Valószínűleg a legtöbb szakács egyik visszatérő rémálma, hogy a vendég kóstolás nélkül nekikezd ételt fűszerezni, esetleg jól felönti valami csípős szósszal. Nyilván sokan tényleg mindent lángoló erősen szeretnek, de talán még bennük is felmerül, hátha ártalmas lehet a chiliszósz ekkora mennyiségben.
A Daily Meal nevű oldal is aggódott a csípősfüggő fogyasztókért, ezért utánajártak, lehet-e valamilyen káros következménye a folyamatos használatnak.
Az első szempont, amit vizsgáltak, a csípős szószok kalóriatartalma volt. Az ilyen típusú ízesítők címkéjén ugyanis általában azt állítják, hogy a termék energiatartalma nagyon alacsony, nem ritka a zéró kalória felirat sem. Tekintettel rá, hogy az amerikai élelmiszer-biztonsági hivatal, az FDA 5 kalória alatt valóban nem tekinti említésre méltónak ezt az adatot, elvben igazat is mondhatnak a címkék. Mivel a chiliszószok általában vízből, erős paprikából, sóból és ecetből készülnek, hizlalni aztán tényleg nem fognak.
A másik szempont a fűszeresség és a savasság volt – ez utóbbi amúgy is nagy kedvence mostanában közbeszédnek.
A csípős ízekről az a hír járja, hogy felgyorsítják az anyagcserét,
ami önmagában általában pozitívumnak minősül, de a Daily Meal megnézte, lehet-e negatív hatása.
Készüljön egy szósz bármilyen erős paprikából, az biztos, hogy kapszaicint fog tartalmazni. Egyrészről a paprikának magas a C- és A-vitamin-, antioxidáns- és flavonoidtartalma, tehát egészségesnek mondanánk. Másrészről viszont
a kapszaicint egy bizonyos töménység felett festékoldókban és paprikasprayben használják.
Belélegezve még akár halált is okozhat.
Szerencsére az átlagos chiliszószok nyilván emberi fogyasztásra készülnek, így kapszaicintartalmuk alacsonyabb, így, ha nem tüdőzzük le őket, inkább csak a pozitív hatások érvényesülnek.