Annak ellenére, hogy ő nekünk örök mozi- és tévésztár, könyvei is vannak az olasz színésznek. A magyar nyelven eddig megjelent Különben dühbe jövök és a 80 év alatt a Föld körül után most itt a harmadik, az Eszem, tehát vagyok, amelyet Lorenzo De Luca közreműködésével írt.
Egy jó receptkönyv Bud Spencertől? – örültem meg, amikor kezembe került a keménytáblás kiadvány, amelynek elején a rajzolt színész, azaz
Carlo Pedersoli küzd a tál pastával és egy pohár vörösborral.
Pár jó tippnek mindig örülünk, gondoltam, de ez itt sajnos elmaradt.
Voltak nehéz idők is
„A nagysikerű Az ördög jobb és balkeze filmekért jelentős gázsit kaptam, de volt rá példa, hogy Terence és én is minimális bérért vállaltunk szerepeket, mert így segítettünk barátainknak a nehéz időkben." – Kalmár Csaba Bud Spencerrel készült interjúját ide kattintva olvashatják el.
A két retrospektív könyv után a harmadik egy nehezen meghatározható műfaj lett, talán úgy jellemezhetnénk legegyszerűbben, hogy egy kedves öreg bácsi írt egy teljesen felesleges könyvet. Ha magyar szerző jegyezné, sokan levegővétel nélkül kiáltanának fel, hogy ez csakis pályázati pénzek gyanús eltapsolása lehet. Mivel a szerző Bud Spencer olasz, ezt kizárhatjuk – sokkal valószínűbb, hogy a békés öreg napokat megtöltendő hozta össze ezt.
Nincs szpoilerveszély: a történet annyi, hogy éjszaka bolyong félálomban a konyhában,
s míg a felesége alszik, különböző rég halott filozófusok és tudósok jelennek meg nála.
Eleszik, amit készít, két falat között megtárgyalva életművük egy-egy sarkalatos okosságát. Fejezetenként egy-egy recept felbukkan, de ezek képanyaga nincs benne a könyvben, csupán egy-egy fotó Pedersoliról, aki valóban egy szimpatikus idős bácsi, de ez egy 3990 forintos könyvhöz talán kevés.
Tény, Bud Spencert mindenki szereti, ha tévébe kerül valamelyik klasszikusa, máig tisztességes nézettségi adatokat hoz. Úgy tűnik, idehaza is erre alapoznak, amikor lefordították és kiadták ezt. A rajongóknak jó lesz, a családtagok is megveszik nekik ajándékba – talán ez járhatott fejükben.
Azon túl, hogy érettségi szintű tudást foglal össze többek között Machiavelliről, Kantról, Schopenhauerről, majd elszór pár receptet, ez sajnos döbbenetesen kevés.
A végeredmény unalmas, információszegény kötet egy olyan bácsitól, akinek a fejében mintha már összemosódna a leghíresebb figurája a valósággal. Kár.