Ahogy enged öklöm alatt a keverék, nem a saját kezemet látom: mama ráncos alkarja, feltűrt otthonkája, lisztes jegygyűrűje van előttem. Most sincs másképpen, pedig csak egy jó vacsorát akartam csinálni a gyerekeknek.
Az én nagyanyám sosem csinálta répásan – nála krumplis volt nudli, vagy, ahogy ő mondta, nudlicska.
Tudta, imádom, bármikor képes volt főzni nekem egyet, hogy a végén pirított darával összeforgassa a serpenyőben.
Lehettem a hokedlin álló kisgyerek, kapaszkodhattam kisiskolásként a gyúródeszka szélébe, eshettem be a délutáni sörtől falánk nagykamaszként vagy motoros dzsekiben, búgva, bejelentés nélkül; sosem volt rest meggyúrni azt a tésztát.
Már az én kézfejem sem olyan sima, mint régen: akkor még csak a tésztakígyót csinálhattam. Engedte, de örültem is neki – még felnőttként is odaültem mellé, ugyanolyan élvezetet adott. Ez nem változott: legyen hazai nudli, vagy kicsit olaszos, darabosabbra vágott gnocchi, én bizony elrévedek, ha előttem a tészta a gyúródeszkán. Ilyenkor minden olyan, mint régen.
A mi háztartásunkban aránylag ritkán van krumpli, valahogy így alakult, nem nagyon esszük. Répa viszont mindig akad, első számú nassolnivalónk. Hogy mi kerül a nudliba – krumpli, répa, sütőtök vagy éppen cékla – a lényegen nem változtat. Ez a világ legegyszerűbb étele, olcsó és nem csak körítésnek állja meg a helyét.
Hozzávalók négy személyre:
Kezdetnek mossuk meg alapaosan répát, ha nagyon csúnya, pucoljuk meg. Felkarikázva nagyjából negyed óra alatt teljesen puhára fő. Aki a nagyon homogén módon kedveli, a vízből kiemelve csapassa szét botmixerrel, aki „rusztikusabban” enné, menjen neki krumplinyomóval.
Nem kell ám kiönteni a főzővizet, jó lesz az még – később ehhez még löttyintünk, hisz alkalmas lesz a kész tészta kifőzéséhez is. Ha kicsit elhűlt a répamassza, két tojás sárgáját üssük bele, sózzuk meg. Mi borsos háztartás vagyunk, így ebbe is került négyszínű keverék mozsárban törve.
A lisztet fokozatosan adagolva elkezdjük begyúrni, nincs kőbe vésett arány –
amennyit fővesz, annyi kő bele”
- mondta mama is. Szóval szórjuk csak a lisztet, aztán hagyjuk abba, ha elég; ez valahol 250-300 grammnál következik majd be.
A kész tésztából én pogácsányi darabokat szaggatok le, pont így láttam háromévesként is, pont így mutatom az én háromévesemnek.
Kicsit még rágyúrok a két tenyerem között, aztán lisztezett gyúródeszkán kígyót formázok belőle (régen még szemet is csináltam nekik), majd
jöhet a vagdosás két-háromcentis darabokra.
Ekkora mennyiséget én háromszorra pakolok a főzővízbe.
A felforralt vízben egy-két perc alatt felúsznak a felszínre, egy picit hagyom, lebegjenek, majd lyuggatott szedőkanállal egy tálba rakom át őket.
Ilyenkor kell eldönteni, hogy mi legyen velük: a répás nudlit ehetjük édesen, de
a cukor öl, a disznózsír meg jó barát.
Pirítsuk csak fokhagymát, majd futassuk meg benne a nudlit – egy kanál rendes tejföllel garantált a teli gyomor.