A vasmentes karsztforrás vizét felhasználva, főként kukorica és egyéb gabonacefréből, szenes belsejű tölgyfahordóban érlelt, faszénen átszűrt Tennessee whiskey 150. születésnapja alkalmából kutatásokat végeztek, így kiderültek a történet apró módosítást igénylő részletei:
Jack valójában nem a lelkésztől, hanem annak a – kor szokásainak megfelelően – szeszfőzéssel megbízott rabszolgájától, Nearest (Nathan) Greentől tanulta el a mesterséget.
1865-ben eltörölték a rabszolgaságot, Jack Daniel az ezt követő évben nyitotta meg üzemét, amit időközben megvásárolt a lelkésztől, aki félt, hogy hívei megorrolnak a hagyományosan száraz környéknek számító, igen vallásos Lynchburghben a szeszlepárlás miatt.
A felszabadult Green két fia a desztilláló átvétele után is sokáig együtt dolgozott Jack Daniellel. A dolgozókat ábrázoló korabeli cégfotón Jack mellett láthatjuk Nearest Greent, annak ellenére, hogy akkoriban a színes bőrű alkalmazottak rendszerint a hátsó sorokban kaptak helyet.
Az is valószínű, hogy ha Nearest Green nem feketének születik, akkor ő hoz létre lepárló üzemet, és most az ő neve állna a híres Tenessee whiskey palackjain, de ez akkoriban szóba se jöhetett.
Így 1866-ban elsőként Jack Daniel jegyezett be szeszfőzdét az Egyesült Államokban, amelyet 1907-es haláláig ő maga vezetett. Utódjaként – saját gyermeke nem lévén – kedvenc unokaöccsét, Lem Motlow-t jelölte meg.
Motlow, aki addigra már szintén otthonosan mozgott a desztillálóban, nem sokáig vihette tovább a méltán népszerű ital gyártását.
1911-ben ugyanis kezdetét vette a szesztilalom.
Pár évig még igyekeztek fenntartani a nagybácsi receptje alapján készülő párlat forgalmazását, de aztán az Államok teljes területére kiterjesztett tilalom miatt 1920 januárjától az addig Alabama és Missouri államokba kihelyezett gyártással is fel kellett hagyniuk, és teljesen feladni a whiskey előállítását. A feketekereskedelemtől ódzkodó két örökös unokaöccs, Jess és Lem Motlow kénytelen volt egészen sokáig szüneteltetni a gyártást.
Ezekben az években, a jelenleg is a nedű készítéséhez használt karsztforrás vizét palackozták, illetve állattenyésztésre tértek át.
Az 1933-as enyhítő rendelkezés az addigi 0,5%-ról 3,2%-ra növelte a bódító italok megengedett alkoholtartalmát. Újabb öt év kellett, hogy hivatalos szabályozás lehetővé tegye az erősebb szeszek égetését is. 1938-ban rövid időre újra kinyitott a desztilláló üzem, ám újabb nehézség következett: a második világháború miatt a kormány 1942-ben a gabonafelhasználást élelmezési célra korlátozta, így a szeszipari alkalmazás ismét lehetetlenné vált.
A háború befejeztével a jó minőségű alapanyagok még mindig nem voltak elérhetők jó minőségű alkohol előállítására, és mivel Motlow nem volt hajlandó a minőség rovására kompromisszumokat elfogadni, így a szeszfőzde továbbra is kihasználatlan maradt.
1947-ben fűtötték be újra a lepárlókat, és a korábbi receptúra alapján készült whiskey hamarosan megkezdte jelenleg is töretlen világhódító útját.
1956 ótal a gyár a Brown-Forman égisze alatt működik tovább, akik szintén nagy hangsúlyt fejtettek Mr. Daniel hagyatékának megőrzésére, és az ezáltal szavatolt minőség fenntartására.
A sour mash, savanyúcefrés technológiával készült, szűk körben ismert helyi párlat – Jack bácsi tradicionális receptje és a jó marketing nyomán – az évek alatt nemcsak amerikai ikonná nőtte ki magát, de ma már világszerte a legnépszerűbb italok egyike,
a legnagyobb mennyiségben értékesített whiskey a világon,
ami folyton növekvő eladási számokat produkál.
