Ha másnapos vagyok, főzéssel kúrálom magam

Tizedik szakácskönyvénél és sokadik tévéműsoránál tart a leghíresebb brit szakácsnő, aki most is az evés élvezetét tanítja olvasóinak, nézőinek, csak most egy kicsit könnyedebb, kevésbé stresszes formában. Nigella Lawsonnal telefonon beszéltünk. 

• Ha másnapos, főzni kezd.
• Nem fél a nyitott a polcoktól.
• Ha teheti, feketében jár.
• Gyűjti a konyhai eszközöket.
• Kipróbálná a halászlét.

Az angolok kedvenc séfje

Megígértük, hogy nem teszünk fel személyes kérdéseket, de nem is nagyon volt értelme, akit érdekelt, úgyis végigkövethette Nigella és férje részletesen dokumentált válását a hírekben két évvel ezelőtt. Amúgy is érdekesebbnek tartjuk, hogy az angol kajapornó koronázatlan királynője új házából és konyhájából egy új szakácskönyvvel és tévésorozattal jelentkezett. A műsor már látható a TV Paprikán (májusban ismétlik), a könyv pedig év végén jelenik meg magyarul. De nem csak erről kérdeztük mindenki Nigelláját az Origo.hu-nak adott exkluzív telefoninterjúban.

Fontos a jó alapanyag Forrás: BBC/Jay Brooks

Ez már a tizedik szakácskönyve, és azt szokta mondani, minden könyve azt az életszakaszt testesíti meg, amiben éppen van. Az Egyszerűen Nigella mit mond most önről?

Azt gondolom, valójában nem változtam olyan sokat, de a dolgok egyszerűbbé váltak. Ez egy gyorsabb és nyugodtabb fejezet az életemben, így az ételek is hamarabb és egyszerűbben készülnek, de továbbra is nagyon fontos a kényeztető, vigasztaló hatásuk.

Akár rossz az idő, akár rosszkedvű vagy másnapos vagyok, mindig főzéssel kúrálom magam.

Azt akarom megmutatni a könyvben és a műsorban is, hogyan lehet egyszerű, stresszmentes ennivalókat komplex ízekkel párosítani. Olyan ételeket gyűjtöttem össze, amiktől nem lesz zsúfolt az élet, még a baráti vacsorákra alkalmas nagyobb fogásokat is elő lehet készíteni előző este, hogy ne kelljen rohanni. Nekem a főzés szinte meditatív dolog. Azt gondolom, minél egyszerűbbek a receptek, annál nagyobb az esély arra, hogy sokan kipróbálják őket. A legtöbben úgysem stresszelni akarnak főzés közben, hanem élvezni az egészet.

Szereti a jó eszközöket Forrás: BBC/Jay Brooks

Elsősorban tévésnek, vagy inkább írónak tartja magát?

Írónak, de szeretek benne lenni a tévében, ahogy élvezem a közösségi médiát is, a Twittert és az Instagramot is. Eredetileg, ugye, újságíró vagyok – amikor gasztronómiáról kezdtem el írni, elsősorban nyelvi kihívásnak tekintettem. A nyelv nagyon fontos számomra, a műsorokban sem kizárólag a főzésről beszélek. De szeretem a tévézéssel járó dolgokat, a kamerát, a stábot, akikkel forgatunk, ők az én munkahelyi családom.

A forgatásokon megeszik, amit főz?

Persze! Ahogy a rendező kimondja a felvétel vége mondatot, egyből rávetik magukat az ételre. Persze, mivel kevesen vagyunk, és minden ételt ötször főzök le, a nap végére azért mindig marad is, azt becsomagoljuk, a csapat hazaviszi a családnak. Egyetlen falat sem megy kárba, erre figyelek, meg persze szeretem is etetni az embereket.

Civilben, ha teheti, feketében jár Forrás: BBC/Jay Brooks

Ki takarít ilyenkor?

