Semmit nem ígért a szlovák müzli csomagolása, de megkóstolva meglepődtünk. Nem tolakodó, de nem is ízetlen – jött az első vélemény, amivel többen is egyetértettek. Jó az illata, nincs túltolva, simán vállalható.
Szárazabb, mint a megszokott, de pont ettől esik jobban, nem ragad össze a szám – ilyet még a gyereknek is mernék adni – érvelt egy többgyermekes kolléga. A szavazáson is ez nyert, jár az arany.
Ha kimondjuk, hogy müzliszelet, sokaknak azonnal a Cerbona ugrik be. Nem csoda: idehaza úttörők voltak, nagyon régen jelen vannak a piacon, mélyen a szemünkbe égett a logó és a márkanév is.
Aromája nem tolakodó, közepesen ízes: nincs rá panasz, kedvelték. Jó érzés beleharapni, pont annyira sűrű, hogy még kellemes legyen. Az utóíze talán kicsit lisztes, de nem zavaró, nem bántó.
Annak ellenére, hogy ez nem a klasszikus müzliszelet, legtöbb boltban ugyanott található. Alapja a zab, éppen ezért sokkal süteményesebb az összbenyomás, mint a többinél. Íze rendben, de az állaga túl tömény, nem jó nagyokat harapni belőle, pillanatok alatt betölti a szájat és egy pohár víz nélkül szabadulni sem lehet tőle.
Megfelelő mennyiségű málna jutott bele, az aromája teljesen korrekt. Ismerünk olyanokat, akik naponta betolnak egy ilyet, ugyanúgy függnek tőle, mint a kiskamaszok az energiaitaltól.
Kicsit savanykásabb a megszokottnál, de egyáltalán nem kellemetlen. Mintha a gyártásánál csehszlovák meggykonzervet használtak volna.
Valóban: elég sokáig és aránylag intenzíven megmarad az élmény, bár a cimke sorrendje alapján több benne a szilva, mint a meggy.
Nahát, ez mézeskalácsos - kérdezte egy óvatosan rágcsáló kollegina. A címke szerint nem, pedig valóban megjelenik benne az ismert aroma. Ez persze nem rossz; nem is ez a baja, hanem az arányok eltolódása.
A Nestlé müzlirúdja túl édes, döbbenetesen töménynek hat. Émelyítő élmény több falatot betolni – előnyére legyen mondva, hogy utóíze nincs, cukrossága ellenére is egységes.
Ha fitnesz, akkor ez biztos diétás és ízetlen – tippelt valaki, pedig nem. Az alsó szegmensbe még vékony csokiréteg is jutott, igaz, fölötte a megszokottnál ropogósabb, az átlagnál jóval szellősebb a szerkezet.
Sokkal inkább édességnek hat, mint a mezőny többi tagja. Sajnos ebből nem találtunk a boltban sem epreset, sem málnásat sem áfonyásat, de a kicsit füstös karamelles aroma egyáltalán nem rossz, bár akadt olyan, aki nem kedveli ezt az ízt.
A csomagolást feltépve szinte ránk veti magát az illat, a szobát megtöltötte az eper tipikus aromája. Ez a fajta túlzó gesztus az ízében is ott van, ettől viszont kicsit mesterkélt az összhatása – többünknek az volt az érzése, mintha valami rossz műanyagipari kísérlet áldozatai lennének.
Gyalázatosan édes, ne adjunk ilyet a gyerekeknek – a cukrosság mértéke nagyjából duplája a reálisnak, mindenkit zavart a gejl, ragadós, egész szájat betöltő massza.
A Lidl saját márkása müzlije. Nem hivalkodó a csomagolás, de a belső sem könnyen megjegyezhető, sajnos elég jellegtelen darab ez. „Már akkor elfelejtem, milyen íze volt, amikor az utolsó falat még csak lefele szánkázik a nyelőcsövemen.”
Legnagyobb baja, hogy nincs jó állaga, nem áll eléggé össze – hiányzik az a sűrű, mézes hatás, amit ezekben a rudacskákban a legtöbben kedvelnek. „Se karaktere, se semmije, nem sok értelme volt legyártani.”
„Én ebben a trutyiban nem bízom, akármit is mondanak róla” – elmélkedett kollégám, és senki nem kelt a joghurtrétegnek csúfolt akármi védelmére. Sajnos úgy, ahogy van, mesterkélt, semmi köze a valósághoz.
„Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de engem inkább az önt el, hogy hú, de egészségtelent eszek – a rostok meg a vitaminok barátságos képe egyáltalán nem jut el agyamig.” – polemizált erős fintorokkal kísérve egy arra tévedt és ott fogott tesztelőnk.
„Érdekes az illata, mintha kávét is öntöttek volna bele” – szimatolták az asztalnál. Az ízében is felfedezhetünk meglepetéseket, ezek egyike a keserű csokoládé, amit kínosan körbetáncol a meggyes szörpök túlaromásított élménye.
„Szerintem ez úgy készült, hogy mindent összeöntöttek az üzemben, aztán kalapból kihúztak egy cetlit, hogy megtudják, mit írjanak oda az ízéhez” – száraz poén, de a Spar meggyes sem volt jobb.
Ugye azok az idők már rég elmúltak, amikor elhittük, hogy a müzli az egészséges, de ez legalább egy pillanatra sem sugallja a nyelvnek, hogy valami felemelő, örök élet felé mutató csoda történne éppen.
Igazából ez inkább gabonapehely-szelet, kicsit más műfaj, de akadt olyan, aki kedvelte a könnyedségét. Meglepő benne a fahéj, amit még ki is emel valahogy az alján a tejes massza. „Nagyon amerikai íze van, semmivel sem kevésbé édességhangulatú, mint egy Snickers vagy Mars.”
Az Aldi rendesen odacsapott: az Utasellátók legsötétebb éveinek puncsos szeletét idéző színezék mindenkit meglepett. A rózsaszín réteg az alján annyira bizarr egy ilyen terméken, hogy egy kicsit egyöntetűen hátrább léptünk.
Olyan szaga van, mint az olcsó gyümölcsteáknak, messzire rugaszkodott el a valóságtól. Nem jó sem az íze, sem az állaga: ezt nem találták el. Néhol savanykás is, néhol picit megkeseredik. Utolsó hely, az jár neki.