Erdei bevetés, az akció fedőneve: hecsedli

Vágólapra másolva!

A gyűjtögető életmód most ért a tetőpontjára: aki a piros bogyókra gerjed, annak az őszi erdő-mező maga a paradicsom. Húzza fel a bakancsot, ragadja meg a kosarat, hagyja el a házat!

Halmos Mónika

Vágólapra másolva!

csipkebogyó hecsedli

Mielőtt a fél vidéket hazavisszük, nem árt figyelni a vonatkozó rendelkezésre:

az erdőtörvény kimondja, hogy egy személy egy nap 2 kg vadnövényt gyűjthet

– ennyiben határozták meg az egyéni szükségleteket. Efelett mindenképpen engedélyre van szükség!

A piros bogyók közt a csipkebogyó, azaz leánykori nevén vadrózsa a kedvenc. Van ahol ebrózsának, gyepűrózsának is nevezik, áltermése lehet hecsedli, bicske, csitkenye – ilyen szép nevekkel illeti a magyar.

Van vele munka, de megéri

A húsos vacokból keletkezik az érett állapotában fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés, azaz mag található. Ezeket szúrós hegyű szőrök veszik körül, amelyek miatt egészben való fogyasztásra alkalmatlan, mert élvezhetetlen.

Csipkerózsás kötényben a csipkebogyók előtt Forrás: Halmos Mónika

A múltban nem ínyencségnek tekintették, hanem a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét tisztelték benne. Valódi értékét magas C-vitamin-tartalma adja, amely felülmúlja a bármely más gyümölcsben kimutatott értéket – szerencsére

ezt már az U10-es korosztály is kórusban fújja.

Nem csak egy recept létezik

A csipkebogyót sokféle formában fogyaszthatjuk – szörp, lekvár, bor –, de készíthetünk belőle levest, mártást és desszertet is. Aki hecsedlire áhítozik, lesi a híradót, mikorra várható dér. Ez kell, hogy megcsípje, hiszen utána már nem olyan fanyar ízű, lehet indulni bogyógyűjtésre.

A lustábbaknak nem muszáj erre hagyatkozniuk, elég arra figyelni, mikor jelenik meg az erdőkhöz közeli piacokon a csipkehús, a csipkevelő vagy pép: fóliába hegesztve vagy befőttesüvegekbe csomagolva érkezik. (Dolgozni vele csupa öröm, hiszen a munka legkínosabb részét már elvégezték helyettünk.)

Csipkebogyólekvár: megéri vele dolgozni Forrás: Origo

Házi csipkebogyólekvár

Hozzávalók:

2 kg dércsípte csipkebogyó
60 dkg cukor

Elkészítési idő: 120 perc

A csipkebogyót megtisztítjuk, majd kevés vizet aláöntve puhára pároljuk. Szitán áttörjük, így a benne lévő szőrök és magok nem kerülnek bele a lekvárba.

A sűrű gyümölcspépben elkeverjük a cukrot, és lassú tűzön tíz percen át főzzük.

A tűzről levéve forrón csírátlanított üvegekbe töltjük, az üvegeket lezárva száraz gőzbe tesszük. Ha csipkebogyóvelőhöz jutunk, abból a lekvár elkészítése gyerekjáték, hiszen nem kell passzírozni. Sőt, főzni sem, ha csak néhány üveggel készítünk: elkeverünk benne annyi cukrot vagy mézet, amennyivel kellemesnek érezzük, és kisebb üvegekbe adagolva mehet a hűtőbe. Ezt viszont két héten belül el kell fogyasztani!

A lekvárból készülhet egy izgalmas leves, ami az erdő ízét idézi. Ideális bevezetés lehet egy vadvacsorához.

Csipkebogyóleves

Hozzávalók:

5 dkg vaj
2 evőkanál zsemlemorzsa
3 dl vörösbor
2 dl csipkebogyólekvár
fél citrom leve
csipetnyi só
a tálaláshoz: pirított zsemlekocka

Elkészítési idő: 20 perc

A felolvasztott vajon világosra pirítjuk a szitált zsemlemorzsát. Felöntjük a vörösborral és ugyanannyi vízzel, hozzáadjuk a csipkebogyólekvárt, majd 3-4 percig forraljuk. A tűzről levéve citromlével és csipetnyi sóval ízesítjük, és forrón, pirított zsemlekockával kínáljuk.

A csipkebogyólekvár, akár a többi lekvártársa, jó kiinduló alap egy desszerthez.

Az ősz meg a tél a sült alma szezonja, és ha házasítjuk e kettőt, kellemes pohárdesszert áll össze.

Vadételek után kifejezetten ütős és stílusos, ráadásul glutén- és laktózmentes.

