Az Európai Unióban, így hazánkban is, törvény kötelezi a gyártókat a termék energia-, zsír-, telített zsír, szénhidrát-, cukor-, fehérje- és sótartalmának feltüntetésére 100 g illetve 100 ml termékre vetítve. Egyes esetekben egy adag tápanyagtartalmát, illetve további információkat, például egyes vitaminok, ásványi anyagok mennyiségét is megtaláljuk az élelmiszereken.
Az élelmiszerek csomagolásának kötelező eleme a termék összetevőinek felsorolása. A listában mennyiség (tömeg) szerint csökkenő sorrendben találjuk meg a gyártástechnológia során felhasznált alap- és adalékanyagokat. Vagyis abból az összetevőből tartalmazza a legtöbbet a termék, amely a lista elején, legkevesebbet, ami a lista végén szerepel.
Mindig törekedjünk arra, hogy a rengeteg alternatíva közül a táplálkozás-élettani szempontból leginkább értékes, tápanyagokban gazdag variánsokat válasszuk.
Így például reális elvárás egy felvágott esetén a minél magasabb hústartalom, vagy egy müzliszeletben a gabona, aszalt gyümölcsök, magvak jelentősebb aránya, a csökkentett mennyiségű, vagy teljesen mellőzött cukor.
Az Európai Unió területén, így Magyarországon is nagyon szigorú szabályok vonatkoznak az élelmiszerek allergén összetevőinek feltüntetésére. Az allergiát vagy intoleranciát kiváltó, és ezért kötelezően jelölendő összetevők:
Ezen összetevők, vagy a belőlük készült termékek jelenlétét az összetevők listájában vastag betűvel kiemelve hangsúlyozzák, illetve az összetevők után külön is felsorolják. 2014 decemberétől már
az előre csomagolt élelmiszerek mellett a nem csomagolt termékek, így a pultból megvásárolható péksütemények, éttermekben, büfékben felszolgált ételek allergén tartalmáról is kaphatunk tájékoztatást.
Ez utóbbinak különös jelentősége van, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egyes felmérések adatai szerint Európában a súlyos allergiás reakciók 70%-a házon kívüli étkezésnél következik be.
Egyéni energia- és tápanyagszükségletünket számos különböző tényező befolyásolja: egészségi állapotunk, életkorunk, nemünk, súlyunk, fizikai aktivitásunk. Az élelmiszerek címkéjén megtalálható tápérték jelölés segít abban, hogy az igényeinknek leginkább megfelelő terméket válasszuk ki. Például így könnyebben megtaláljuk az alacsony illetve csökkentett sótartalmú változatokat abban az esetben, ha szeretnénk sófogyasztásunkat csökkenteni. Az egészséges táplálkozás egyik fontos pillére a mértékletesség, vagyis az, hogy észszerű mennyiséget fogyasszunk el az élelmiszerekből. A termékek címkéjén sok esetben megtaláljuk a gyártó által javasolt adagméretet, illetve ilyenkor az erre vetített energiatartalmat is feItüntetik.
A referencia beviteli érték (RI – Reference Intake) jelölés lehetővé teszi, hogy képet kapjunk a kiválasztott élelmiszer étrendünkben betöltött helyéről azáltal, hogy megmutatja egy adag termék elfogyasztásával mennyi energiához és tápanyaghoz jut a szervezetünk. Továbbá segít nekünk abban, hogy egyszerűbben összehasonlíthassunk két egyformának tűnő élelmiszert, valamint könnyen megtaláljuk a számunkra érdekes tápanyag mennyiségére vonatkozó információt, ezáltal pedig egy kiegyensúlyozottabb étrendet állíthassunk össze.
A táblázatban szereplő referencia beviteli értékeket az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) állapította meg egy átlagos fizikai aktivitású, 8400 kJ (2000 kcal) energiaszükségletű felnőtt nőre vonatkoztatva. A címkén egyes esetekben megtaláljuk a termék egy adagra vetített tápanyagtartalmát a referencia beviteli értékek arányában is. Például ha egy termék zsírtartalma 4,9 g, akkor ez a 70 grammos napi referencia beviteli érték 7 százalékának felel meg. A referencia beviteli értékkel legtöbbször a csomagolás hátoldalán a tápértékjelölés részeként találkozhatunk, de egyes esetekben kiemelnek egy-egy adatot a csomagolás frontoldalán is.
Az egyéni energia- és tápanyagigények nagyon különbözőek, a referencia beviteli értékekre inkább csak megközelítő tájékozódási pontként, mintsem táplálkozási célként tekintsünk.
Mivel a termékek tömege, javasolt adagja eltérhet, érdemes a 100 grammra, illetve 100 ml-re vetített értékeket is figyelembe venni, ez alapján is összehasonlíthatók az egyébként egyformának tűnő élelmiszerek.
