Az egyik legnépszerűbb horvát üdülőhelytől, Dubrovniktól alig egy órányira, északra, a Peljesac-félszigeten található az Edivo borászat, melynek tulajdonosai néhány évvel ezelőtt érdekes kísérletbe fogtak. Úgy gondolták, a tengerfenék ideális feltételeket teremt a borok érleléséhez: a fény és az oxigén hiánya, az állandóan hűvös hőmérséklet, valamint a mélyben lévő nyomás pozitív hatással lehet a borok szerkezetére, minőségére.
Leszüretelték hát a szőlőket, bogyózták, préselték, vagyis mindent a szokott módon végeztek, ám az érlelést három hónap után már nem a felszínen lévő pincében, hanem 18-20 méter mélyen, a tengerben folytatták.
A borok 700 napig pihentek ezen a szokatlan helyen békében és nyugalomban, majd újra a szárazföldre kerültek.
Mivel kóstoláskor mindent rendben találtak, a projektet folytatták, a borokat pedig a nagyközönség számára is elérhetővé tették.
Természetesen egy borkóstoló nem lehet elég izgalmas pincelátogatás nélkül, így a borászatnál arra is lehetőséget teremtettek, hogy
a turisták neoprén ruhát öltve, tapasztalt búvárok vezetésével felfedezzék a víz alatti boros világot.
Az érlelő helyiség persze nem más, mint egy régi hajóroncs, tárolásra alkalmas állványokkal, rekeszekkel. A borok egy részét hagyományos üvegben, másik részüket pedig agyag amforákban érlelik.
Nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy az érdeklődők ne csak egy különleges eljárást ismerjenek meg, hanem Horvátországból is kapjanak ízelítőt. Vörösborukat az egyik legnépszerűbb helyi szőlőfajtából, az őshonos plavac maliból készítik. Az amforákat Petrinja városában égettetik, a kovácsoltvas állványokat pedig, melyeken a borokat tárolják, Sisakből hozatják.
Nem az Edivo az egyetlen pincészet azonban, amely tenger alatti érleléssel kísérletezik. A kaliforniai Napa-völgyben a Mira Winery, vagy a francia Chateau Larrivet Haut Brion – hogy csak a nagyobbakat említsük – is próbálkozott már azzal, hogy boraik egy részét néhány hónapig víz alatti nyomásnak tegyék ki. Az ötletet egyébként az évtizedekkel ezelőtt elsüllyedt hajóroncsokból kihalászott boros- és pezsgőspalackok adták. Több alkalommal is bebizonyosodott, hogy az így megtalált itókák nemcsak épségben, hanem tökéletes állapotban vészelték át az időszakot a tenger mélyén. Az egyik ilyen híres „zsákmányt” norvég búvárrégészek találták meg a Balti-tengerben, a finn Aland-szigeteknél. A dugók tanúsága szerint a palackok a Veuve Clicquot Ponsardin, a Heidsieck és a Juglar pezsgőgyárakból származtak,
a benne lévő pezsgőket 170 évvel korábban palackozták, és minőségükből alig veszítettek valamit.
Aki azonban ilyen tételeket szeretne kóstolni, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A helyszín megközelíthetősége, a felszerelések, az egyedi berendezések, a nagyobb eséllyel előforduló veszteségek, a búvárok alkalmazása, és nem utolsó sorban a marketingértéknek köszönhetően a víz alatt érlelt borok ára a többszöröse a hagyományos borokénál. A horvát Edivo borászatnál például körülbelül 90 ezer forintnak megfelelő összegért kapható a fent említett, amforában érlelt vörösbor.