Unja a mákos bejglit? Már egy jó linzerhez sem fűlik a foga, mert tavaly túl sokat vállalt a jóból?
Három olyan karácsonyi édességet mutatunk, amire még biztosan nem tudott ráunni.
Bejglit sokféleképpen szokás tölteni, dióval, gesztenyével, de csokoládéval nem, ezért most így készült.
A megszokott linzer után az aprósütemény helyét egy végtelenségig variálható olasz alapkeksz vette át, a cantucci. Aki pedig nem hosszú ideig elálló süteményt, hanem a karácsony esti vacsora végére való desszertet keres, annak egy ünnepi sajttortaváltozatot mutatunk, gesztenyével és mézeskaláccsal.
Évről évre kerülnek elő új, vagány bejglitöltelékek az aszalt gyümölcsöstől kezdve a marcipánoson át egészen a sütőtökösig, de csokoládés verzióval még nem találkoztam. A legutóbbi babka kaláccsal kapcsolatos kutatások közben derült rá fény, hogy a ma
nagyon menővé vált csokis kalács egyik elődje egy bejgliszerű, tekert sütemény lehetett,
amit kakaós töltelékkel készítettek. A legjobb, hogy a receptet mindenki a saját ízlése szerint alakíthatja, cifrázhatja magokkal, aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel.
Alapanyagok (egy kisebb, 250 grammos bejglihez):
A tésztához:
A töltelékhez:
A töltelék készül el először, mint minden bejgli esetében. A csokoládét apró darabokra töröm, és a vajjal együtt felolvasztom. Ezt a műveletet nyugodtan el lehet végezni a mikró alacsonyabb (400 W) hőfokán is, vagy gőz fölött.
Elkeverem, és beleszórom a kakaóport, a cukrot, sót,
valamint a választott aszalt gyümölcsöt és/vagy durvára vágott magot. Az egészet simára keverem, és a hűtőbe teszem.
A tésztához először elmorzsolom a hideg vajat a liszttel, sóval és a porcukorral. A tejszínt elkeverem az élesztővel és a tojással, a liszthez adom, és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Vékony téglalappá nyújtom, és egyenletesen megkenem a remélhetőleg addigra éppen kenhető állagúvá hűlt töltelékkel. Feltekerem, megkenem a tojássárgájával, lazán ráhúzok egy zacskót vagy fóliát, és hűvös helyen 6-8 órán át kelesztem. Sütés előtt megkenem a tojás fehérjével, és 180 fokon körülbelül 30 perc alatt sütöm meg.
A klasszikus, mákos vagy diós bejglihez pedig itt talál kimerítő leírást és atombiztos receptet.
Sok finom olasz keksz létezik, de a cantucci a kekszek legfinomabbja. Nem is igazán keksz, inkább egy édes kétszersült, mivel annyira kemény, annyira ropogós, hogy kihívás elharapni, mégis éppen így a tökéletes. Eredetileg semmi köze a karácsonyhoz, Toscanában édes borhoz, Vin Santóhoz kell enni, ha belemártogatják, az javít valamit a rághatóságán.
Mivel ugyanez az elv a téli teázások és
forraltborozások alkalmával is jól működhet,
a pirított mandula (vagy dió, mogyoró) íze pedig valamiért kifejezetten karácsonyi, nálunk mindig ilyenkor készül. A receptben azt is jelöltem, hányféleképpen lehet az alapot variálni aszerint, hogy épp milyen ízűre szeretnénk alakítani a kekszeket.
Alapanyagok:
Változatok:
A tojásokat kikeverem a cukorral, egészen addig, míg teljesen fel nem olvad a tojásban a cukor. Belekeverem a lisztet és a mandulát, valamint a narancslevet is. Kézzel gyúrom, míg össze nem áll. Ha a tészta száraz, morzsálódik, adok hozzá egy kevés (maximum egy evőkanálnyi) puha vagy olvasztott vajat.
Ha összeállt,
két lapos rudat formázok a masszából, és sütőpapírral bevont tepsire fektetem őket.
200 fokosra előmelegített sütőben 20 percig sütöm. Kiveszem, a sütő hőmérsékletét mérséklem 150 fokosra. A rudakat ujjnyi széles szeletekre vágom, és szorosan egymás mellé a sütőlapra fektetem. Visszatolom a sütőbe további 20 percre, maximum fél órára, míg egy kis aranyszínt nem kapnak, és egészen ki nem száradnak.
A sajttorta, bár elég népszerű dolog, önmagában annyira egyszerű, hogy már szinte unalmas. Másfelől nézve viszont olyan, mint egy tiszta lap, ezért alkalmas arra, hogy minden évszakhoz, alkalomhoz vagy éppen ünnephez igazodjon.
Most éppen karácsonyi verzióban készült, gesztenyével és mézeskalácsos alappal. Nigella eredeti receptje szerint csak le kéne venni a polcról a kész édesített gesztenyepürét hozzá, de a nálunk kapható mélyhűtött verziótól a hideg is kiráz, ezért magam raktam össze a pürét natúr, mélyhűtött gesztenyéből.
Alapanyagok:
A tortalaphoz:
A töltelékhez:
A gesztenyepüréhez:
Az alaphoz ledarálom a mézeskalácsot, és elkeverem az olvasztott vajjal. Fogok egy 22 centiméteres csatos tortaformát, és
beleszórom a vajas morzsát, majd egyenletesen az aljába nyomkodom.
A formát a hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem 180 fokosra.
A gesztenyepüréhez a gesztenyét – ha fagyasztottat használok, kiolvasztom, majd – a mézzel, rummal, vaníliával együtt aprítógépben nagyon simára pürésítem. Lehet kóstolgatni is, akinek így nem elég édes, adjon még hozzá mézet vagy cukrot. Közben felforralok kb. másfél liter vizet.
A tojásokat kikeverem a cukorral, a krémsajtot és a tejfölt is hozzáadom, és az egészet simára keverem. Végül a gesztenyepürét is belekeverem.
Kiveszem a tortaformát a hűtőből, és kívülről beborítom alufóliával. Egy nagy tepsi aljába teszem a becsomagolt formát, és így töltöm bele a sajtos keveréket. A sütőbe tolom, majd
óvatosan a tepsibe öntöm a forró vizet úgy, hogy körülbelül a tortaforma feléig érjen.
Nagyjából egy óra alatt sül meg. Akkor jó, ha a teteje éppen csak megszilárdult. Hűlés közben majd egészen összeáll.
Aki pedig nem akar újítani, készítse el ezt a tavalyi jól sikerült, lépésről lépésre bemutatott zserbót vagy valamelyik linzert a zsíros-szilvalekváros, mákos-citromos vagy krémsajtos fajtából.