Rengeteg oldalon keresgéltem a macaron készítésének működő leírását, de valójában ha van hivatkozás megjelölve, ha nincs, szinte kivétel nélkül mindegyik a macaron mesterének, Pierre Hermének a receptjét mutatja be. A mai napig vitatott, pontosan ki is írta meg előbb az igazi macaronreceptet, de általában mindenki őt emlegeti. Amikor azt olvassák, hogy valaki új macaronreceptet alkotott, jusson eszükbe Pierre Hermé neve, mert azt is ő írta.
1. A sütő
Ha nincs megbízható módon működő, modern sütőnk extrákkal, szinte mindegy, mennyi tepsit tudunk egyszerre használni, mert nem egyforma mértékben és módon éri majd a kalapokat a hő.
2. A tojás
Kering mindenféle legenda arról, mennyi napon át kell pihentetni a tojásfehérjét, hogy tökéletesen megemelkedjen a macaron. Én ezt a kísérletet higiéniai okokból nem követtem el, viszont van egy módszer, ami vagy tényleg működik, vagy mindenki ennyire megvezethető, és simán bedől: 5-10 másodpercre mikróba kell tenni nagyobb fokozaton, és akkor talán jó lesz.
3. Cukorhőmérő
Kell, kell, kell és kell.
Nagyon-nagy rutin vagy oltári szerencse kell ahhoz, hogy laikus szem meglássa a száztizenakárhány fokon fodrozódó cukor állagán, az pontosan mikor jó. Az enyém – nem a szemem, hanem a cukorhőmérőm – ötezer forintba került, de most rákerestem, és találtam egy még olcsóbbat.
4. Bátran szabad csak hozzáfogni
Meggyőződésem szerint a macaron készítését azért írják le misztikumként, hogy minél tovább lehessen tartós áron macaronkészítő workshopokat tartani, mert
kicsit sem logikátlan és bonyolult a készítés folyamata.
Mielőtt hozzákezdünk a sütéshez, ajánlatos megvárni, míg elalszik a család, lelazulni csöppet, meginni egy pohár bort, bekapcsolni egy kellemes zenét, aztán jöhetnek a hozzávalók, így biztosan sikerül majd.
5. Nyitottság újfajta ízekre
A macaron sikere két összetevős: nyilván fontos, hogy jó legyen a kalap, de legalább ennyire fontos, hogy legyen bátorságunk kísérletezni a töltelékkel. Engedjük szabadjára a fantáziánkat, és töltsük meg a kis kalapokat bármivel, ami tetszik, és masszív annyira, hogy biztosan nem folyik szét benne, vagy áztatja el a kalapokat. Kísérletezzünk bátran fűszerekkel, sajtokkal, zöldségekkel, hússal vagy bármivel, ami akár sós, mert a jó macaron jól ízesítve korántsem olyan borzasztóan édes, mint azt elsőre gondolnánk.
6. Mandulaliszt
Nem szentírás, hogy csak mandulalisztet használhatunk. Tessék bátran kipróbálni az alapreceptet kókuszliszttel, darált pörkölt mogyoróval és mákkal is, mert zseniálsan finom eredménye van, olcsóbb is, és a kis adagokban próbálkozás sikere bőven meghozza a kísérletezőkedvet.
Hozzávalók:
Fontos, hogy a tojásfehérje szobahőmérsékletű legyen, ezért a tojásokat előző este kiveszem a hűtőből, vagy az 5,5–5,5 dkg tojásfehérjét kis üvegtálkákban mikróba teszem, és magasabb fokozaton (1200 W) 8 másodpercig melegítem – ez a lényegi része a dolognak.
Ha azt szeretném, hogy a kalapjaim enyhén rusztikusak legyenek, akkor enyhén szemcsés, de mindenképpen átszitálható mandulalisztet használok, amihez hozzáadom a porcukrot is, és hozzáöntöm az egyik tálka tojásfehérjét, majd addig keverem, míg marcipánállagú nem lesz a masszám. Ha teljesen sima tetejű kalapokra vágyom, a porcukrot darálom, és az egészet kétszer átszitálom.
Közben a kristálycukrot vízzel kis edénybe teszem – minél kisebb a lábos átmérője, annál jobb –, kicsi lángon 110 fokig melegítem.
