A csípős paprika legutóbb rákprevenciós tulajdonságai miatt hívta fel magára a figyelmet. A Massey Egyetem tanára, David Popovich laboratóriumi vizsgálatai során bebizonyította, hogy a benne található
kapszaicin hatására csökken a rákos sejtek burjánzása.
Szerinte a kapszaicin úgynevezett apoptózist idéz elő, ami nem más, mint programozott sejthalál. Ha minden igaz, ennek köszönhető a rákos sejtek elpusztulása, és új, egészséges sejtek keletkezése.
Ezek után talán többeknek is eszébe jutott, hogy mostantól kis piros paprikákat áztasson a levesébe. A csípős érzés azonban sokszor válik nagyon kellemetlenné. Az Amerikai Kémiai Társaság készített egy oktatóvideót arról, hogy mi áll a fájdalmas tünetek hátterében. Megtudjuk végre, hogy
miért hatalmas hiba vizet inni a csípősre,
és mit próbáljunk ki helyette.
A kapszaicin önmagában nem csíp, az égő-forró érzés bennünk, a testünkkel való reakciója során jön létre. Amikor a szájba kerül,
rögtön otthonra talál a nyelvünkön található TRPV1 receptorokban.
Ezek szerepe, hogy felismerjék azokat a dolgokat, amelyek ártalmasak lehetnek a szervezetünkre: például a túl forró vizet, a túl fűszeres ételeket vagy a keserű, mérgező anyagokat.
Amikor a receptorok találkoznak a kapszaicinnal, azonnal jelet küldenek az agynak, hogy valami olyan dolog került a szervezetbe, ami ártalmas lehet számára.
A csípést az agy fájdalomként értelmezi,
és azonnal kiadja a parancsot a testnek, hogy szabaduljon meg a kapszaicintól, amilyen gyorsan csak lehet.
Ez az oka annak, hogy az emberek elkezdenek könnyezni, izzadni, és kényszerét érzik, hogy azonnal kifújják az orrukat, illetve, hogy valami hideget igyanak. Logikus döntésnek tűnik egy pohár víz, pedig a legkevésbé sem az.
A megoldás a tejben rejtőzik.
A kapszaicin apoláris molekula, amelyről azt kell tudni, hogy csakis más apoláris molekulákban képes oldódni. A víz poláris molekula, ezért a kapszaicinnel való találkozást legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, mikor egy pohár vizet próbálunk összekeverni egy pohár olajjal – nem fog sikerülni.
A víz csak jobban szétszórja a kapszaicint a szájban,
amivel a fájdalom is fokozódik. A tej viszont apoláris, a kapszaicin szép lassan oldódik benne, csökkentve az égő érzést.
A tejtermékek ezen kívül egy bizonyos kazein nevű fehérjét is tartalmaznak, amelyek szintén vonzzák a kapszaicin molekulákat. Tehát legyen szó egy pohár tejről, vagy egy-két gombóc fagyiról, mindkettőre igaz, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy
a kapszaicint kioldja a receptorokból,
és enyhítse az egészséges életmód reményében túlzásba vitt csilis ebéd fájdalmait.
A jó hír viszont az, hogy minél több kapszaicint fogyasztunk, annál toleránsabbak leszünk irányába.