Ha gyerekekről van szó, az orvosok és védőnők soha nincsenek egységes véleményen. Mintha amúgy olyan könnyű lenne szülői döntéseket hozni, a kétségbeesett anyukákat általában minimum háromféle, egymással ellentétes választási lehetőség elég állítják.
Hajnali négy, a gyerek gurgulázva ordít:
Anya! Hányok!”
Az első pánikroham után tíz perccel azonban vízért ordít, egy óra múlva kiflit, joghurtot, kakaót kér. A nagymama szerint koplaljon, kapjon tízpercenként egy evőkanál cukros teát, másnap sós vízben főtt krumplit, háztartási kekszet.
A gyerekorvos szerint, ha már egy ideje nem hányt, bármit ehet, amit kíván, kis adagokban, lassan. A másik gyerekorvos szerint adjak neki egy kanál Unicumot. Ha lement az első hányásmenet, általában hasmenés követi, amire megint
mindenki mást mond, ezt semmiképp, azt mindenképp egyen.
Amikor eltelik öt év, két gyereken az ember szerencsére kitanulja, melyiknek mi a jó, mennyire bízhat a hányás utáni éhségroham egészséges ösztönében, és tudhatja-e, kijön-e belőle pár perc múlva, amit enged neki megenni. Amikor először találkozik ezzel az egyszeri anyuka, akkor csak a vak pánik van.
Bármit ehet, amit kíván, de van néhány alapanyag, ami kifejezetten segít, hogy hamarabb meggyógyuljon: ilyen
Ami pedig nálunk különösen bevált: a répa. De a gyerek nem eszi meg a répát csak úgy: párolva, főzve semmiképp. Sikerült kikísérleteznem néhány receptet, amivel olyan új formát és ízt kap a zöldség, hogy bármikor megeszik. Az egyik ilyen a répakrémleves, a másik a sült krumpli analógiájára készült sült répa. Két répás étkezés között pedig répalevesturmixokat isznak. Ha pedig éppen fanyalognának, bevetem a tartalék színes szívószálakat és a félretett kulacsokat, az egyik módszer végül csak bejön.
Ha semmi nem marad meg a gyerekben, a legfontosabb, hogy nagyon sok folyadékot igyon”
– tanácsolta az Origónak Aradvári-Szabolcs Mariann dietetikus.
„Amikor nagy a baj, érdemes a patikából rehidratáló folyadékot beszerezni vagy sportitalokat, amelyek tartalmaznak ionokat, sót, cukrot.” Sajnos az én gyerekeim ezeket még sosem voltak hajlandók meginni, inkább a hideg vizet fogadják el szívesen, amit egy kevés almalével keverek el, hogy legyen íze, és némi cukrot is tartalmazzon.
Alapanyagok:
A répát megpucolom, felkarikázom. A lábosba olajat öntök, beleforgatom a répát, rácsorgatom a mézet, fűszerezem, és 5 percig lefedve párolom. Ráöntöm a húslevest, és kb. 10 perc alatt puhára főzöm a répát. Nagyon alaposan turmixolom – a turmixgép ebben az esetben jobb szolgálatot tesz a botmixernél, fontos, hogy selymes állaga legyen a levesnek. Ha így sem akarja megenni a beteg gyerek, sós ropit vagy perecet tördelek a levesbe betétnek. Azt mindenképp kihalássza, és már néhány kanál csodákat művel a bélrendszerével.
Alapanyagok:
A répákat megpucolom és hosszában félbevágom, majd negyedelem, hogy hasábokat kapjak, mintha hasábburgonyát készítenék. Sütőpapírral bélelt sütőlapra borítom, végigcsöpögtetem olívaolajjal, átkeverem. Sózom, majd 220 fokosra előmelegített sütőben addig sütöm, míg meg nem puhul.
A répa-alma-banán kombináció annyira édes, mintha valami cukros üdítőt adnánk a gyereknek, de emellett még ki is pucolja belőle a vírusokat.
Alapanyagok egy pohárhoz:
A répákat megpucolom, felkarikázom, az almát is megpucolom, eltávolítom a magházát, és felkockázom. Turmixgépbe teszem, és adagolok hozzá egy kevés almalét és vizet.
