Nem kell elhagyni az országhatárt, hogy Ausztria tipikus konyháját élvezhessük: sorra veszünk néhány tipikus és karakteres receptet azok kedvéért, akik sípályán kívül is hódolnának a gombócoknak.
A felvonó erejében bízó haspártiak egy nagy korsó sör mellé is bevállalják a gőzgombócot, azaz a Germknödelt. Lagerhez ugyan nem való, de
búzasörhöz jól passzol a vaníliaszószban fürdő kelt tészta, cukros mákkal megszórva.
Belül ízes szilvalekvárt találunk: tisztességes kalóriabomba, legalább fél nap intenzív síeléssel lehet csak jóvátenni.
Hozzávalók:
A tésztához:
a tetejére:
Az élesztőt langyos tejben cukorral felfuttatjuk. Hozzákeverjük a lisztet, a csipetnyi sót, a tojást, a citromhéjat, és alaposan összegyúrjuk. Letakarva a kétszeresére kelesztjük. Lisztezett deszkán 5 cm vastagra nyújtjuk, és 5x5 cm-es kockákra vágjuk. A tésztadarabok tetejét megnedvesítjük, nagy kanálnyi szilvalekvárt halmozunk rá, és a tésztát összegömbölygetjük.
Figyeljünk, hogy jól záródjanak, különben főzés közben kifolyhat a lekvár!
A gombócokat 15 percig kelesztjük. Egy nagy lábasban vizet forralunk, szűrőt helyezünk bele. A gombócokat a szűrőre helyezzük, az edényt lefedjük. 10 percen át gőzöljük, majd megfordítjuk őket, és újabb 10 percig hagyjuk a gőzben dagadni. A kiemelt gombócokat egy vastag tűvel megszúrjuk, hogy a felesleges gőz eltávozhasson. Olvasztott vajjal megöntözve, cukros mákkal megszórva, melegen tálaljuk. A vaníliasodó hozzá opcionális, de azzal az igazi!
Sokan nem akarnak vesződni az elkészítésével, elriasztja őket a kelt tészta, így szupermarketek mélyhűtőiben turkálnak – ez is egy megoldás, de higgyék el, a házi változat sokkal finomabb lesz.
Aki kalandos aromákra vágyik, próbálja ki családi kedvencünket, a mogyorókrémes túrógombócot.
Mogyorókrémet házilag? Igen!
Tényleg tudni akarják, mi van a bolti mogyorókrémben, vagy simán csak szeretnének finomabbat készíteni, amiben nincs pálmaolaj és félelmetes mennyiségű cukor? A módszer pofonegyszerű, és a házi persze megint veri, sőt, durván kipofozza az összes boltit.Hozzávalók:
A mogyorókrémet jól behűtjük. A túrót villával összetörjük, a tojásokkal, a cukorral, a liszttel és búzadarával összedolgozzuk, majd lefedve egy órán át a hűtőszekrényben pihentetjük. Nedves kézzel diónyi gombócokat formálunk belőle oly módon, hogy mindegyik közepébe egy-egy kiskanálnyi hideg krém kerüljön.
Forrásban lévő, sós vízben kifőzzük. Amíg fő, a vajon a diót meg a zsemlemorzsát megpirítjuk.
A kifőtt gombócokat jól lecsöpögtetjük, és a diós morzsába forgatjuk. Porcukorral meghintve vagy pikáns lekvár kíséretében tálaljuk.
Ha a sós gombócok nyomába eredünk, a zsemlegombócok egész garmadáját találjuk a hütték kínálatában: semmi világrengető, de igazi, minőségi falusi iparosmunka. Sokan állítják, mind porból készül, de én nem állnék mögéjük: saját szememmel láttam olyat, amit még a hagyományos metódussal főztek.