Elárulom, hogy valójában nem a saját konyhámban főzünk, hanem egy stúdióban, amit az enyémről másoltak. Amikor végzünk, a stáb két tagja takarít, szegényeknek elég hosszú napjuk van olyankor. De sajnos csak a forgatási napokon vannak ott,

amikor a saját konyhámban főzök, nekem kell utána összepakolni és mindent megtisztítani.

Az a bizonyos rózsaszín-zöld konyha nekünk is nagyon tetszik, de nincsenek túl jó tapasztalataink a nyitott polcokkal, önnek hogy jön be ez az elrendezés?

Én imádom! Utálom a konyhapult fölötti zárt polcokat, úgy érzem, ha a konyha nyitott, én is nyitottabb leszek. Meg van ez a rossz szokásom, hogy összevásárolok mindenféle konyhai holmit az ebayen, amiket aztán szeretek kitenni, hogy lássam őket. Persze minden zsíros lesz nálam is, erre nincs megoldás, de nekem bőven megéri a látvány és az érzés.

Otthon is ilyen konyhája van Forrás: BBC/Jay Brooks

Egyszer baráti körben még össze is vitatkoztunk a konyhája kapcsán, hogy vajon tényleg szüksége van-e az embernek ennyi edényre?

Természetesen nincs. Az a helyzet, hogy én nagyon kevés ruhát vásárolok, viszont sok pénzt költök konyhai eszközökre. És olyan szépek, a szépségtől pedig jobb kedvem lesz. Akad köztük olyan, ami még az anyámé volt, és

azzal szoktam vigasztalni magam, hogy örök életűek, így majd az unokáim is használhatják őket.

Sok edényemhez kötődik emlék is, úgyhogy nem csak tárgynak látom őket.

Igen, az is feltűnő, hogy nem törődik különösebben az öltözködésével, a magánéletben szinte csak feketében jár, ha jól láttuk, viszont a műsorban mintha más lenne a stílusa.

Tényleg nem nagyon szeretek ezzel foglalkozni, ha rajtam múlik, ugyanazt a farmert veszem fel mindennap. Persze, ha valami esemény van, összeszedem magam, és még élvezem is, de hétköznap nincs kedvem ebbe energiát fektetni. A műsorban is a saját ruháimat viselem, de nem lehetek folyton feketében, muszáj egy kicsit változatosabbá tennem színekkel a külsőmet.

Nigella és a steakje Forrás: BBC/Jay Brooks

Sokszor elmondta már, nincs olyan alapanyag, aminek a használatát szégyellné. De az Egyszerűen Nigellában viszont azt állítja, undorodik a nem igazi, hamis ételektől. Mit ért ez alatt?

Talán úgy lehetne ezt jól körülírni, hogy az az étel valódi, aminek az ehetőségét a nagyanyám is felismerné, ha elé tennék. Azt a fajta terméket nem szeretem, ami csak ennivalónak tetteti magát, ilyenek például a feldolgozott ételek.

Nem vagyok konzervatív vagy maradi, szívesen eszem csipszet,

és mivel sok a dolgom, ezer örömmel használok jó minőségű, előre elkészített alaplé-koncentrátumot is. De az fontos, hogy tényleg húsból és zöldségből legyen.

Mit tud a magyar konyháról, és használ-e bármilyen magyar alapanyagot?

A paprikát természetesen. Sajnos még nem jártam Magyarországon, ezért konkrét tapasztalatom kevés van, de fiatal koromban a szüleimmel gyakran elmentünk egy londoni magyar étterembe. Jól emlékszem, péntekenként mentünk, és nagyon szerettem a csirkepaprikást és a mákos rétest. És ettem egy levest is, ami nagy hatással volt rám, angolul halászlevesnek hívják. Bár a tulajdonos, aki vezette az éttermet, állítólag értett hozzá, azért megkóstolnám az eredetit is.