Sültalma-hab, igazi őszi csemege Forrás: Halmos Mónika

Sült almahab csipkebogyókrémmel

Hozzávalók:

15 dkg csipkebogyólekvár
4 alma
4 tojásfehérje
1 evőkanál méz
csipetnyi őrölt fahéj

Elkészítési idő: 15 perc + sütés

Az almákat forró sütőben addig sütjük, míg a héjuk megreped. Meghámozzuk, majd a húsukat összetörjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, óvatosan beleforgatjuk a mézet, az almapépet, és fahéjjal ízesítjük. Az almás habot a csipkebogyólekvárral váltakozva üvegpohárba rétegezzük. Behűtve kínáljuk.

Nem gumibogyó, hanem csipkebogyószörp!

A házi málnaszörpöt és a limonádét is érdemes felcserélni egy időre melegebb dolgokra.

Készítsünk a frissen szedett bogyókból jóízű csipkebogyószörpöt!

Ehhez a bogyókat megmossuk, összezúzzuk. 1 kg gyümölcsre 2 liter vizet öntve, lassú tűznél felmelegítjük, utána 1 napig állni hagyjuk, közben többször megkeverjük. Azután szitára vagy szűrőre tett tiszta vászonruhán átszűrjük. Minden liter léhez 80 dkg cukrot és egy késhegynyi borkősavat számítunk. A cukrot nagyon kevés vízzel sűrű sziruppá főzzük, a habját leszedjük, feloldjuk benne a borkősavat, és a gyümölcsléhez keverjük. Kiforrázott, tiszta üvegekbe töltjük, és lekötjük. Fogyasztáskor tetszés szerint hígítjuk.

A csipkebogyóból készült tea gyógyhatásáról ismert, de olyan kellemes az íze, hogy érdemes csak úgy, az aromájáért is fogyasztani! Többféle módon is elkészíthetjük: a legjobb, ha a forrásban lévő vízbe dobjuk az összetört bogyókat, majd lefedve hagyjuk addig, míg iható hőmérsékletűre hűl. Mézzel vagy barna cukorral ízesítve fogyaszthatjuk. Hidegen üdítőitalként színesítheti meg a napokat, és ha szeretnénk, hogy még aromásabb legyen,

tegyünk hozzá természetes ízfokozókat: vékony csíkokra metélt gyömbért, néhány galagonyabogyót vagy pár szem szegfűszeget.

Friss és szárított gyümölcsből is készülhet!

A gyümölcssalátába belekomponálhatunk friss csipkebogyót. Ha keménynek bizonyulna, 1 perces blansírozás tökéletesen élvezetessé teszi.

Dércsípte saláta

Hozzávalók:

2 szép birsalma
1 citrom
1 evőkanál cukor
2 maréknyi csipkebogyó
5-6 szem dió
3 dl joghurt
3 evőkanál méz
mogyorónyi friss gyömbér

Elkészítési idő: 30 perc + érlelés

A birsalma molyhait ledörzsöljük, a gyümölcsök magházát kimetsszük, húsukat cikkekre szeljük. Citrommal, cukorral ízesített vízben nem túl puhára pároljuk. A csipkebogyót megtisztítjuk: ez nem túl szapora munka, de megéri!

A bogyókat félbevágjuk, a szőrös-magos részt a kés hegyével kikaparjuk.

Ha a birs már majdnem puha, beledobjuk a csipkebogyót is, hogy 1 percig főjön vele együtt. Leszűrjük, hozzáadjuk a durvára tördelt, szárazon illatosra pirított diót. A joghurtot a mézzel, a frissen lereszelt gyömbérrel összeturmixoljuk. A mézes-gyömbéres, dércsípte salátát megöntözzük, és rövid ideig érlelődni hagyjuk. Előételként vagy desszertként tálalhatjuk, de egy szomorkás délutánon, uzsonna-csemegének sem utolsó.

Gonoszkodók, előre!

Egy nem túl hasznos, de eredeti ötlet a csipkebogyó felesleges részeinek a felhasználásáról: a Rosemary Davidson – Sarah Vine szerzőpáros Lányok könyve című könyve a viszketőpor készítését javasolja. (A könyv igen eredeti egyébként, olyan ötleteket és praktikákat sorol fel, amelyektől az unalom egy csapásra köddé válik még a legádázabb kamaszlánylelkekben is. Nem beszélve a szüleikről.)

„A körmöddel kell a csipkebogyó piros héját bemetszeni, hogy előtűnjenek apró, szőrös magjai. A kis szőrszálak okozzák majd a viszketést. Kapard ki a magokat a bogyókból egy kis tálba, tedd meleg helyre (radiátorhoz közel vagy szellős konyhaszekrénybe), és hagyd úgy 10 percig száradni.

Ez növeli a viszketőpor hatékonyságát.”

A port üvegben kell tárolni és mértékkel adagolni, mert egy csipetnyi belőle rémes viszketőrohamot tud okozni.

Szórhatsz éppenséggel egy keveset a pizsamanadrágba vagy felsőbe is, közvetlenül lefekvés előtt.

De ez azért eléggé kegyetlen dolog.”