Hallottunk már mérgező növényekről, tudjuk melyek voltak alkalmasak arra, hogy egy-egy családi vitát vagy örökösödési ügyet pikk-pakk lerendezzenek. Ez az ártalmatlannak látszó fa azonban komplex hatásával sok mindenen túltesz – nem véletlen a beceneve, az arbol de la muerte, vagyis a halál fája.
A kutyatejfélék családjába sorolják a manszanilyafát. Már a Hippomane mancinella latin név is fenyegető, hiszen
a hippo lovat, a mane pedig őrültet jelent – csak nem lehet véletlen, igaz?
Európában nagyon ritkán fordul elő, csak mesterségesen ideültetett példányokkal futhatnak össze a szerencsések. Az Egyesült Államok déli csücskében, a Karib-szigetvilágban, valamint Dél-Amerika északi partvidékén viszont nem ritka.
Minden része erősen toxikus, a gyümölcse, a levele, a nedvei – sok helyen figyelmeztető táblákat tesznek ki, hogy a turisták meg ne kóstolják a termést – ezek sajnos hívogató szuvenírek is egyben, a külföldiek gyakran hazalopják maguknak emlékül, olyankor már csak a törzsre pingált piros X lehet árulkodó, ha éppen ráfestették.
A nagyjából ötméteresre megnövő fa által termelt vegyi anyagok összes fajtáját máig sem sikerült azonosítani. Többek között a forbol található meg benne, ami természetes diterpén-észter, de a hippomanin, mancinellin, szapogenin, flór-acetofenon-2,4-dimetiléter és fizosztigmin is kimutatható.
A legendák szerint Kolumbusz Kristóf a halál almájának hívta – talán az ő emberei is megismerték a kínt, amit egy ártatlan kóstolás okoz.
A kellemes édes ízt hamar leváltja a száj bizsergése, erősödő zsibbadása, amit pokoli fájdalom követ. A helyzeten csak ront a torok, a nyelőcső és a légutak bedagadása, ez akár fél napig is eltarthat, ráadásul a kevésbé szerencsések meg is fulladhatnak közben. Az őslakosok természetesen fegyvereiket is a nedvével kenték be, a nyilak hegyén tisztes távolságra tudták a kínt továbblőni.
Ne higgyék, hogy ennyi: a tejszerű nedv, amit a manszanilyafa termel, súlyos bőrsérülést képes okozni, olyat, mintha forró parázs hullott volna a testre. A gyulladást duzzanatok kísérik – nem véletlen, hogy a helyiek
felhívják a turisták figyelmét a fogyasztási tilalmon túl arra is, hogy esőben se álljanak alá,
ugyanis a leveiben található mérgező nedvet a víz hígítva ugyan, de képes rájuk mosni. Autóval sem tanácsos aláparkolni, könnyen tönkreteheti a fényezést a rácsöppenő nedv. Érdekes módon vannak olyan állatok, amelyeket hidegen hagy – ezek egyike az amúgy sem túl bizalomgerjesztő garrobo leguán.
Mielőtt felkiáltanánk, hogy mindet ki kell vágni és el kell égetni, két dolgot fontos megemlíteni. Gyökérzetével nagyon ügyesen megfogja a parti talajt, segít az erózió hatásainak mérséklésében, másrészt elégetve is szórja a halált: akinek a szemébe megy a füstje, akár meg is vakulhat.
A növény a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, hivatalosan ez a világ legveszélyesebb fája – nemcsak az utazók legendái szerint, hanem a valóságban is. Viszont ami méreg, az gyógyszer is lehet, így nem véletlen, hogy az utóbbi időben egyre több kutató próbálja analizálni az eddig messziről elkerült növényt; hisznek benne, hogy a gyógyszeripar számára hasznos összetevőkre bukkanhatnak.
A hatásmechanizmusát már többen leírták – vagy saját maguk éltek át mérgezést, vagy mások szenvedésének voltak tanúi. Néhány évvel ezelőtt Nicola H. Strickland radiológus futott bele Tobago szigetén.
Fehér homok, pálmák és a kék tenger. „Amikor megláttam a nagy fát, alatta a mandarin méretű lehullott gyümölcseit, nem késlekedtem, beleharaptam, sőt egy barátom is így tett.
Néhány pillanattal később az édes ízt leváltotta a csípős hatás, ami egyre csak erősödött, égetett, folytak a könnyeim, összeszorult a torkom.”
A naiv turista azt hitte, elmúlik, de nem, csak rosszabb lett, fuldoklott, kitapinthatóvá váltak a nyirokcsomói, duzzanatok keletkeztek a torkában.
Húsa mar és fojtogat, a leve éget – akinek ez sem lenne elég, számolhat a komoly hasmenéssel is, ami akár halálos kiszáradást is okozhat. A manszanilyafa kapcsán csupán egy morbid pozitívumot emelnek ki a tudományos források: egy időben
a törzséből készültek a koporsók a szigetvilágban,
igaz, ehhez csak természetesen kidőlt, alaposan kiszáradt törzseket használtak fel, amelyek folyékony nedve már nem veszélyeztette az asztalosok bőrét.
Az utóbbi években egyre több magyar is a Karib-tengernél próbálja megszépíteni a telet, a last minute utak egyik kedvelt célpontja a szigetvilág. Nézzék meg jól ezt a gyümölcsöt, és meg ne kóstolják, ne álljanak alá, és tüzet se rakjanak belőle – pokollá, vagy akár végzetessé tudja tenni a kirándulást.