeretnénk. Addigra kellő mennyiségű napot kapnak a szabadföldi eprek, de a másodérés még jobb lehet" – mondja Domonyai.
Aki kísérletezne, a következő szezonban ültessen balkonládákba néhány fajtát. Jól megfér egymás mellett a kevésbé nemesített kisebb szemű a hosszan termő hibridekkel. Mivel a piacos gyümölcsök fajtája megállapíthatatlan az óriási kínálat miatt, nem tudjuk pontosan, milyen epret veszünk – az otthon nevelt töveknél ez a helyzet nem áll fenn.