A magyar borászok harcba szálltak

Ideje a Nemzeti Borstratégia megalkotásának? Jekl Béla a hordók előtt

Úgy tűnik, a hazai borászok nem tétlenkednek – nem csak szép italokat készítenének, hanem a rendszert is igyekeznek megreformálni. Vajon sikerül nekik?

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa lassan elkészül a Nemzeti Borstratégiával, miközben a Pannon Bormíves Céh már megírta az ahhoz illesztendő preambulumot. A legismertebb hazai családi borászatokból álló grémium kiáll „az eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokok” mellett.

Nem először futnak neki a hazai bortermelők a Nemzeti Borstratégia megalkotásának. Ez alkalommal azonban azért is

bizakodók, mert a kormányzat ígéretet tett az ágazat hosszú távú támogatására.

Miközben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a szakma képviselőivel egyeztet, addig az 1999-ben alapított, mára 34 jó nevű termelőt (köztük több Év Bortermelőjét, így Szepsy Istvánt, Bock Józsefet, Tiffán Edét, Lőrincz Györgyöt, Gere Attilát, Thummerer Vilmost, Dúzsi Tamást, Vida Pétert, Légli Ottót, Frittmann Jánost, Takler Ferencet, Árvay Jánost, Vesztergombi Ferencet) tömörítő Pannon Bormíves Céh a csopaki Jásdi István vezetésével preambulumot írt a megszülető stratégiához.

Ideje a Nemzeti Borstratégia megalkotásának? Jekl Béla a hordók előtt Forrás: PBC

Ebben az elismert bortermelők nemcsak a 2 ezer éves kárpát-medencei borászkodás tradícióit említik meg, de nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy „hagyományainkkal nemcsak dicsőség, felelősség is jár”. A magyar borászok fontosnak tartják a nemzetközi gasztronómiai tendenciákhoz való igazodást, a mértékletes borfogyasztást, valamint, hogy „az ár-, gazdálkodási- és szabályozási viszonyok kiszámíthatók és kiegyensúlyozottak” legyenek.

A gazdasági döntéshozók figyelmét arra is felhívják, hogy a szőlőművelésbe gyorsan bevonható nagyszámú képzetlen munkaerő, ugyanakkor a minőségi turizmust is fellendítheti a minőségi borok, borvidékek megfelelő pozicionálása. A Céh tagjai azt sem rejtik véka alá, hogy „az elmúlt két évtized sikerei, a kiemelkedően jól működő birtokok, jól sikerült borok” mellett „sokszor lehetetlenül alacsonyak a szőlő-árak”, s

eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokok, országosan csökkenő szőlőterületek”

vannak, és „szervezetlen a termelés és a piac”, miáltal „az ágazat minden szeletében megújulásra szorul”.

Tokaji látkép Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az egyik legrangosabb hazai borverseny, a napokban megrendezendő Magyar Bormustra egyik szervezőjeként, a kereszttel ellátott szőlőfürtös logója miatt sokak által ismert Céh vezetői szerint

„az újjászületés csak abban az esetben lehetséges, ha a törvények és szabályok egyértelműen a minőségre ösztönöznek,

ha az árak és a piaci viszonyok lehetővé teszik a megújulást és a megélhetést – úgy a kutatásban és az oktatásban, a szaporítóanyag- és szőlő-termelésben, mint – a borászatban, borkereskedelemben és borturizmusban.” A Céh vezetői bizakodnak: ha valóban sikerül a minőségi bortermelést támogatni, úgy megállítható a magyar borvidéken a szőlőtőkék kivágása, és új exportpiacok nyílhatnak meg a hazai termelők előtt.

Kíváncsiak a preambulumra?

Mi, magyar szőlő- és bortermelők több mint 2 ezer esztendős pannóniai hagyományok, különleges adottságú termőhelyek örökösei vagyunk. A magyarság ezer éve foglalkozik e nemes növény gondozásával: Szent István 1018-ban született oklevelével Paloznakon és Faddon szőlőbirtokot és vincellér-családot adományozott a Veszprém-völgyi monostornak.
A szőlő és a bor része Magyarország szellemiségének, kultúrájának és arcának – ahogyan megjelenik Himnuszunkban is.

Hagyományainkkal nemcsak dicsőség, felelősség is jár. A bor számunkra jóval több, mint egy a sok alkoholos termék közül. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a hozzá kapcsolódó tradíciónk, kultúránk és gazdaságunk csak akkor maradhat fenn, és őrizheti meg jelentőségét az egyre erősebb nemzetközi kihívások közepette, ha az illeszkedik a gasztronómia nemzetközi tendenciáihoz. Ugyanilyen fontos, hogy a hozzá kapcsolódó fogyasztói magatartás kulturált és mértékletes legyen, az ár-, gazdálkodási- és szabályozási viszonyok kiszámíthatók és kiegyensúlyozottak. Az is elengedhetetlen, hogy borainknak sajátos és egyéni mondanivalójuk legyen termőhelyeikről és termelőikről.

Megújulásra váró szőlő- és borgazdaságunkra jelentős szerep hárul a 21.-ik századi magyar gazdaságban is. A szőlő egyike azon kultúrnövényeinknek, amelynek művelésébe viszonylag gyorsan bevonható jelentős mennyiségű képzetlen munkaerő. Több régióban tölt be különleges kultúrtáj-formáló szerepet.

A borgazdaság sajátos és egyedi arcot adhat a reneszánszát élő magyar gasztronómiának.
Egyike lehet a minőségi turizmus legfontosabb vonzó erőinek és kiemelt szerepet játszhat egy tradícióihoz ragaszkodó, de előre tekintő ország arculatában.

Az elmúlt két évtized sikerei, a kiemelkedően jól működő birtokok, jól sikerült borok nem rejthetik el a sokszor lehetetlenül alacsony szőlő-árakat, az eszetlen bürokráciában fuldokló, gazdálkodásukban ellehetetlenülő kisbirtokokat, az országosan csökkenő szőlőterületeket, a kiöregedőben lévő szőlésztársadalmat, a szervezetlen termelést és piacot. Az ágazat minden szeletében megújulásra szorul...

Az újjászületés csak abban az esetben lehetséges, ha a törvények és szabályok egyértelműen a minőségre ösztönöznek, ha az árak és a piaci viszonyok lehetővé teszik a megújulást és a megélhetést – úgy a kutatásban és az oktatásban, a szaporítóanyag- és szőlő-termelésben, mint – a borászatban, borkereskedelemben és borturizmusban. A szőlő- és a borágazatnak vonzó jövőképet kell nyújtania a következő generációk családi gazdálkodóinak és munkavállalóinak. Minden rendelkezésre álló forrást – önerő, hitel, EU-s és nemzeti támogatások – e stratégia megvalósításának szolgálatába kell állítani. A borágazat valóban meg fog újulni, ha az igazodási pontokat az erkölcsiségükben tiszta, gazdálkodásukban a hosszú távú érdekeket a rövid táv elé helyező gazdák, gazdaságok jelentik, és az állam valamint az EU illetékes hatóságai egyenjogú partnernek tekintik a szakmaközi szervezetet, a HNT-t.

Legyen a 2018-as esztendő, az ezeréves évforduló, a BORMILLENIUM éve, amikor már együtt szüretelhetjük a Nemzeti Borstratégia végrehajtásának első gyümölcseit!