Már többször kitárgyaltuk a városi kertészet kérdését, de az ablakban, cserepekben nevelt növénykéket már rég túlnőtte a téma. A falak mögé húzott vertikális kertek és az emeletes üvegházak után az új divat a konténerekbe telepített mikrogazdaság – ez adja majd a jövő városi vitaminforrását, vagy csak egy újabb divat, amit jövőre elfelejtünk?
A gasztronómia egyik legfontosabb követelménye a friss élelmiszer. A távoli, gyakran külföldi gazdaságok és farmok, valamint a szállítás és raktározás jelentősen megnövelik azt az időt, ami a betakarítás és a konyhába kerülés között eltelik – ez gyakran a minőség és az íz rovására megy.
A modern hibrid fajtáknál a nemesítési irány is leginkább azt szolgálja, hogy a logisztikai intervallumot minél szebben vészelje át a termés. Hogy
a munkafolyamatban nem a jobb íz, hanem a szebb külső a fontos,
remekül alátámasztja a vízízű retkek vagy eprek példája – hiába csodásak, ha az aroma nem olyan, mint amit a kertben frissen letépett társaiktól megszoktunk.
Nem véletlen, hogy az újhullámos konyhaművészettel párhozamosan a fogyasztók és a gazdák új generációja is kialakult – ma már számos nagyvárosban látható, hogy megpróbálnak elvonatkoztatni az ipari növénytermesztéstől, és lehetőségeikhez képest lakhelyükön, akár a metropoliszok közepén alakítják ki a kertjeiket.
Az első problémát a használható területek mérete jelenti: megteltek a városok, a saját kis ültetvények nem nagyon férnek el. Remek példákat találunk ugyan közösségi kertekre, de az embereket összekovácsoló négyzetméterek nem okvetlen képesek állandó minőséget biztosítani – ez jelenti a probléma második felét.
Hogy a szituáció megkerülhető legyen, sokan a talajtól próbálnak függetlenedni, vagyis zárt térben, üvegházban, konténerekben rendeznek be állandó klímájú vertikális, vagyis felfele terjeszkedő törpeültetvényeket.
A hajózási konténer adja magát. A kereskedelmi forgalomból kikerülő egységek masszívak, megfizethetők, és méretük megengedi a kreatív átalakítást. A városi gazdaságok slágere a 6 és 12 méter hosszú téglatestek módosítása: nemcsak civilek, hanem a feltétel nélküli frissességet marketingként is használó éttermek is a high-tech kertészkedés felé fordulnak.
A piac egyik szereplője a bostoni Freight Farms: helyben, fenntartható módon, alacsony ökológiai lábnyommal dolgoznak. Ők a hidroponikára voksoltak, vagyis a növények föld helyett tápfolyadékba lógó gyökerekkel nevelkednek:
Az élelmiszerláncnak szüksége van arra, hogy a modern, már elérhető technológiákat felhasználva alakítsuk át.”
– mondta konténeres rendszerükről Brad McNamara, a Freight Farms ügyvezetője. „Már túlléphetünk a százéves metódusokon!”
Az okostelefonos, számítógépes, mesterséges világítású rendszer saját állításuk szerint kilencven százalékkal kevesebb vizet igényel – az egész világon kulcskérdés a vízhiány, ők zöld-fehér konténerükkel erre is a megpróbálnak választ adni.
„Egy farm beindítása sok kérdést vet fel. Ezért raktunk össze egy olyan szisztémát, amelyet akár újoncok is ki tudnak használni. Megadjuk azokat az eszközöket, amellyel növények ezreit nevelhetik, és megjelenhetnek velük a piacon” – mondta el a motivációról Jon Friedman alapító. A berendezett konténer ára 82 ezer dollár, vagyis nagyjából 23 millió forint. A gyártók számítása szerint évi 8000-16 500 dollár között kell számolni az áramból, vízből és alapanyagokból összeadódó rezsivel. Magyarul a működési költségeket 2,2–4,6 millió forint körüli összegre teszik.
A metódus hazai átültetéséről Domonyai Andrást, a MonJardin! - Kert a konyhában szakértőjét kérdeztük. A jelenleg Afrikában, növénytermesztéssel foglalkozó gasztrobotanikus szerint
túl magas a technológiaigénye és költsége, kizárt, hogy ebben a formában rentábilisan működtethető lenne Magyarországon.
A lámpák, a függőleges talaj, a gépesített öntözés – ez feleslegesen sok. Szkeptikus vagyok az hidropóniával; csak beviszünk a termesztésbe egy bonyolultabb rendszert.
