A nyáron jelent meg Szörnyen jó szakácskönyv címmel Bernáth József második szakácskönyve, amit nem a felnőtteknek, hanem a kicsiknek szánt: eredetileg a 8-12 éveseket célozta meg, de a megjelenés óta kiderült, hogy az 5-6 éves gyerekeket is érdekli, hogyan kerül az ebéd az asztalra.
Az alapanyagok kiválasztásánál
az első szempont az volt, hogy a gyerekek alapból ne lelkesedjenek érte,
a második pedig az, hogy a kiválasztott alapanyagból elkészült ételt jóízűen fogyasszák el. A séf szerint mindent el lehet készíteni úgy, hogy az is jóízűen fogyassza, aki eredeti formájában az adott alapanyagot nem szereti.
És ez tényleg így lehet, én is ismerek olyat, aki a paradicsom közelébe sem megy, hozzá sem ér, és a látványától is rosszul van, de ha belekerül a pörköltbe, a paradicsomos káposztába vagy lasagne-ba, akkor gond nélkül megeszi. Ez a szakácskönyv pont arra hajt, hogy a nemszeretem-ételekből valami kedvelhetőt varázsoljon - persze a gyerekek segítségével.
A könyv már a dizájnnal is igyekszik megfogni a gyerkőcöket, az alapanyagok mókás szörnyekké alakultak a lapjain. Valljuk be, tényleg nem szép látvány a nyers darált hús, elég csúnya tud lenni az összeaszalódott mazsola, a kivi szőrös héja, és mennyire nem jó illatú a karalábé - de egyszeműként szörnyként, miközben épp kis copfját igazgatja, szimpatikussá válik. "Közvetlen környezetemben is sok olyan gyermek van, aki a kinézete alapján nem csak megkóstolni, de megfogni sem mer egy-egy alapanyagot.
Szerintem sok felnőtt is fenntartásokkal nyúl a csirkemájhoz, hát még a gyerekek,
de a szörnyekké alakult alapanyagok megfőzése játékos küzdelemmé válik. Az sem mellékes, hogy a főzés előtt jókat derülnek a képek láttán - az egyik legnagyobb mókamester a csirkeszárny. Egy barátom kisfia napokig nevetett rajta" – ezt már a séf mondta nekünk a könyvről.
Tényleg öröm lapozni a szakácskönyvet, a játékosság és a vidámság sugárzik belőle, látszik, hogy a séffel főző gyerekek mennyire élvezték a közös munkát. Otthon is ajánlott együtt főzni a kicsikkel, egyrészt szórakoztató közös program, másrészt – hiába van minden fázis lépésről lépésre fotózva – a gyerekeket tanítani, instruálni kell a konyhában.
A tornasorba állított alapanyagok beszerzése után indulhat a móka, a fényképeken látottakat külön színes rajzok és szöveg egészíti ki – nem lehet elrontani. A gyakorlottabbak nekiláthatnak egyedül is a főzésnek, de nem árt, ha a közelben van felnőtt, aki segít bekapcsolni a sütőt vagy rutnosan bánik az éles késsel.
A melegszendvics receptje, formája és íze nagy favoritom, elképesztő, hogy a világ legegyszerűbb ételéből is mit ki lehet hozni egy kis kreativitással, ráadásul ehhez tényleg nem kell nagy konyhai tapasztalat - a recept pedig tökéletesen veszi számba a mennyiségeket, minden hozzávaló úgy és akkor fogy el, ahogy azt a könyvben olvassuk.
Bernáth József azt mondja, az eddigi visszajelzések alapján a karalábé a nagy kedvenc, talán pont azért, mert most volt szezonja, sokan készítették el a főzeléket minifasírttal. A mazsolás zabkekszet havonta megsüti, annyira imádja, a szörnyes könyvben pedig a Lyonban megtanult májpástétom titkát is felfedi.