A minőségmegőrzési és a fogyaszthatósági idő azt a periódust jelöli, amely alatt az élelmiszer, megfelelő körülmények között történő tárolás mellett, megőrzi minőségét és biztonságosan elfogyasztható. Ez az időszak a termék előállításakor kezdődik és számos tényező, pl. technológia, csomagolás, tárolás módja, összetevők típusa, minősége függvényében alakul. A minőségmegőrzési illetve fogyaszthatósági idő jelölése segít bennünket abban, hogy biztonságos élelmiszert fogyasszunk, azonban ez csak abban az esetben érvényes, ha sértetlen csomagolású, megfelelően tárolt termékről van szó.
Az élelmiszerek bontatlan és bontott állapotban történő tárolásával kapcsolatban mindig kövessük a gyártó utasítását! Javasolt a minőségmegőrzési, fogyaszthatósági időt figyelembe venni az élelmiszerpazarlás elkerülése érdekében is. Például sok élelmiszer még a minőségmegőrzési idő végét követően is biztonsággal elfogyasztható.
Bár nagyon hasonló értelmű két kifejezésről van szó, azonban a két fogalom némileg mást jelöl.
A minőségmegőrzési idő a hosszan eltartható élelmiszerek (pl. tészták, konzervek, szalámi) esetében azt az időtartamot jelöli, amelyen belül optimális az adott termék elfogyasztása. Ekkor a legkellemesebb az íze, aromája, ekkor a legropogósabb, legízletesebb. A fogyaszthatósági időt a gyorsan romló termékeken (pl. tejtermékek, húsok, fogyasztásra kész saláták) találjuk meg és azt a periódust fedi le, amelyen belül, megfelelő körülmények között történő tárolás mellett, az adott élelmiszer biztonságosan elfogyasztható. A fogyaszthatósági idő lejáratát követően a terméket elfogyasztani nem szabad, az a továbbiakban nem tekinthető biztonságosnak. A minőségmegőrzési/fogyaszthatósági idő megállapítása és korrekt jelölése a gyártó felelőssége. Szintén az előállító, forgalmazó feladata, hogy a javasolt tárolás kritériumairól (pl. „Felbontás után hűtve tárolandó.") megfelelően tájékoztassa a fogyasztót.
Kötelező jelölések
A termék összetételére és szervezetünk működésére, egészségünkre gyakorolt hatására vonatkozó állítások használata szigorú feltételek mellett engedélyezett az Európai Unióban. Ezek a szabályok rögzítik, hogy az élelmiszer csomagolása, azon belül is a használt állítások nem téveszthetik meg a fogyasztót, nem ösztönözhetnek túlzott fogyasztásra, nem tulajdoníthatnak olyan megkülönböztető pozitív jellemzőt, tulajdonságot a terméknek, amellyel az nem rendelkezik, illetve más termék is rendelkezik ugyanezzel a táplálkozási előnnyel. Az egyes állítások alkalmazásának feltételeit a 1924/2006-os és 1047/2012-es uniós rendeletek szabályozzák. Például: ENERGIASZEGÉNY - Akkor alkalmazható, ha a termék energiatartalma legfeljebb 170 kJ(40 kcal) /100 g szilárd élelmiszerek, vagy legfeljebb 80 kJ(20 kcal) /100 ml folyadékok esetében.
CSÖKKENTETT ENERGIATARTALMÚ (LIGHT/LITE) - Akkor alkalmazható, ha az energiaérték legalább 30 %-kal csökkentett, emellett azon tulajdonságot (pl. cukor vagy zsírtartalom) is fel kell tüntetni, amely által az élelmiszer teljes energiatartalma csökken.
ENERGIAMENTES - Akkor alkalmazható, ha a termék energiatartalma legfeljebb 17 kJ(4 kcal)/100 g.
ALACSONY CUKORTARTALMÚ - Akkor alkalmazható, ha a termék cukortartalma legfeljebb 5 g/100 g szilárd élelmiszerek, vagy a 2,5 g/100 ml italok esetében.
CUKORMENTES - Akkor alkalmazható, ha a termék cukortartalma legfeljebb 0,5 g/100 g, illetve a 0,5 g/100 ml. HOZZÁADOTT CUKROT NEM TARTALMAZ - Akkor alkalmazható, ha a termék nem tartalmaz hozzáadott mono- vagy diszacharidokat vagy egyéb, az édesítő hatása miatt használt összetevőt. Amennyiben az élelmiszer természetes módon tartalmaz cukrokat, a címkén a következő állítást kell szerepeltetni:
„TERMÉSZETES MÓDON ELŐFORDULÓ CUKROKAT TARTALMAZ". CSÖKKENTETT CUKORTARTALOM - Akkor használható, ha annak a terméknek az energiatartalma, amelyen az állítást feltüntetik, ugyanakkora vagy kisebb, mint a hasonló termékek energiatartalma.
Forrás: MDOSZ