A kisváros legnagyobb természeti értéke a whiskey-birodalom alapja, amely nem más, mint a forrásvíz. Nemrégiben a Brown-Forman 10 millió gallonos tartályt létesített a karsztvíz tárolására, így még egy esetleges szárazság idején is zavartalanul folytatódhat a termelés, és kiküszöbölhető a kényszerszünet.
Mert ebben sem hajlandóak kompromisszumra:
minden csepp Jack Daniel's, amit a világon értékesítenek, a Lynchburg melletti mészkőbarlangban fakadó vasmentes, tiszta forrásvízből készül.
Emellett új kádárüzemet is létesítettek, hogy a gyártáshoz szükséges, szög nélkül készült 53 gallonos (kb. 200 literes) fehértölgy hordók előállítását biztosítsák, hiszen a gyártási technológia részeként az érlelés, a tökéletes ízhatás elérése érdekében, minden esetben újonnan készült és szenesített hordókban történik.
Amellett, hogy a cég, akárcsak a névadó alapító, ragaszkodik a hagyományaihoz – legyen szó a receptúráról, a minőségi alapanyagokról, vagy akár a karsztforrásról –, lépést tart az elmúlt időszak változó alkoholfogyasztási szokásaival és az újabb igényekkel. Nemrég a World of Coffee Inc-vel karöltve whiskey-s kávét dobtak piacra.
És bár az egyik legismertebb alkoholos ital, a mai napig sok figyelmet fordítanak a márkaépítésre. Nemrégiben Magyarországon járt Jack Daniel ükunokahúga, Lynne Tolley, aki azon túl, hogy a brand nagykövete, emellett hivatásos mesterkóstoló, valamint a szeszfőzde hagyományait ápoló Miss Mary Bobo Vendégház és Étterem tulajdonosa.
A márka névadójának leszármazottjaként kifinomult ízlelőbimbókkal rendelkező Lynne elismert séf, itt tartózkodásakor saját szakácskönyvéből is mutatott néhány egyszerűen elkészíthető, ínycsiklandó, whiskey-vel megbolondított receptet.
Lynne otthona mindig is Lynchburg volt, bár a főiskolát Georgiában végezte. Akkor még nem volt ekkora hírverés az üknagybácsi által alapított szeszfőzde körül, fiatal lányként nem is gondolta, hogy bárkit érdekelhetne diáktársai közül a családi anekdota. 1980-tól dolgozik ükapja cégében, 1983-ban vette át a vendégház irányítását, amikor nem sokkal 102. születésnapja előtt meghalt Miss Mary Bobo, aki a desztilláló vendégeinek oly sok éven át szállást és ételt biztosított. Lynnek, aki személyesen is ismerte az asszonyt, nagy megtiszteltetést továbbvinni a hagyományt.
Az immár egy évszázados étterem és vendégház Lynchburg egyik nevezetességéve vált, ahol a szeszfőzde látogatóit házias, déli ízekkel, az e vidékiekre jellemző vendégszeretettel és kedvességgel fogadják, sőt Lynne kreativitása nyomán az ételekbe csempészett whiskyvel kényeztetik.
A szakácsként is elismert ükunokahúg ugyanis nagy mestere a nemes ital ételekkel való párosításának. Ámbár Moore megye máig száraz környék, így a látogatók nagy ivászatra nem számíthatnak, de megkóstolhatják Lynne receptje alapján készült, whiskeyvel bolondított süteményeket.
Noha 2014-ben felhagyott a vendégház napi feladatainak koordinálásával, a jó öreg Jack bácsihoz még mindig hűséges leszármazott azóta is a neves whiskey utazó nagykövete, és a márka prémium termékének, a Single Barrel szelekciónak az egyik mesterkóstolója.
Lynne számára a kóstolói állás megszerzése nagy álom és kihívás is volt egyben;
annak ellenére, hogy Jack Daniel vér szerinti leszármazottja, nem hullott ölébe a kóstolók megtisztelő posztja.
Lynne-nek – aki állítása szerint a whiskeymágus üknagybácsi ízlelőbimbóit örökölte – egy éven keresztül kellett bizonyítania, hogy elég jó, mire a márka hivatalos kóstolójává válhatott.
Az évek során kifejlesztette saját trükkjeit, amivel a menetrend szerinti pénteki kóstolások alkalmával mind jobban el tudja különíteni az illatokat és ízeket. A híres felmenőkkel rendelkező kóstolómester ebéd előttre szereti a kóstolást időzíteni, mivel
éhgyomorra kifinomultabb a szaglása, jobban elkülönülnek az aromák.
