A gyermek etetése nem a születés után kezdődik, állítja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége. Az élet első ezer napjának, tehát a várandósság időszakának, majd a születés utáni első két évnek meghatározó szerepe van az egészséges növekedés és a kora gyermekkori fejlődés szempontjából – sőt a felnőttkori egészségre nézve is. Ennek ismeretében a helyes táplálás kiemelt jelentőségű, már a magzati élet kezdetétől.
A terhesség alatti elhízás egyre jelentősebb probléma. Becslések szerint a nők mintegy ötven százaléka túlsúlyos a terhesség korai szakaszában, ami növeli a várandósság és a magzati élet kedvezőtlen kimenetelének kockázatát.
Az anya részéről a következő problémákat okozhatja: terhességi magas vérnyomás és fokozatos terhességi mérgezés, terhességi cukorbetegség, 2-es típusú cukorbetegség, műtétes szülésbefejezés (császármetszés), vérzés, vénás trombózis, illetve a túlsúly szülés utáni megmaradása - árulták el a szakmeberek.
A magzat részéről a macrosomia (amikor az újszülött születési testtömege 4000 gramm felett van), a vállak megszületésének nehézsége, szülési sérülések lehetnek fenyegető problémák. Sajnos a magzati szövődmények nem korlátozódnak a várandósság idejére.
A későbbi gyermekkori elhízás kockázata már a születéskor előrejelezhető.
A tudományos figyelem eddig a méhen belüli alultápláltság és a csökkent születési testtömeg káros hatásaira irányult. Azonban az elhízás elterjedésével egyre inkább a várandósság és a szoptatás alatt bekövetkező anyai túltáplálkozásra tevődött át a hangsúly. Ma már tudjuk, hogy
a korai gyors súlygyarapodáshoz későbbi elhízás társulhat.
A második világháború során, 1944-45 telén a német csapatok elzárták Hollandia nyugati részét, ezáltal jelentős éhínség sújtotta a teljes lakosságot. Az éhínség során fogant gyermekeket hatvan évvel később megvizsgálva kiderült, hogy ennek a populációnak a születési súlya alacsonyabb volt, és a későbbiekben gyakrabban alakult ki közöttük 2-es típusú diabétesz, illetve inzulinrezisztencia. Ez volt az első bizonyítéka annak, hogy a fogantatás körüli metabolikus programozás hatása élethosszan fennáll - ismertette a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.
Az idült, nem fertőző betegségek közös jellemzője, hogy általában lassan alakulnak ki és tartósan fennállnak. A négy legfontosabb krónikus megbetegedés közé a szívinfarktus és a stroke, a daganatos, a krónikus légúti betegségek és a cukorbetegség tartoznak. Tekintettel arra, hogy a krónikus betegségek következtében fellépő halálozás növekedést mutat, jelentős erőfeszítések zajlanak annak érdekében, hogy a dohányzáson, alkoholfogyasztáson és elhízáson kívül a többi rizikófaktorra is fény derüljön.
A figyelem újabb tényezők felé fordult, mint a táplálkozás, a születési súly, valamint a csecsemőtáplálás.
A csecsemőhalálozás 70 százalékáért világszerte az alacsony születési súly a felelős.
A kövér édesanyák gyermekeinek viszont 70 százaléka lesz túlsúlyos. A gyermekkori kövérség kialakulásáért jelentős mértékben a túlzott fehérjebevitel a felelős. Ennek legjobb megelőzési eszköze az anyatejes táplálás, hiszen az
anyatejjel táplált csecsemők körében a kövérség előfordulása alacsonyabb, mint tápszeres társaiknál.
Amennyiben nem lehetséges a szoptatás, vagy nem áll rendelkezésre elegendő anyatej, kiemelt jelentőségű, hogy annak fehérje-összetételéhez legközelebb álló tápszerrel történjen a táplálás.
A szoptatás az anya és a gyermek egészségére is fejthet ki jótékony hatást. Az emberi anyatejben található bioaktív anyagok, immunanyagok védelmet nyújtanak, elősegítik az immunrendszer fejlődését, megkönnyítik az immuntolerancia és a megfelelő gyulladásos válasz kialakulását. A szoptatás ezenkívül jelentősen csökkenti a hasmenéses vagy alsó légúti fertőzések kockázatát – a hatás azonban fokozatosan csökken a szoptatás abbahagyása után.
Mi a helyzet itthon?
