Magyarország, Kongó vagy Haiti: a sör mindenhol fontos

Hollandiából Afrikába, Afrikából Amerikába, Amerikából Magyarországra: José Matthijsse jelenleg a Heineken Hungária igazgatónője. A tanulságos beszélhetésen megtudtuk, hogy a multiknál ugyanúgy szeretik a sört, és van mit köszönni a kézműves főzdéknek.

• Bejárta a világot, mielőtt nálunk kezdett dolgozni
• Afrikában is szeretik a sört
• Van mit köszönni a kézműves sörfőzőknek
• Az állandó minőség a legnagyobb kihívás
• Szívesen kísérleteznek új ízekkel

Fekete-Afrika és Haiti után jött Magyarországra. Mi a közös nevező vagy csak különbségek vannak e régiók között?

A sör mindenütt fontos. Az emberek mindenhol keresik az élményt, a nyugalmat, a szórakozást, melyben kulcsfontosságú ez az ital. Mindenki élvezni akarja a szabadidőt, inni egy jó sört –

mindegy, hogy Kongó vagy Haiti,

ez hasonlatos, a piacokon földrajzi helytől függetlenül nagyon sok minden ugyanúgy működik.

Az afrikai fogyasztók abszolút nyitottak nem csak az italra, hanem a mögötte húzódó életstílusra is. Persze vannak a világban speciális helyek, ahol vallási előírások miatt máshogy működnek a dolgok – ezt el kell fogadni.

Közép-Afrikáról keveset tudunk, nem tartozik a frekventált üdülőhelyek közé. Van saját sörös hagyományuk, vagy a nemzetközi márkák uralják a piacot?

A multik inkább délen jellemzőek, ott jobban érvényesülnek a nagy márkanevek. Azonban ne higgyük, hogy mondjuk Kongóban új dolog lenne a sör. Már a gyarmati időkben, a világháború előtt is jelen volt, saját főzdéket üzemeltettek. Számos közülük máig megmaradt, él a regionalitás.

José Matthijsse, aki Afrikán át jött Magyarországra Forrás: Zirig Árpád

Haitiban is hasonlóan működik a piac?

A karibi térség keményebb dió, ott több munka van a sörrel, igaz az utóbbi évtizedek változásai és a turizmus alakulása sok változást hozott. Tudja,

az egy rumos környék, az jelenti a tradíciót, sokáig csak azt itta mindenki.

Az első sörgyárat csak 1976-ban alapították – ez került a Heineken tulajdonába, én is ott dolgoztam. Az európainál lényegesen alacsonyabb a sörkultúra, de növekszik – úgy érzem, nem tevékenykedtem hiába.

Milyen típusú sörök jellemzőek a karibi térségre?

Egyértelműen a könnyű, friss, üdítő, alacsony alkoholtartalmú lagerek dominálnak, a helyiek is kedvelik, a turisták is azt választják a nagy melegben.

Jól látni, hogy a kézműves és kisüzemi főzdék egyre nagyobb szeletet harapnak ki a multinacionális sörgyárak piacából. Ön szerint ez egy állandósuló folyamat?

Amit most a világban látunk, az egy konszolidációs időszak. Nagyon sokáig csökkent a sörgyártók száma. Az utóbbi évtizedben ez szépen elkezdett változni, ismét egyre több főzde nyílik –

az Amerikai Egyesült Államokban például megtízszereződött, hiszen 300-ról mintegy 3000-re nőtt.

Európa követi ezt?

Természetesen. Volt egy kis késés benne, de már felzárkóztak – tekinthetjük ezt a piac hullámzásának is, ami azt bizonyítja, hogy nincs bebetonozott rendszer.

Közép-Európában, például Csehországban a rendszerváltás után nagyon sok főzdére került lakat, amiért sokan pont a multikat okolták, hiszen sok céget felvásároltak, majd bezártak.

Nemzetközi vállalatként nem az az érdekünk, hogy mindent bezárjunk és helyette külföldi sörrel töltsük meg a boltokat. Az értékes, üzleti szempontból fontos márkák mind megmaradtak, sőt tovább is erősödtek.

Ha valaminek helye van a piacon, ha profitképes, miért szüntetnénk meg?

Miért dobnánk el egy jó márkanevet? A Krusovice is a mi tulajdonunk, remek söröket főznek, büszkék is vagyunk rá.

Oroszországban is terjeszkedtünk, ami egy óriási piac. Került hozzánk olyan márka, amelynek a neve erős volt, jól csengett, de az üzem nem felelt meg a mai kor igényeinek és előírásainak. Ellenben volt olyan, ahol a létesítmény volt megfelelő és a név elengedhető – a mi szemszögünkből szükség volt optimalizálásra. Ami életképes, az úgyis megmarad.

Említette a Krusovicét, amelyet Csehország mellett pont Oroszországban is főznek. Hozzánk melyik kerül?

Természetesen a cseh.

A sör mindenkinek fontos Forrás: Zirig Árpád

Nem érzik a söripari óriások veszélyben magukat az erősödő kis főzdéktől?

A kézművesség sokkal inkább attitűd, mintsem kapacitás kérdése.

A hozzáállás sokkal többet nyom a latba, mint a lefőzött mennyiség.

A saját véleményem szerint sört készíteni a modern berendezések ellenére is nagyon emberi, kézműves dolog.