Ilyenkor Tolley nem visel parfümöt sem, mivel ebben a szakmában a szaglás éppoly fontos, mint maga az ízek érzékelése. Amikor az orra már telítődött az illatokkal, a kézfejét megszagolva semlegesíti az előző minták aromáinak nyomát.
Egy fülkeszerű, kicsi szobában az asztalon álló három lefedett, tulipán formájú pohár közül kell kiválasztani a másik hordóból származó mintát. A pohár mozgatásával felkavart italból könnyebben kiszabadulnak az árnyalatok. Lynne titka, hogy kissé nyitott szájjal, az orrát a pohárba dugva próbálja elkülöníteni aromákat.
Tennessee államban az alkoholfogyasztás a mai napig hatóságilag szabályozott. Lynne tehát inkább veleszületett optimizmusának és kedvességének köszönheti túláradó jókedvét. Már csak azért is, mert a tévhitekkel ellentétben, valójában a kóstolás során csak ízlelgetik az italt, a szájba vett kortyot lenyelni tilos, a zamatok azonosítása után kiköpik a kóstolók.
Ha a kóstolók nem tökéletesen érlelt mintára lelnek, akkor azt újrapárolják. Lynne a karamell, a vanília és a pirított tölgy zamatát keresi a mintákban.
Olyan az illata, mintha pirított pekándióval sütnék valamit.
- állítja. Sütés közben a vanília helyettesíthető a Jack Daniel's-szel, erre vonatkozó tanácsait receptjei alapján mi magunk is kipróbálhatjuk.
A Jack Daniel's fontosnak tartja, hogy mesterkóstolók végezzék ezt a munkát. Véleményük szerint egyetlen kémiai teszt sem lehet olyan érzékeny és megbízható, mint az emberi orr és érzékelés. Mindezt bizonyítja, hogy összesen 75-80 kóstolóval dolgozik együtt a lepárló.
A tesztelés azért fontos, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy az összetétel mindig állandó.
A hagyományos receptúra, és a tökéletesen azonos aroma az alapja, hogy a Jack Daniel's márkához egy olyan minőséget kapcsoljanak az emberek, ami szerte a világon szavatolja, hogy bárhol, bármikor rendeljünk egy pohárral, ugyanazt kapjuk Hongkongban, Brazíliában, Európa bármely országában vagy más államban.
Lynne a kóstolómesteri címe legjobb hozadékának a névjegykártyáját tartja. Hiszen roppant impozáns előhúzni a Jack Daniel's gyárban betöltött posztját igazoló kártyát.
Imádja a szakmáját, a márkát, aminek nagyköveteként szerte a világban utazgathat, hogy népszerűsítse a Jack ük-nagybácsi által tökéletesített whisky hagyományait, az abból növő birodalmat és legújabb termékeit. Nincs is annál jobb, mint hogy azt teheti harminc éve, amit szeret.
A jó öreg No. 7. mellett több termék közül választhatunk az időközben jócskán kibővült palettáról. Két éve az ital nagy hódolója, Frank Sinatra 100. születésnapja alkalmából készült a Sinatra Select, amely csupán korlátozott számban készült, ezért ára igen borsos.
A prémium Single Barrel sorszámozott palackjai azonosíthatóan egy-egy bizonyos hordóból kerülnek ki. Az érlelés során magasan tárolt, ezért nagyobb hőingadozásnak kitett whiskey fajtája királyának számít, jellemző rá, hogy a fa íze erőteljesebben megmutatkozik a kész italb zamatában. Az enyhén égetett tölgyes jelleg mellett kivehető a kukorica és a gabona lágy édessége, melyet kifinomult füst kísér. Kevéske fűszeresség, diós, olajos jelleg és tejkaramella is felfedezhetőek benne. A borostyánsárga prémium italt Lynne maga is tisztán szereti, esetleg jéggel ajánlja.
Jack bácsi ükunokája szerint a kóla csak a skót konkurencia whisky-jéhez fogyasztható (és igen, ebből a szóból a skót írásmód alapján hiányzik az „e" hangzó), aki a Jack Daniel's whiskey-ket képes elrontani vele, az igazi bűnt követ el.