Megkeresésünkre Dr. Badacsonyiné Kassai Krisztina, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Tudományos Bizottságának tagja elárulta, hogy az említett tudományos megállapítások milyen mértékben élnek a hazai köztudatban: „A hazai szakmai körök, gyermekgyógyászok, gasztroenterológusok, védőnők egyaránt alkalmazzák, használják munkájuk során a protokollokat, szakmai javaslatokat. Ezek között található meg a jelenleg is hatályos csecsemő valamint kisdedtáplálási javaslat (A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai protokollja az egészséges csecsemő (0-12 hónap) táplálásáról; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai irányelve az 1 és 3 éves kor közötti kisgyermekek táplálásáról), ami a nevezett korosztály táplálására vonatkozóan fogalmaz meg irányelveket.Vitatott a szoptatás és az allergiás betegségek kockázata közt fennálló kapcsolat kérdése. Nincs elég adat ahhoz, hogy az ételallergiák kivédésére nézve végleges következtetést lehetne levonni. Azonban
a szoptatás és a későbbi életkor IQ-ja között pozitív összefüggés van.
Érdekes tény, hogy a hat-tizenkét hónapos koruk között a csecsemőtáplálási irányelvek szerint táplált gyermeknél – tehát akik több gyümölcsöt, főzeléket és otthon készült ételt fogyasztottak – a teljes és a verbális IQ-t magasabbnak, valamint az emlékezőképességet is jobbnak találták.
Bizonyos szakmai állásfoglalás szerint a felnőttkorban bekövetkező túlsúlyosság kockázata a csecsemőkorban kapott szoptatás tartamának minden további hónappal való megnyúlásával négy-négy százalékkal csökkenthető.
A fehérje nélkülözhetetlen minden élő szervezet számára: a sejt felépítésének és működésének alapvető építőköveként szolgál. A csecsemők fehérjebevitelével foglalkozó kutatások középpontjában a hiány kockázatai állnak. Mivel
a szükségesnél kevesebb fehérjebevitel egyértelműen károsan érinti a növekedést,
fejlődést, csecsemőkorban hagyományosan bőséges fehérjebevitelt szorgalmaznak.
Táplálkozási javaslatok kismamáknak, babáknak
Dr. Badacsonyiné Kassai Krisztina megfogalmazott néhány fontos szempontot a várandós nők és a csecsemők táplálkozására vonatkozóan.
A csecsemők táplálása ideális esetben anyatejjel történik. Az anyatej körülbelül fél éves koráig biztosítja a csecsemő számára a szükséges tápanyagokat. Amennyiben az édesanya megfelelő mennyiségben tud biztosítani gyermeke számára anyatejet, hat hónapos korig ez támogatja legjobban a fejlődését – kiegészítése nem szükségszerű. Amennyiben anyatej hiányában egyéb táplálékot szükséges adni a babának, a jelenlegi kutatási eredmények ismeretében az anyatejhez legközelebb álló, annak fehérjéit mennyiségben és minőségben is megközelítő korszerű csecsemőtápszer adása javasolható.
A csecsemő testtömegének, fejlődésének, általános egészségi állapotának megfelelően az elfogyasztott táplálék összetétele és mennyisége individuális, azaz személyre szabott kell, hogy legyen. Éppen ezért semmi sincs kőbe vésve, a táplálás mindig a baba igényeihez alkalmazkodik. Négy-hat hónapos kortól a hozzátáplálás folyamata biztosítja a csecsemő számára, hogy a fejlődéséhez szükséges tápanyagok az élelmiszerek egyre bővülő választékával jussanak be szervezetébe.
A fokozatosan, a gyermek igényeinek megfelelően bővülő élelmiszerválaszték és a fiatal életkorban rögzülő helyes étrendi szokások vezetik el a gyermeket a felnőttkori kiegyensúlyozott vegyes táplálkozáshoz.
Azonban a koraifehérje-hipotézis, miszerint az első életév túlzott fehérjebeviteléhez a csecsemő gyors súlygyarapodása társul – ami a későbbi életkorokban az elhízás és a vele rokon állapotok kockázatának növekedésével jár –, ezt az irányvonalat kérdőjelezi meg.
Gyermekkorban a testi fejlődést a növekedési hormon szabályozza. A serdülőkori megugrást a nemi hormonok hozzátevődő anabolikus hatása okozza. A csecsemőkori gyors növekedést ezzel ellentétben azoknak a tápanyagoknak a bevitele serkenti, amelyek a növekedési faktor és az inzulin termelését stimulálják. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az anyatejjel táplált csecsemőkhöz viszonyítva a tápszerrel tápláltaknál előálló magasabb fehérjebevitel megemelheti a vérplazmában és a szövetekben az inzulinszintet, ilyen módon fokozva a korai súlygyarapodást és később az elhízást.