A fajtaválaszték megteremtése és ezek állandó minőségnek a megtartása nem automatizálható. Az évek nem egyformák, egyik szárazabb, a másik nedvesebb, más gabonát ad, más lesz a maláta. Ezen feltételek mellett nem könnyű az állandóságra törekedni – ebben ott az emberi igyekezet és tudás.

Nekünk ez az egyik legfontosabb söripari kritérium: például a Heinekennek mindig egyformának kell lennie, akár magyar, akár holland, akár tavaly készült, akár idén. Ennek érdekében folyamatos az ellenőrzés – a márka értékét az egységessége adja, ez a minőség egyik jele. Hogy ez tényleg így legyen, specialisták dolgoznak nálunk és külföldi gyárainkban.

A márka jelenleg 192 országban kapható, 68 sörgyár főz Heinekent, összesen 30 millió hektoliter van világszerte forgalomban. Ez már önmagában komoly feladatokat ró a cégre.

Minden hónapban a hollandiai központba küldjük a mintákat - akár haiti, akár magyar, az utolsó cseppig kianalizálják.

Pontozzák, tesztelik, a rendkívül apró eltéréseket is jegyzik, hogy még egységesebb legyen a márka – a Magyarországon főzött Heineken például nagyon jól szerepel.

Mi a helyzet városi legendával, hogy az egyik országban főzött verzió jobb a másiknál?

Egy sör ízélményéhez nagyon sokat tesz hozzá vagy vesz el belőle a napi állapotunk, a megszokottól eltérő környezet, a külső hőmérséklet, emésztésünk vagy éppen az ebéd, amit ettünk. Egy kiránduláson, a csípős ázsiai étel után persze, hogy más lesz minden.

A Heineken kisebbik, martfűi gyára nagyjából akkora, mint egynémely kézművesnek tartott külföldi márka főzdéje. Számíthatunk esetleg arra, hogy egy kicsit játszótérként is működjön, kipróbálva új, szezonális dolgokat?

Miért ne? Nyitottak vagyunk, örömmel reagálunk az igényekre. Az idei Budavári Sörfesztiválon és a most futó Volt fesztiválon is ott vagyunk például egy APA, vagyis American Pale Ale típusú sörrel. Frissen csapoljuk – ez tényleg egy kis széria.

Kóstoltam, valóban elég jól sikerült. Ha a fesztiválozóknak is tetszik, találkozhatunk vele később is?

Igen, ez teszt a piacnak, de számunkra is kihívás –

vannak ám nálunk is sört imádó szakemberek!

Higgye el, még a multinacionális vállalatok is sokat köszönhetnek a kézműves sörök divatjának. Az egyik legfontosabb pozitív hatás, hogy visszahozták a divatba a sörözést, a beszélgetések során olyan témák kerülnek elő, mint a komló, maláta és élesztő. A nyolcvanas években ez nem így volt. Csak a legnagyobbak érvényesültek a világpiacon. Visszanézve érdekes időszak volt az is, igaz, magáról a termékről senki sem beszélt.

Most végre a sörre koncentrálhatunk, így van értelme variánsokkal, kisebb szériákkal próbálkozni, még nekünk, nagyoknak is. A Heinekennek is van olyan holland márkája, ahol igazi, kisszériás termelés történik – a söreik elfogadottak, jelen vannak a vendéglátásban. Most mi is megnézzük, mi sül ki az Martfűn főzött APA-ból, nem tudjuk még, mekkorára nőhet, de egyértelműen támogatjuk a kezdeményezést.

Gondolom, továbbra sem beszélhetünk a lagerek cégen belüli térvesztéséről…

Valóban nem. Az mindig tükrözi a helyi ízlést, annak átlagát. Látjuk, miből fogy Magyarországon a legtöbb, mi a tömegigény, így mi ugyanazzal a felkészültséggel lefőzzük azt. Hogy egy cseh sör más, mint a magyar sörök? Ez természetes – az ízlés sem ugyanaz, bár az eltérő igényeket cégcsoporton belül igyekszünk kielégíteni.

A Heineken szlovákiai márkájánál, a Zlaty Bazantnál megjelent egy 73 nevű retró széria. Kóstolta már?

Még nem, de nagyon szeretném.

Az ottani kommunikáció szerint a régi, 1973-as recept alapján főzik. Nem csak az üveg meg a címke a régi, valóban érezhető a különbség, szerintem kellemesebb is a mostaninál. Jelentheti ez azt, hogy régen még a sör is jobb volt? Mutatja-e azt, hogy mostanra a lager sörök túl egyformák, túl univerzálisak lettek?

Látja, ezzel nem értek egyet, mert lager és lager között óriási különbség van.

Nem csak az alkoholtartalom térhet el, hanem az aroma is. Ez egy család, de számos tagja van, a Gösser sem ugyanaz, mint a Heineken, de mindkettő különbözik, mondjuk a Sopronitól.

Alakul a magyar piac, vannak változások?

Igen, és itt nem elsősorban a mennyiségre gondolunk – erősödik a radlerek szegmense, de dolgozunk, hogy a ciderek fogyasztói csoportja is megizmosodjon. Tíz éves távlatokban gondolkodunk, de céljaink között ott van, hogy újdonságokat is kipróbáljunk. A Soproni, mint fő márka erős, elbírja. Arra, hogy a Heineken Hungária fő hazai terméke, a Soproni száz százalékban magyar árpából készül, amúgy is büszkék vagyunk – a hazai piac megérdemli ezt.