Egyértelműen ez a világ legrangosabb szakácsversenye. Kétévente rendezik meg, és már a kijutás is komoly teljesítménynek számít. A Bocuse d'Or ötlete Paul Bocuse, a huszadik század egyik legbefolyásosabbnak tartott séfje fejéből pattant ki 1985-ben. A Salon des Métiers de Bouche gasztronómiai kiállításon fogalmazta meg
egy olyan szakácsverseny ötletét, ahol a versenyzők mindent a helyszínen készítenek el, közönség előtt, egy neves séfekből álló zsűri számára.
Paul Bocuse a 20. századi gasztronómia pápája, a nouvelle cuisine atyja, a Bocuse d'Or névadó ötletgazdája. Lyonban született, ott is nőtt fel és dolgozott a családja éttermében, majd 1958-ban megszerezte az első Michelin-csillagát, 1962-ben a másodikat, 1965-ben pedig a harmadikat. A MOF (Franciaország legjobb szakembere) címet 1961-től birtokolja, ami az egyik legnagyobb elismerés, amit egy szakember elnyerhet.
Nemcsak Lyonban és Franciaországban üzemeltet több éttermet és iskolát, de Japánban és az Egyesült Államokban is. Ikonikus étterme a l'Auberge du Pont de Collonges, amely évtizedek óta tartja a három csillagát, és tradicionális francia ételeket szervíroz.
Minden évben rajongva várják a nézők és a versenyzők, hogy a mester is megjelenjen a versenyen, de sajnos erre az utóbbi versenyeken nem került sor – Paul Bocuse idén februárban ünnepli 91. születésnapját.
Az ötletből 1987-ben lett először verseny, és azóta is a legnagyobb presztízsű szakácsversenynek számít, nem véletlenül. Élesben, válogatott alapanyagokból, időre, a lehető legtökéletesebbet alkotni – ez olyan feladat, amely még a legjobb séfek közül sem megy mindenkinek.
A francia azóta is a legsikeresebbnek számító nemzet a kétévente megrendezett versenyen – az eddigi tizenhárom Arany Bocuse-ből hetet vihettek haza (időrendben: Jacky Freon, Michel Roth, Regis Marcon, Francois Adamski, Fabrice Desvignes, majd a portugál származású, de francia színekben induló Serge Vieira, valamint Thibaut Ruggeri), a másodikok öt szoborral a norvégok (időrendben: Bent Stiansen, Terje Ness, Charles Tjessem, Geir Skeie, Orjan Johannessen).
A versenynek egy női győztese volt a harminc év alatt, 1989-ben Lea Linster luxemburgi séf.
A hagyományosan január végén rendezett verseny két napig tart, és hogy melyik csapat mikor kezd, sorsolással döntik el. A hústémát hónapokkal a verseny előtt hirdetik ki (az idén bresse-i csirke), a haltémát pedig később, nagyjából két hónappal az esemény előtt.
A Bocuse d'Oron igyekeznek minél inkább reflektálni az aktuális gasztronómiai trendekre, de arra mondjuk kevesen számítottak, hogy idén a hagyományos haltéma helyett a húsos fogás mellett egy kizárólag zöldségekből és magvakból álló, vegán tányért kell elkészíteniük a versenyzőknek. Előnyben a skandináv konyha.
Hogy a verseny
világbajnokságokhoz hasonlítása nem túlzás, jól mutatja az az iszonyatos munka, amelyet a versenyzők végeznek felkészülés címén.
Hónapokkal a verseny kitűzött időpontja előtt elindulnak az edzések (legkésőbb akkor, amikor a szervezők nyilvánosságra hozzák az aktuális verseny alapanyagait): a szakács és csapata minden másnap lefőzi a versenyre szánt menüt, a köztes napokon pedig felfőznek, vagyis előkészülnek az időre való főzésre.
A versenyen öt és fél óra áll rendelkezésre, hogy a versenyzők elkészítsék a 14-14 főre kiszámított hústálat és halas (tehát idén a vegán) tányérokat. Az edzések kezdetén még akár 7-8 órás főzési időt kell lefaragni a viszonylag szűkös versenyidőre.
A versenyen mindennek frissen kell készülnie
(az egyetlen engedmény az alaplevekkel kapcsolatban van, azt vihetnek a séfek), 2009 óta külön ellenőrök vigyázzák, hogy ne legyenek előre felvágott zöldségek sem.
Hogy ne legyen kiszámítható a verseny alakulása, és legyenek új kihívások, szinte minden versenyre kitalálnak a szervezők valamilyen meglepetést, egy kis nehezítést. Az amúgy is szigorú szabályrendszer, a folyamatos ellenőrzések és a komoly felkészülési időszak mellett a versenyzők kreativitására és spontaneitására is építenek.
Ilyen volt, mikor 2013-ban kikötötték, hogy az addigiakkal szemben a három köretből egyet a versenyzők a versenyt megelőző este kötelesek kitalálni, méghozzá azokból az alapanyagokból, amelyek éppen szezonálisan hozzáférhetők a piacon. Az összetevők kiválasztása után a versenyző csapatnak egy órája volt, hogy megtervezze a köretet, és a receptet leadja a zsűrinek.
A nemzeti gasztronómiai jellegzetességek kidomborítása is nagyobb szerepet kap.
Idén pedig a halat zöldségre cserélték, úgyhogy ebbe a versenyzésbe nem lehet beleszokni.
Az első tizenkét csapat tehát holnap reggel kezdi meg a versenyt, 5 óra 35 perc alatt kell elkészíteniük a 14 fős hústálat, és szintén 14 főre a vegán tányért. Tízpercenként kezdenek a csapatok, az első tányérok délután egy órakor, az első tál pedig 13.35-kor kerül a zsűri elé.
Az időpontok nem csak amolyan tájékoztatás jellegűek, komoly pontlevonás jár, ha egy csapat nem tudja befejezni a munkát időre.
Ezen múlik, hogy a többi csapat ételei a megfelelő időben és a megfelelő minőségben kerüljenek a zsűri elé – őket egyébként hagyományos támogatóként az S. Pellegrino itatja ásványvízzel.
A versenyzés mindkét napon pontosan reggel nyolckor kezdődik, az Eb-győztes Széll Tamás és csapata (Vomberg Frigyes coach és Szabó Kevin commis) tizenkettedikként kezdenek, vagyis 9.50-től lehet értük izgulni, a találásuk pedig 15.25 perckor ér véget, ha egyik csapat sem csúszik meg az idővel.
1. Svédország
2. Kína
3. Finnország
4. Chile
5. Japán
6. Dél-Korea
7. Franciaország
8. Belgium
9. Dánia
10. Hollandia
11. Norvégia
12. Magyarország
1. Szingapúr
2. Svájc
3. Ausztrália
4. Észtország
5. Egyesült Államok
6. Izland
7. Németország
8. Kanada
9. Brazília
10. Uruguay
11. Marokkó
12. Guatemala