Úgy vélem, a
városi növénykertészetben csak rendkívül nagy méretekben van értelme technológiás termesztésre váltani,
mert kicsiben a költség megeszi a hasznot; hobbira alkalmas maximum. Fejlesztés alatt állnak viszont komolyabb egységek, amelyek low-tech módszerekkel, nagy méretben növénygyárként működhetnek bárhol - termesztésre alkalmas tereket használnak fel és alakítanak át. Ilyen lehet akár egy irodaház belső tere is.”
Domonyai elmondta, hogy saját célra, kis méretben még mindig a klasszikus, „konyhaablak mögötti”, kézimunkás termesztést javasolja. A bonyolult, magas bekerülési költségű konténerek csak olyanoknak éri meg, mint például egy extramagas profittal dolgozó étterem vagy divatos városi szálloda, ahol az exkluzivitás és a frissesség élményt és értéket ad egyszerre.
A világ több pontjáról érkeztek hírek az urbánus gazdálkodásról: Párizs közepén banánt termesztettek volna, de a projekt megmaradt a tervek szintjén. A svéd Linköping város Plantagon nevű felhőkarcoló jellegű üvegházáról sem találni új híreket –
míg számos külföldi próbálkozás megfeneklik, addig nálunk megcsinálták kicsiben.
Miért is hinnénk, hogy Magyarországon nincs senki, aki termőterülettől függetlenített, vertikális, dobozos gazdaságban gondolkodna? Igazodva a közép-európai igényekhez és lehetőségekhez, az amerikainál egy sokkal reálisabb elgondolást kínálnak Szobon.
A Mobilgomba egy könnyűszerkezetes termesztőház –
az amerikai monstrumhoz képest ez a mezőgazdaság lapraszerelt startupja.
A neve alapján könnyű kitalálni: a néha kétséges pincés és fóliás metódusok helyett egy szigetelt, klímás, szétszedhető, ezért könnyen mozgatható alumíniumdobozba helyezték át a gombatermelést, ami sokkal egyszerűbb munkát enged meg, mint a mesterséges fényt igénylő zöldségek és gyümölcsök.
Szalárdi Zoltán ügyvezető szerint az amerikai ár tizedébe kerülő termőegységük szintén nem igényel hosszú előképzettséget, így kezdők, fiatal gazdák is belevághatnak, akár másodállásban is, jövedelem kiegészítéseként. Ehhez ügyfeleik szakmai segítséget kapnak, sőt kész termőzsákokat vehetnek – a kapcsolat itt nem ér véget, hiszen a cég folyamatos szakmai továbbképzést is biztosít.
A Mobilgomba magyar, ráadásul világújdonság. Előnye, hogy át lehet lépni a magas beruházási költségek, helyigény, különleges klímafeltételek és logisztikai nehézségek buktatóit.
Aki szeretné kerítésen belül tudni befektetését, annak érdekes lehet a fehér doboz,
amelynek egyik legnagyobb előnye, hogy a felállítást követő tizenötödik nap már megtörténhet az első szüret, amelyet nagyjából két hét múlva egy újabb követ. Ilyenkor már új telepítés javaslott, de érdemes a zsákokat még kültéren elhelyezni, ahol azok kisebb hozammal, de még tovább teremnek kimerülésükig.
Vajon eladható a termés? A kérdés jogos, hiszen a hazai gombafogyasztás rendkívül alacsony. Az aggódókat részben képes megnyugtatni az ügyvezető.
Ha regisztrált termelőink nem kívánnak a helyi értékesítéssel foglalkozni, mi rendszeresen begyűjtjük és fölvásároljuk a laskát.”
A szobi bemutatóházba szüret után érkeztünk, ennek ellenére rengeteg gombát találtunk. Hajdú Csilla termesztési szaktanácsadó felhívta a figyelmet arra, hogy a külső szemnek gazdagnak tűnő laskakupacok már a harmadik hullám termései, csak megfigyelés miatt vannak benn - valódi munkaközegben csak kettőt javasolnak megvárni, azok sokkal gazdagabbak.
Mivel céljuk, hogy a jövőben többféle gomba is termeszthetővé váljon, ezért állandóak a fajtahasználati kísérletek. „A munkában partnerünk Szili István laska- és egzotikusgombacsíra-gyártó – az ő szakmai tudása az országban páratlan.” Szuperintenzív, mégis vegyszermentes metódust dolgoztak ki. Hajdú Csilla kifejtette, hogy a Mobilgomba lehetőség arra, hogy az eddigiekhez képest nagyságrendekkel kisebb befektetéssel lehessen beletanulni a gombatermesztésbe, aminek eredménye egy relatíve könnyen termeszthető és értékesíthető faj.
A divatos közösségi gondolkodás nem marad el: céljuk nem csak egy termék eladása, hosszú távú terveik vannak, amelynek eleme gazdák folyamatos szakirányú támogatása, receptek nyújtása, tippek a letermett gombakomposzt felhasználására, sőt, ott a lehetőség a friss gomba visszavásárlására is.
