Nálunk régi, jól ismert zöldség, régi szakácskönyveink is foglalkoznak vele, tavasszal töltjük, egész évben helye van a húslevesben, mást viszont nem nagyon csinálunk belőle.
Külföldön ufóként, földönkívüliként tekintenek rá, olyan szokatlan alapanyagnak számít, mint nálunk az articsóka.
Itthon jól ismerjük, egész évben ott van minden zöldségesnél, mégsem használjuk túl változatosan. A karalábé sokkal több figyelmet érdemel: földes, édes íze és semmihez nem hasonlíthatóan ropogós állaga kiemeli az átlag zöldségek közül.
Egy baj van vele: csak ilyenkor, nyár elején jó igazán, amikor friss és zsenge, később fás, kemény lesz. Ugyanaz a helyzet vele, mint a spárgával:
most finom, most kell enni,
de akkor mindjárt négyféleképpen: töltve, ahogy már évszázadok óta esszük, csőben sütve, aztán nyersen, salátába és ugyancsak ropogósan vietnami nyári tekercsben.
A karalábé édes, állaga a gyökérzöldségekre, íze viszont valódi családjára, a kelkáposzta-féleségekre emlékeztet, ezért jól passzolnak hozzá a savanykás ízek, például az alma, a citrom és a friss sóskalevelek.
Salátában sárgarépával és más, hozzá hasonló állagú zöldségekkel lehet jól párosítani. A sós is remekül ellensúlyozza az édes alapízt, ezért érdemes például sajtokkal vagy füstölt sonkával készíteni. Földes jellege miatt jól működik együtt magokkal, például mogyoróval, mandulával és dióval is.
Nagymamáink és az ő nagymamáik is
töltötték a karalábét, ki pecsenyével, ki darált kevert hússal,
az egyik előpárolta hozzá a kivájt gömböket, más egyben puhította az egészet. A rizs helyett néhány klasszikus recept zsemlét ír elő, de lehetne bármilyen gabona, most éppen kuszkuszt használtam. Ami viszont nem maradhat ki belőle, az a kapor és a füstölt hús.
Alapanyagok:
A karalábékat megpucolom, és keményebb, száras végüket levágom. A belsejét dinnyevájóval kikaparom úgy, hogy egy körülbelül egycentis fal maradjon. A töltelékhez elkeverem a húst a tojással és a kuszkusszal, hozzákeverem az apróra vágott füstölt húst, fűszerezem. A tölteléket a kikapart karalábékba töltöm.
A vajat felolvasztom egy nagy lábosban, belekeverem a karalábék kikapart belsejét, felöntöm húslevessel, sózom, borsozom, adok hozzá szerecsendiót, és felforralom. Óvatosan belesüllyesztem a megtöltött karalábékat, majd fedő alatt, alacsony lángon puhára párolom őket. A végén belekeverem a felaprított zöldfűszereket is. A töltött karalábékat kiemelem, az alattuk képződött mártásból két evőkanálnyit kiveszek, elkeverem a tejföllel, leturmixolom, majd visszaöntöm. Visszarakosgatom a karalábékat, és kész.
Megjegyzés:
a leveleket semmi pénzért ne dobják ki,
készítsék el belőle a lejjebb leírt pesztót - a töltött karalábéhoz is nagyon megy.
A vietnami nyári tekercs a legjobb étel melegben, nem kell főzni, csak összetekergetni, nem nehéz, és jól variálható aszerint, milyen zöldség van éppen kéznél. Fontos, hogy valamilyen ropogós összetevő is legyen benne, ezért olyan jó bele a karalábé. A másik lényeges hozzávaló a friss zöldfűszer, koriander, menta vagy más, ami akad, szerencsére ezek is ilyenkor a legszebbek a piacon.
Alapanyagok:
A mártáshoz:
Az üvegtésztát forró vízzel leöntöm, lefedve állni hagyom, míg meg nem puhul. A répát és a karalábét julienne-re vágom, vagy simán lereszelem. Elkeverem a gyömbérrel, és kissé sózom. A zöldfűszereket apróra vágom.
Nagy lábosba meleg vizet öntök, beleteszek egy rizstésztalapot.
Ötig számolok, és kiveszem.
Deszkára teszem, állni hagyom, megint elszámolok ötig, majd egy konyharuhával leitatom róla a vizet. A közepére teszek minden hozzávalóból, az alsó felét ráhajtom, két oldalát is behajtom, majd feltekerem. A mogyoróvajat a lime levével és szójaszósszal, majd egy kevés vízzel folyékony mártogatóssá lazítom, ebbe lehet majd tunkolni a tekercseket.
A karalábé levelét kár eldobni, van, aki külön ételt készít belőle, például töltikét rizzsel vagy főzeléket, esetleg a hiperegészséges reggeli zöld turmixba teszi. Most egy pesztót kevertem belőle ehhez a krémleveshez, nagyon jól kiegészíti a brutálisan nyers, friss íz a gyömbéres-citromos levest.
Alapanyagok:
A pesztóhoz:
A karalábét megpucolom, felkockázom. A vajat felolvasztom, hozzáadom a gyömbért, belekeverem a karalábét, sózom, és felöntöm a húslevessel. Puhára főzöm a karalábét, majd hozzáadom a kókusztejet, és pürésítem. A pesztóhoz minden alapanyagot aprítógépbe teszek, sűrű péppé dolgozom. Minden tál levesbe egy-egy kiskanálnyi pesztót teszek.
Alapanyagok:
A karalábét megpucolom, felszeletelem, és sós, lobogó vízben puhára főzöm. Egy tűzálló tálat kikenek vajjal, egyenletesen lerakom a karalábészeleteket.
A tejszínt elkeverem a felvert tojással, fűszerezem, és a karalábéra öntöm. A tetejére reszelem a sajtot. 180 fokos sütőben körülbelül fél óra alatt aranyszínűre sütöm.
Az alma itt a savanykás az édes karalábéhoz, ropog mindkettő, csak másképpen, ezért jók egymás mellett.
A kiegészítő ízek a Waldorf alapjaiból indultak ki,
de mivel minden salátába kell valami zöld, a szintén savanyú sóska illett bele a legjobban.
Alapanyagok:
Az almát gyufaszálakra vágom, a karalábét megpucolom, és hasonlóképpen aprítom. Elkeverem az összetépkedett sóskalevelekkel, a dióval és a mazsolával. A citromléből és az olajból öntetet keverek, és a salátára locsolom.