Nemcsak az ételtől, hanem az illattól is felszaladnak a kilók

„Már az illatával jóllakok" – hangzik az ismerős mondás, ami sokkal igazabb, mint azt elsőre gondolná. A szaglás kulcsfontosságú az ételek élvezetéhez, hiszen a pizza nem is lenne az igazi a jól megszokott illata nélkül, de a friss, érett eper sem esik olyan jól, ha nem szippanthatunk egy mélyet az illatából. Az íz érzékelése a szaglással együtt adja meg az ételek élvezetét, ám az orrunk ellenünk dolgozik, ha éppen diétázunk.

Az anozmia nem más, mint a szaglás elvesztése, és átmeneti vagy állandó is lehet. A szaglásunk kulcsfontosságú az ételek élvezete szempontjából, ezért nem meglepő a Kaliforniai Egyetemen végzett kísérlet eredménye; a szaglásukat elvesztett, elhízott egerek testsúlya csökkent. Az egészben az a különös, hogy ezek az egerek ugyanazt a zsíros ételt fogyasztották, ugyanabban a mennyiségben, mint a „szagló" társaik, mégis a normális testsúlyuk a felére csökkent.

A szuper szaglással megáldott egerek több zsírt szedtek fel, mint a normál szaglásúak. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy

a szaglás fontos szerepet játszik abban, hogy a szervezet milyen mértékben tárolja el a kalóriákat.

Tehát az anyagcsere folyamatokat figyelembe véve, a szaglórendszer és az agyi területek között kulcsfontosságú kapcsolat van.

A szaglás elengedhetetlen az ételek élvezetéhez Forrás: pixabay.com

Azok az emberek, akik életkoruk, sérüléseik vagy betegségeik miatt elvesztik a szaglásukat, gyakran válnak anorexiásokká. Ám ebben az esetben az ok nem teljesen tisztázott, mert az étkezés örömének csökkenése gyakran vezet depresszióhoz, ami önmagában is étvágytalanságot okoz.

Az egerekben és az emberekben közös, hogy amikor éhesek, érzékenyebbek a szagokra.

A szagláshiányos egerek gyorsabban égették el a kalóriákat a szimpatikus idegrendszer szabályozásával, amiről köztudott, hogy serkenti a zsírégetési folyamatot. Náluk a fehér zsírsejtek a belső szervek köré csoportosulnak, és a gyenge egészségi állapotokhoz kötődő tárolósejtek is mérséklődtek.

Azok az elhízott, szaglásukat vesztett egerek, amiknél már kialakult a glükóz intolerancia (olyan állapot, amely a cukorbetegséghez vezet), nemcsak ledobálták magukról a kilókat a kísérlet alatt, de a glükóz szintjük is visszaállt a normális értékre.

Első ránézésre ez mind szép és jó, ám a szaglás elvesztésének volt negatív oldala is:

olyan mértékben megnövekedett a szimpatikus idegrendszerhez kötődő stresszválasz és a hormonszint, amely az ember esetében már szívrohamhoz vezetne.

Ennek a kulcsfontosság információnak a tudatában egyértelmű, hogy a tanulmánnyal nem oldódott meg a túlsúlyosok problémája; ha fogyni szeretne, inkább figyeljen a mozgásra és az étkezésre, minthogy befogja az orrát ebéd közben.

TOVÁBBI ÉRDEKES CIKKEK, RECEPTEK AZ ORIGO GASZTRO OLDALÁN:http://www.origo.hu/tafelspicc/index.html