„Folyamatosan pörgünk az újdonságokon és az egyre tökéletesebb termesztőházon.
Szeretnénk ernyőszervezetként működni,
egy lelkes, összetartó közösséget létrehozni a mobilgombás gazdákból” – mondta a szaktanácsadó.
Miért ne lehetne ez a munka decentralizált? - tették fel a jogos kérdést.
Miért ne lehetne az ország távoli végén, eldugott falvakban mezőgazdasági jellegű vállalkozásba fogni azoknak, akiknek se földjük, se tapasztalatuk, se más munkahelyük?
Ezekre a kérdésekre alternatív választ ad a magyar szociális helyzet is: Szalárdi Zoltán ügyvezető elmondta, már több település önkormányzata megkereste őket, hogy a Mobilgombát bevonnák a közmunkaprogramba. „Van igény arra, hogy az utcasöprésen túl értelmes feladatot adjanak azoknak, akiknek lakóhelyén nincs más lehetőség. Az így megtermelt élelmiszer bekerülhet a közétkeztetésbe, ami erősíti a gomba helyi felértékelődését.”
A szobi látogatásunkkor kiderült, a laska csak az indulás, hiszen a shiitake és a gyógygombák termeszthetősége is reális közelségben van. A biominősítés szintén céljuk.
Hajdú Csilla hozzátette: a csiperke termeléstechnikája már az 1700-as évektől kidolgozott, világosan látszik, nagyüzemi technológiát igényel, nem érdemes egyedi gazdaként termeszteni. A laskának csak a múlt században indult el a karrierje - termesztése viszont jóval könnyebb, egyszerűbb kisgazdaként beletanulni, mint a csiperkézésbe. Nem mellékes: a helyi piacokon és Nyugat-Európában is nagyobb árréssel adható el.
„Magyarország lemaradt, de érdemes a lengyel modellt követni. A két ország nagyjából egyszerre, egyenlő feltételekkel indult, de a magyar gombakutatók jelentős eredményei ellenére háttérbe szorultunk.
A Gyurkó Pál által nemesített HK35 például máig a legtöbbet termesztett laskatörzs az egész világon. Japánban magyar laskagombaként hívják, nem is a hazai kódnevén.
A lengyelek a mentalitással nyernek, már generációs különbség van a javukra, fiatalosabbak, meg is látszik a piacon.”
Zentai Tibor termesztési szaktanácsadó fiatal, de nagy tapasztalattal beszél: „a Hortobágytól a Börzsönyig működhet, hiszen a helyi adottságoktól független a Mobilgomba. Termőzsákkínálatunk alkalmazkodik az évszakhoz, mást adunk télre, mást nyárra – van olyan törzs, ami plusz huszonöt fokig terem. A letermett komposzt viszont remek talajjavító, vízmegtartó képessége kiemelkedő. Tápanyagot ad a talajnak, de elfűteni is lehet, sőt brikettálható is. A rendszer kialakításánál cél volt, hogy ne hulladékot, hanem inkább hasznot termeljünk.”
Szalárdi Zoltán szerint kicsit maguk ellen dolgoznak: „először mindenkinek egy házat adunk, nem kaphat többet. Próbálják meg eggyel, megy-e, működik-e. Egy termelőegység is komoly fizetéskiegészítést adhat, de négy darab már egy család megélhetését biztosíthatja. Régi vevőnk közvetlen közelébe sem értékesítünk – nem célunk a partnerek tönkretétele. A magyar laskapiac telítettsége még nagyon messze van, nem aggódunk azon, hogy modellünk működésképtelenné válna.”
A nap kulcsmondatán mindenki jót nevetett, de a magyar helyzetet nézve félelmetesen igaz:
a befektetés a kertben legyen, ne a Quaestornál!”
– hangzott el beszélgetés közben. De mennyibe kerül a 72 négyzetméter termőfelületnek megfelelő egység?
A könnyűszerkezetes, hőszigetelt burkolattal és állítható acéltalpaival szerelt épület aktuális változata nem amerikai árakon fut: alapáron 2,5 millió forint, amelybe a gépészet és a mérőműszerek is beletartoznak. Kapacitásakét tonnányi termőzsák, melyek szállítással 187 500 forint.
Ugyan idehaza még ez az egyszerű megoldás is a meglepetés erejével bír, de a külföldi érdeklődés jelentős – jól látni, hogy a minőségi talajból vagy éppen termőterületből szűkösebb térségekben egyre többen fordulnak az újhullámos kertészkedés felé. Van, akinek az állandó frissesség, van, akinek a kaland jelenti az értelmét a konténeres mezőgazdaságnak – egy biztos, a külföldi, helyenként elrugaszkodott példák után találunk idehaza reálisabbat, működtethetőbbet.