A világháború ajándékozott családunknak néhány maradandó barátságot, melyek ma is élnek. Több helyen szabad bejárásom van alpesi konyhákba: és tényleg, a leves ott fő a panzió konyhájában a tűzhelyen, benne hatalmas marhacsontok és rengeteg zöldség. Ott áll a tömérdek zsemlekocka, várva sorára, hogy gombócvacsorává alakuljon át. Nem láttam én se port, se dobozt, se konzervet.
Édesanyám 1945-ben látta meg a napvilágot egy ausztriai légi támaszponton. Mivel a front néhány hét múlva odaért, az akkor
húszéves nagyanyám úgy gondolta, jobb, ha kereket oldanak, és a hegyeken át menekülnek.
Csöpp csecsemővel érkeztek meg Donnersbachwaldba, ahol egy kis hegyi panzióban kaptak szállást és élelmet néhány napra. Másfél év menekülttábor után tértek haza Magyarországra. Sok idő telt el, amikor nagyanyám újra megkereshette a helyet – azóta tart a családi barátság.
Ez az étel pontosan megmondja, milyen zsemléből vagy kenyérből gyúrták. Az elkészítés módja, az apró nüánszok változatosak, ahány ház, annyifélék.
Tálalhatjuk sertéssülttel, jó sok fűszeres szafttal, de jól megy mellé a párolt káposzta, ami lehet édes és savanyú is.
Van, ahol sok-sok hegyi sajtot szórnak rá, ami lávaként olvad rá, máshol rá is pirítják a tetejére. A kifőtt gombóc félbevágva és mindkét oldalán megpirítva is érkezhet, köretként vagy tojást ráütve, rántottásan.
A zsemlegombóc olyan, mint nálunk a paprikás krumpli: minden valamirevaló háztartásban bármikor elkészíthető. Míg felénk a burgonya, zsiradék, paprika és hagyma szinte mindig fellelhető, úgy a hegyi házakban is van zsömle vagy kenyér betárolva. Sosem lehet tudni, mikor vágja el egy hóvihar vagy lavina a külvilágtól a települést.
A zsemlegombóc egyik ausztriai válfaja a szalonnás gombóc. Hamisítatlan receptjét Tirolban kaptam.
Hozzávalók:
A zsömlét apró kockákra vágjuk, és egy tepsiben szétterítve, a sütőben megpirítjuk. Közben a húsos, füstölt szalonnát felaprítjuk, és zsírjára sütjük. A megtisztított, finomra vágott vöröshagymát és fokhagymát megfuttatjuk rajta. A zsömlekockákat forró tejjel leöntjük, a tojásokat ráütjük, a hagymás szalonnát szűrőlapáttal rászedjük (a zsírra még szükség lesz), sóval, reszelt szerecsendióval és felaprított lestyánlevéllel alaposan összedolgozzuk.
A masszából gombócokat formálunk, és lobogva forró, sós vízben 10-15 perc alatt kifőzzük. Szűrőkanállal a visszamaradt szalonnazsírba szedjük, megforgatjuk.
Párolt káposzta illik hozzá, de tejföllel meglocsolva akár önálló fogás is lehet.
A gombóc jó a levesbe is. A forró fogás egy méretes zsemlegombóccal tálalva igazi téli egytálétel.
Hozzávalók:
a gombóchoz:
A zsömléket apró kockákra vágjuk, és forró tejjel meglocsoljuk. Hozzáadjuk a tojássárgákat, sót, borsot, a lisztet, összekeverjük, majd a tojásfehérjékkel és a finomra vágott metélőhagymával együtt alaposan összedolgozzuk. Ha szükséges, egy-két kanálnyi morzsát szórunk bele, hogy jól összeálljon.
Rövid ideig pihenni hagyjuk, majd vizes kézzel gombócokat formálunk belőle, és a forró levesben főzzük meg.
Ugyan a havas lejtők aránylag ritkák Magyarországon, mégsem kell feladni a télies hangulatot: néhány remek alpesi recept segíthet abban, hogy otthonunkban is belefeledkezzünk a hütték világába.