Turmixolom, majd szűrőbe öntöm, és kiskanállal kevergetve kipréselem a püréből a levet. Ennél persze van egyszerűbb módszer is: kész répalevet vásárolok, és azt turmixolom almával és banánnal.
Jobb, ha megpróbáljuk lebeszélni a zsíros, nehéz ételekről, az édességről és a tejtermékekről is, húsokból csak könnyű, zsírszegény fajtát kapjon, például a csirkehúslevesből való cafatokat. A legújabb elvek szerint a tejtermékeket sem kell kizárni az étrendből, más viszont azt mondja, az első nap jobb, ha laktózmenteset eszik csak a gyerek.
A gyerekek az igazán finom, jó minőségű rizst magában is megeszik, annyira szeretik, de azért egy-két alkalom után elunják. Ilyenkor jönne a tejberizs, na de a tej a hasmenés első napjaiban nem ajánlott, ahogy a túl sok cukor sem.
Ilyenkor jönnek jól a tejhelyettesítők, bár azok közül sem könnyű választani: a magtejek hároméves kor alatt allergiát okozhatnak, a laktózmentes tej sem százszázalékosan biztos megoldás. A szójatej, a rizstej és a kókusztej viszont jól használható ebben az esetben. Mivel a túl sok cukor sem tesz ilyenkor jót, csak egészen keveset adok a rizshez, és alma-banánpürével tálalom, ami ugyancsak szuperjó hatással vannak a bélbetegségre.
Alapanyagok:
A tálaláshoz:
A rizst a sóval és a vízzel felteszem főni. Ha a vizet magába szívta, hozzákeverem a tejeket, és enyhén cukrozom. Alacsony lángon főzöm, míg a rizs meg nem puhul.
Az almát és a banánt kevés citromlével összeturmixolom, ezzel tálalom a rizst.
A hasmenéses betegségek egyenesen vezetnek a gyerek táplálkozási szokásainak szétveréséhez, ugyanis a legjobb ilyenkor a gyakori evés, ami majdnem olyan, mint a nassolás. Ha sokszor, keveset eszik, akkor nem terheli meg a legyengült bélrendszert, ugyanakkor pihenni sem hagyja.
A régi koplalós elméletet váltotta fel ez az új elv, amely szerint akkor távozik a leghamarabb az étellel együtt a bélrendszerből a vírus, ha folyamatosan dolgozik, így pedig a hiányállapotok is megelőzhetők – állítja több gyerekorvos. A legtöbb bolti ropi, keksz persze tele van mindennel, ami nem kéne oda, érdemes nekiállni házilag ropit, grissinit gyártani. Utóbbihoz ez a legjobb recept, beteg gyereknek vaj helyett olajjal, tej helyett vízzel.
Nagyon ropogós és teljesen natúr, nincs benne se tejtermék, sem vaj, sem túl sok só, se sok cukor. Tudom, hogy a kis betegek mellett nem sok mindenkinek van kedve nekiállni sütögetni, de az aggodalmat néha jobb belegyúrni egy tésztába, mint gyomorfekélybe fordítani, ez a keksz ráadásul fél óra alatt kész van, se pihentetni, se keleszteni nem kell.
Alapanyagok:
A lisztet elkeverem a sóval és a cukorral, majd hozzáadom az olajat és a víz háromnegyedét. Gyúrni kezdem, majd óvatosan, kis adagokban adok még hozzá a vízből, míg rugalmas, de nem ragacsos tésztát nem kapok. A sütőt előmelegítem 220 fokosra. A tésztát ketté osztom, lisztezett felületen olyan vékonyra nyújtom, amennyire csak lehetséges. Villával megszurkálom, majd tetszőleges formákra, csíkokra, téglalapokra vágom, de akinek van türelme, szaggathat belőle macikat is. Megkenem vízzel, és egy kevés sópelyhet szórok rá. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, és 10-12 perc alatt világos aranyszínűre sütöm a kekszeket.
A felépülés után viszont már bátran lehet a régi iskolához nyúlni, és beizzítani egy óriási fazék húslevest, valahogy így.