Nem ettünk kutyát, csak csirkét, kesztyűvel

Vágólapra másolva!

„Ettél kutyát, kígyót vagy bogarat?” – kérdezték tőlem idehaza. Kínában jártam, két héten át a város utcai ételeit kóstolgattam.

Halmos Mónika

Vágólapra másolva!

Kína kínai büfé

El kell szomorítanom a bizarr gasztronómia rajongóit: errefelé nem esznek ilyen lényeket, cserébe rengeteg zöldség és tengeri élőlény kerül terítékre. A dél-kelet kínai Hsziamen (Xiamen) város streetfoodja nagyon izgalmas, de aki a sarki kínainál megkedvelt ízeket keresi, ne ide jöjjön.

Bambuszlevélben főtt rizs a pulton Forrás: Halmos Mónika

Kint minden más

Hiteles források szerint a pesti kínait csak Pesten eszik, itt biztosan nem. És

nincs magzatleves sem, aminek híre évek óta városi legendaként röppen fel időről időre,

De van béka, teknős, rák, temérdek szárított hal, fecskefészek és száznapos tojás, csirke és disznóláb dögivel. Az utcai büfék ázsiai hírű epicentruma Hsziamen – itt még a nagyanyám is megbocsátaná, hogy az utcán eszünk.

Hol van ez a város?

Hsziamen tengerparti város Fucsien tartományban, Kína délkeleti részén. A Tajvani-szoros mellett fekszik, sűrűn lakott területen: észak felől Csüancsou, dél felől Csangcsou városa határolja.

Nehéz lenne letagadni: az étkezési szokások sokkal egészségesebbek, mint Európában. Az ételek 90 százalékban laktóz- és gluténmentesek, kevés sóval és tengernyi friss ízzel. Kora reggel kinyitnak a kis kifőzdék a reggeli kínálattal: a bambuszpárolókban meleg, töltött kelt tésztabatyuk sorakoznak.

Szezámmal és kínai zöldhagymával töltött lepényke sül a buszmegállóban Forrás: Halmos Mónika

A tészta és a töltelék is édeskés, nem csak a gyömbéres-káposztás, de a húsos, a csípős, hagymás is.

A beavatottak főtt tojást kérnek mellé vagy hagymás-szezámos lepényt;

aki akarja, helyben meg is eheti, de a többség viszi magával munkába, vagy haza – legalábbis azok, akik pizsamában szaladtak le reggeliért.

Az édes kolbászok apró kavicsokon sülnek Forrás: Halmos Mónika

Az átlag kínai konyhák kicsik, ha főznek, akkor teát meg rizst, a többit mind meg lehet venni néhány lépés távolságra, nagy választékban és olcsón. A déli és az esti órákban esznek, délután a gyorséttermekben is alig lézeng valaki – mert minden, a nyugati világban elterjedt nemzetközi fast food étteremlánc megtalálható itt.

Haza is vihetjük a vacsorát Forrás: Halmos Mónika

Az útikönyvek a turisták figyelmébe ajánlják a kikötő közelében a Taiwan Food Streetet, ahol izgalmas és rendkívül színes a kínálat, igaz, mindez elsősorban az idegeneknek szól. Pezsgő világ, nekünk maradandó élményt nyújtott a forró kavicságyon sült, pálcikára tűzött kolbász, aminek íze a vasárnapi kalácsra hajazott, és még órák múlva is felemlegettük.

Rák sütve: többféle módon, többféle ízben Forrás: Halmos Mónika

Kisállatok a wokban

Bundában és tésztában sült rákokat tukmálnak a külföldire, majd frissen készült kókusztejjel csalogatják. A lavórokban és akváriumokban élőlények láttán egyes állatbarátok biztosak a szívükhöz kapnak, mert

Kínában a friss kínálat olyan, mint idehaza egy tekintélyes állatkereskedés

– itt viszont kívánságra már sütik is.

Bármit választhatunk, mi állítjuk össze a vacsit Forrás: Halmos Mónika

Aki ennél többre vágyik, a déli és az esti órákban bőséges választékot talál az utcákat ellepő, hamisítatlanul helyi ízeket kínáló büfésektől, akik összetákolt kocsikról kínálják a vacsorát.

A látvány merőben más, mint amit egy európai elképzel, de olcsón, nagyon jókat lehet enni.

A választék sem szégyellnivaló: a sült gesztenyétől a rágcsálni, majd kiköpni való cukornádon át lepényeket, kolbászfélét vásárolhatunk.

Pacal, sertésláb, kacsafej: itthon is elfogyna? Forrás: Halmos Mónika

Nem baj, ha nem beszéljük a nyelvet

Mivel minden a szemünk előtt zajlik, így a nyelvi nehézségek könnyen áthidalhatók. Akad olyan árus, aki annyifélét kínál, hogy csak kezünkbe nyom egy tálat, amibe összeszedegethetjük a pálcára tűzött halat, húst, tofut, zöldségeket, tojást, gombát, rizslepényt,

főtt csirkeszívet, pacaldarabokat, töltött rizstésztákat, bármi egyebet, amit csak megkívánunk.

Ezeket forró olajba vagy az ízletes alaplébe dobja – mindegyiket oda, ahová való. Közben választunk tésztát, amit szűrőbe tesz, majd merít.

Viszik a cukornádat Forrás: Halmos Mónika

Kerül még friss koriander, jó csomó, majd a megfőtt-megpárolt-megáztatott dolgokat tálba önti, ha helyben fogyasztanánk, a kis asztalhoz kuporodva. Ha nem, akkor eldobható dobozba kerül, mellé pálcika, és viszlát.

800 forintnak megfelelő összegből két ember pukkadásig jóllakhat;

megnyalja utána mind a tíz ujját, sőt a két pálcikát is. Őszinte és minden sallangtól mentes ízek, nincs bennük semmi finomkodás.

Ilyen az egészben sült tintahal Forrás: Halmos Mónika

Óvatosan, ki tudja mi van belül

Azoknak, akik nem tudják, hogy mi micsoda, vagy csak sejtik az állagot, nem árt az óvatosság: a bambuszlevélbe csomagolt rizsgombócot ajánlatos nem utcai ételként értelmezni. Aki nem ismerné: ez egy nagy kupa szójaszószos rizs, a közepében méretes pirított zsírszalonnával. Bambuszlevélbe csomagolva, madzaggal átkötve kerül a párolóba. A kibontogatást jobb két kézzel, tányér felett csinálni.

Összebarkácsolt akkumulátor a lámpához Forrás: Halmos Mónika

A város nevezetes sétálóutcájának, a Zongszan Lúnak látványos csemegéje, igazi specialitása a keményítőbe forgatott, egészben sült tintahal. Mindenképp megér 18 jüant: sóval, fahéjas fűszerkeverékkel megszórva kínálják, de okvetlen kérjünk rá csípőset is!

Tintahal sül, maszkban dolgoznak Forrás: Halmos Mónika

Távoli országban és az utcán étkezve mindig felmerül a higiénia kérdése. Nos, itt merőben másképp értelmezik ezt, mint mi. Az európai értékrend szerint piszkos és rendetlen minden. De minden előttünk, frissen készül.