Kinek ne lennének emlékei a nagymama fadobozos, rézkupolás darálójáról, vagy a konyhaszekrényben lapuló forgókéses elektromosról? Pörgetünk benne mákot, cukrot, de kávét is – működött, jó volt, de nem is filozofáltunk rajta többet.
Ennek ellenére jóval több titok és okosság van a darálásban. Nem mindegy, milyen szemcsefinomsággal dolgozunk, hiszen minden kávéfőzőfajta mást igényel – nagyjából annyi az alapszabály, hogy minél hosszabb ideig tart a főzési folyamat, annál durvább őrlés az ideális.
Laczkó Gábor, a Kávékalmár pörkölőmestere az Origónak elmondta: „Fontos a megfelelő őrlés. Gondoljunk csak bele: a
kávészem a természet adta tökéletes csomagolás, amit ha megőrlünk, a felülete sok ezerszeresére nő,
így megváltoznak a tulajdonságai, sokkal könnyebben és gyorsabban oxidálódik – minden ilyen változás hatással van kávénk ízére. Éppen ezért szerencsés, ha a kávénket közvetlenül az elkészítés előtt őröljük."
Ahhoz, hogy egy adott, a konyhánkban működő géppel az alapanyaghoz képest a legfinomabb kávét készítsük, érdemes elgondolkodni a szemcsefinomságon.
A legkevésbé a cold brew, azaz főzésmentes, hideg vízben, rendkívül hosszú ideig áztatott kávé alapanyagát daráljuk meg.
A 8-10 óráig készített frissítő egyre divatosabb,
több helyen kapható a városban, de hála az égnek, odahaza is könnyen elkészíthető.
A lassan lecsöpögő, papírfilteres kávékba véletlenül se tegyünk finom őrleményt. Hosszú a kontaktidő, a hő is magasabb – nem véletlen, hogy sok német kávé durvább a nálunk megszokottnál. Arrafelé máig nagy divat a filteres fekete.
Az Aeropress rendszert 2005-ben szabadalmaztatták, ez a legújabb dolog a kávékultúrában. A fiatalok között gyorsan divatossá vált a filteres rendszert a nagynyomású presszógépek egyes tulajdonságaival ötvöző henger.
Az optimális, nem túl keserű ízeket keresve érdemes erős közepes őrleményt tenni bele.
Sokunk kedvence a kotyogó, amelyben közepesen hosszú ideig érintkezik a víz a kávéval, így a darálóban sem kell túl finomra őrölni az alapanyagot.
Az olaszos presszógépek gyorsan, 9 bar nyomással dolgoznak, ide a finom szemcsék kellenek, hogy hatékony legyen, és ízes feketét kapjunk.
A török kávé csodájáról már korábban is értekeztünk. Ehhez púderfinomságú őrleményt válasszunk. Ez ellentmond ugyan a „darálási alapszabálynak”, hiszen hosszú ideig forrásig hevített vízzel készül, de ennek a fajtának mégis ez a történelmi, berögzült sajátossága.
Magyarországon még mindig a kotyogó a legnépszerűbb. Erről Gábor elmondta: „Aránylag sok idő kell neki, így érdemes közepesre darálni. Mivel a rendszer ellenállását maga az őrlemény adja, fontos, hogy ne nyomjuk össze nagyon a kávét,
elég, ha a kanál végével meglapogatjuk, elsimítjuk.
A közhiedelemmel ellentétben nem a forrás nyomja fel a vizet, hanem a tartályban levő levegő tágulása. Éppen ezért a víz mennyiségével határozhatjuk meg, milyen hőfokon érkezzen az a kávéra – ezzel lehet leginkább a nekünk megfelelő ízt kialakítani.”
A szakember elárulta, ugyanez vonatkozik az elterjedt „Szarvasi jellegű” kávéfőzőkre is – mivel nincs benne vízpumpa, nem tekinthetők presszógépnek. „Minden eszköznél nagyon fontos, hogy a kávé egyenletesen legyen eloszlatva. A presszógépeknél is le kell nyomkodni a tempernek nevezett tömítővel, mert
a víz a kisebb ellenállás irányába találja meg az útját, így akár az is előfordulhat, hogy tökéletlen előkészítés esetén a finom őrlemény valahol teljesen száraz marad.
A presszógépnek 25-35 másodperc szükséges egy adag (25-30g) eszpresszó kávé elkészítéséhez – ezt tekinthetjük optimális ellenállásnak.”
Háromféle rendszer terjedt el:
A forgókésest talán mindenki ismeri: az sikít fel sok háztartásban, ahol kávét vagy mákot darálnak. Egyszerű, mint egy faék, állítási lehetőség nincs – ha finomabb őrleményt szeretnénk, tovább kell járatni a motorját.
A kúpkerekeseknél egy gyűrű és egy benne elhelyezkedő kúp fogai közé kerül be a kávészem. Ezek távolsága állítható, így szabályozható az elérhető finomság.
Nagyanyáink tekerőse is ilyen volt – ezek a mai napig tökéletesen használhatók egyébként, az egyszerű fizika nem változott meg.
Utódaik máig kaphatók, igaz, ennek a manuális kategóriának is megvannak a maga luxustermékei.
Természetesen léteznek elektromos változatok is, sőt, egy izgalmas hazait is megismerhettünk: a Combat Ask-M majd hároméves munka eredménye – érdekessége, hogy minden mással szemben ez a külső gyűrűt forgatja.
Perverzen precíz szerkezet”
– mondta róla a pörkölőmester. Szendrő Gábor tervezte, rengeteg egyedi megoldás van benne, többek között az ötletes beállítás vagy a szűrőtartó mágneses alsó rögzítése.
Emlékeznek még a régi élelmiszerboltok kasszái mögött levő kávédarálókra? Na, azok általában síktárcsásak voltak. Működési elvük egyszerű: két fogazott tárcsa közé kerül be a szem – a két fél távolsága határozza meg az őrlemény finomságát.
Ha a darálók alapelve nem is változott, azért a technológiai fejlődés nyomot hagyott rajtuk. Kaphatók az adott mennyiséghez tizedmásodpercre beállítható verziók, de léteznek háztartási felhasználásra olyan ipari csodák is, mint a közel négyszázezres svájci Olympia – motorjának például szíjhajtással viszik át erejét.
Ha otthonra durva túlzásnak érzik ezt az árszintet, nem csoda. Az olcsóbb, akár kézzel tekerős veteránoknak is állítható az őrlési finomsága – mindegy, milyen eszközzel, de érdemes kísérletezni. Ugyanabból a kávéból nagyon különböző feketéket főzhetünk. Igazán jót és sokkal rosszabbat is.