Fontos mellette lenni, és olykor megkeverni, hogy még véletlenül se kezdjen karamellizálódni a cukor.
110 foknál a másik, pontosan kimért tojásfehérjét kézi mixerrel a legnagyobb fokozaton verem, nem kell betonkeménynek lennie, bőven megteszi közepesen keményre verni. A szirupot 118 fokig kell hevíteni, majd nagyon kicsi sugárban folyamatos keverés mellett a felvert tojásfehérjéhez csorgatom, és addig verem, míg teljesen kihűl. Amikor ezzel megvagyok, összekeverem a mandulalisztes masszával.
A masszát habzsákba töltöm. Külön használok egy habzsákot a nyomócsőnek, és ebbe teszem a masszát tartalmazó zsákocskát.
Pont akkora vagy kisebb sütőpapírt vágok, mint amekkora a tepsim alja, és egyforma méretű halmokat nyomok a karikákra. Fontos, hogy nem nyomom rá a sütőpapírra a habcsövet, hanem 3-4 mm-rel felette tartom a tepsire merőlegesen, és amikor már kinyomtam a kis csókokat, az után engedem fel a habcsövet. Így tudom elkerülni, hogy a sütés közben berepedezzenek a kalapok, mert így egyenletes lesz a kalap magassága mindenhol. Ha ezzel megvagyok, finoman asztalhoz csapdosom a tepsiket, hogy a légbuborékok kijöjjenek a masszából. Ha szeretnék pluszdekort a tetőkre, megszórom darabokra vágott pisztáciával, pörkölt mogyoróval, hagyom bőrösödni úgy fél órán át. Akkor jó, ha finoman a tetejéhez érve már nem tapad az ujjamhoz a macaron.
145-150 fokos, előmelegített sütőbe teszem, légkeverésesen külön tepsinként sütöm meg 13-15 perc alatt, közben kétszer kitárom a sütő ajtaját: egyszer öt, majd tíz perc elteltével.
Amikor megsült, hagyom kihűlni, és a karimát óvatosan megfogva fejjel lefelé fordítom, és nem a kalapot veszem le, hanem a sütőpapírt visszahajtva húzom le a felületről.
Történt, hogy avas volt a mandula, viszont már csak tíz deka mandulalisztem volt egy másik fajta mandulából, így hozzátettem a hiányzó öt dekát sótlan pörkölt mogyoróból, amit előtte sütőbe tettem, és nagyjából 130 fokon 8-10 percig sütöttem, hogy ne legyen nedves, amikor darálom. Mindent ugyanúgy készítek el, ahogy a klasszikus recept leírása alapján szoktam.
Hozzávalók:
A jól elkészített macaronhoz nemcsak az édes, hanem a sós ízek is prímán passzolnak. Sokan ganache-nak (ejtsd: gánás) emlegetnek mindent, amit macaronba lehet tölteni, de a ganache (más néven párizsi krém) a félédes csokoládé és az állati tejszín elegyét jelenti.
Ganache hozzávalók:
A tejszínt felmelegítem, a csokipasztillát alaposan elkeverem benne, habzsákba töltöm, majd lehűtöm.
Ganache-t akkor használok, ha vagy nagyon általános macaront szeretnék készíteni, vagy nem aznapi fogyasztásra sütöm, mert a csokoládé masszívan tartja a macaront, így biztosan nem ázik el.
Ezt bármivel fűszerezhetjük: reszelt narancshéjjal, chilivel, kurkumával.
Fehér csokis ganache hozzávalók:
A tejszínt felmelegítem, a csokipasztillát alaposan elkeverem benne, hagyom hűlni, habzsákba teszem, és megtöltöm a macaronokat.
Ha kávéval, teával szeretnénk ízesíteni a ganache-t, a tejszínhez érdemes hozzáadni az ízt, és attól függően, hogy mennyit adunk hozzá, csökkenteni kell a tejszín mennyiségét.
Juhtúrós töltelék:
A majoránnát apróra vágom, elkeverem a krémekkel, habzsákba töltöm, kicsit visszahűtöm, majd megtöltöm a macaronokat.
Kecskesajtos töltelék:
Juhtúró helyett kecskesajttal is szoktam készíteni; villával alaposan szétnyomkodom, és így használom a krémhez. Finom borokhoz tökéletes nass, ínyencek kedvence lesz!