November végén 4144 főzde működött az Egyesült Államokban, ezzel most először megdőlt a boldog aranykor rekordja, hiszen 1873-ban csak 4131-et regisztráltak. A Sörfőzők Szövetségének (Brewers Association) jelentése szerint még sosem volt ekkora reneszánsza az amerikai sörnek, amiben jelentős szerepet játszik az utóbbi évek kézműves-forradalma. Az országot az elmúlt évtizedekben az óriás, ipari óriások jellemezték, de pár év alatt látványos eltolódás mutatkozott a fogyasztói igények terén.
A Boulderben, Coloradóban működő szövetség szerint
15 államban haladja meg a sörfőzdék száma a százat:
Kalifornia, Washington, Colorado, Oregon, Michigan, New York, Pennsylvania, Illinois, Texas, Ohio, Florida, Virginia, Észak-Karolina, Wisconsin, Indiana a malátások paradicsoma.
Statisztikájuk szerint az idehaza is erősödő IPA a sláger, piaci szerepe, részesedése, erősödése jelentősebb, mint bármilyen egyéb fajtájé. A korábbi évtizedekhez képest komoly elmozdulás az, hogy egyre többen, a vevők ötven százalékot is meghaladó hányada a helyi árut keresi, a lokális márkákat részesíti előnyben.
A Brit Birodalom óriási gyarmatbirodalommal rendelkezett, ezek egyike volt India, ahol az akkori körülmények és a klíma miatt lehetetlen volt a sörfőzés. Az import sem volt problémamentes:
a hónapokig tartó export és a hőingadozás gyakorlatilag megölte az italt.
A pale malt, vagyis a pörkölt, kerek, gabonás ízű alap árpamaláta volt jellemző az angol sörgyártásra, igaz, komlót lényegesen kevesebbet használtak. Az első, exportcélra főzött specialitás 1780-ban készült, amikor a londoni Hodgson főzdében elkészült a magas komlótartalmú, keserű és a testes, bronzszínű különlegesség – kibírta az utat, kellemes aromájával nagy tetszést keltett az Indiában élő angolok között.
Ezt volt az IPA vagyis az Indian Pale Ale prototípusa: hamarosan az új itallal megrakott vitorlások ingáztak az óceánokon.
Angliában sosem lett igazán népszerű:
ott a felsőerjesztésű sörök közül többre tartották a harmonikusabb Bitter Ale-t, a Pale Ale-t vagy a Strong Ale-t.
A régi változatok alkoholtartalma alacsonyabb, mint a ma divatos verzióké, igaz, a maradékcukor szintje is kisebb volt, így szállítás közben nem indult be utóerjedés. A mostanság elterjedt, 7,5 tömegszázalék feletti alkohol az Imperial IPA vagy Double IPA-kal nyert teret kilencvenes években, Amerikában –
a huszadik század végére szinte elfeledett sörfajtát újrafogalmazták és csúcsra járatják.
A népszerűség oka, hogy a felsőerjesztésű söröket, köztük az IPA-t gyorsabban és kisebb költségvetéssel lehet elkészíteni, mint például egy hagyományos alsóerjesztésű pilsenit.
A Sörfőzők Szövetségének jelentése kitér arra, hogy a mostani számok annak tükrében is kiemelkedőek, hogy 1978-ban mindössze 100 sörfőzde tevékenykedett az Egyesült Államokban. A kilencvenes években már jelen volt a növekedés, 1996-ban mintegy 1000 helyen folyt a munka. 2011-re ez megduplázódott, 2014-re pedig megvolt a háromezer.
Az USA-ban a kézműves sörök megerősödése igazi sikertörténet: amíg
1994-ben a vevők egy százaléka fogyasztotta ezeket, most már 11 százalék a piaci részesedés.
A szakértők kiemelik a változatosságot, hiszen számtalan speciális verzió létezik, az íz- és stílusbeli variációk száma szinte beláthatatlanná vált.
Az amerikai szakemberek a rekord mellett sem elégedettek teljesen: az ország lakossága megtízszereződött az 1800-as évek vége óta, így most minden sörfőzdére nagyjából 78 ezer ember jut – 150 éve ez 9300 volt. Van még hova növekedniük.