Elkényeztetett minket két villányi óriás

Vágólapra másolva!

Izgalmas borpárt kóstoltunk és összemértük a magyar bor erejét a chileivel a budavári 26. Budapest Borfesztiválon.

Kovács Noémi

Vágólapra másolva!

bor magyar bor Budavári Borfesztivál

Amikor 2004-ben a Vinitaly nevű nemzetközi borfesztiválról tudósítottam, a magyar standot a chile-i mellé helyezték. Ott álltak a magyar bor gigászainak számító alakjai, például Gere Attila és Bock József, hogy kedvesen fogadjanak minden érdeklődőt. A másik oldalon meg az egriek és tokajiak kínálták a portékát. Ez volt az az év, amikor a szomorúan korán távozott Gál Tibor egri, nemzetközileg elismert borász utoljára vett részt a borok veronai seregszemléjén. Akkor is éppen rohant valahová.

A magyar stand – mondjuk így – nemes egyszerűségével tűnt ki a tömegből. Tulajdonképpen egy hazai mezőgazdasági kiállításba simán belesimuló, fehér műanyagtákolmány adott keretet a magyar zsenialitásnak. Nem volt ott más, csak egy hatalmas Magyarország térkép és a fantasztikus borok.

A magyar bor zseniális, de jobb marketing kell hozzá"

- mondta akkor Piero Antinori toszkán borász, miközben kezével az éppen aktuális nagy vörösborra mutatott, aminek a vitrinjét

egy középkori várrészlet díszletében, hulló faleveleken megtett

kisebb sétával lehetett megközelíteni.

Ezzel a teátrális díszlettel hívták fel rá a figyelmet. Kellett is - mert ahogy a nagy toszkán borász mondta - a Vinitaly-n minden bor nagyon jó, minőségben alig van köztük különbség. Ha jól emlékszem, a chilei borászoknál sem nagyolták el a látványt. Színes, izgalmas standon várták rajongóikat, amiből mindig is elég sok volt nekik.

Fellélegezhetett Magyarország

Chiléhez is átsétáltam, hogy megkérdezzem, mit gondolnak a magyar borokról és érdekli-e őket a magyar piac. Az 5 percnyi gondolkodási idő alatt visszatértem Villányba és elmondtam, hogy

most dől el a sorsunk.

A magyar borászok izgatottan várták a választ. Végül Chile megköszönte a lehetőséget, de nem éltek vele, mert úgy döntöttek, nem árasztják el chilei borokkal a magyar piacot.

Nem érdekel minket Magyarország, nem adunk interjút a Magyar Televíziónak"

- mondták.

Az egyik nagy magyar borász - emlékeim szerint Bock József volt az - azonnal elmagyarázta, miért jó hír ez nekünk. A chilei boroktól ugyanis lehet félni.

Fantasztikus nagy boraik, ízletes nedűik vannak és olcsón tudják árulni,

még úgy is, hogy egy óceánon hozzák át. Persze itt-ott kulináris élvezeti cikként az elmúlt évtizedben is lehetett chilei borokat kapni, de nem olyan mennyiségben, amely már komoly kihívást jelentett volna.

Chile a vendég a 26. Budapest Borfesztiválon

13 év telt el azóta, ami éppen elegendő ahhoz, hogy marketingben és minőségben is tovább fejlődjenek a magyar borok. Felnőttünk Chiléhez. A borfesztiválon megkóstolhatjuk a dél-amerikai ország borait, amelyek itatják magukat. Ugyanakkor a magyar borok is könnyedén felveszik velük a versenyt, akár egy párbajban is.

Idén is meghirdették

a pár borpár szakmai kóstolóprogramot,

amelyben a jelentkező borászatoknál előre meghirdetett borpárokat kínálnak.

A pár két bora nagyon hasonlít egymáshoz, de valamiben mégis különböznek. Egymás mellett kóstolva őket megtapasztalhatjuk a borok karakterét meghatározó legfontosabb tényezők hatását"

– olvasható az ajánlóban.

Mindezt kedvezményesen, egyet fizet, kettőt kap áron. Ez az izgalmas, játékos, szakmai finomságokat bemutató program, az ajánló szerint,

nem csak „borprofiknak" szól, de profi ismereteket közvetít

interaktív módon. Megismerhetjük, milyen különbségeket okoz az ízben az erjesztés módja, az eltérő termelőhely, az érlelés hossza és típusa, az édesség és savtartalom, a szénsav vagy a szőlő érettsége.

Gigászok csatája

Két családot választottam. Az ifjú nemzedékből Gere Tamás és Zsolt pincészetét és a régi nagy Bock pincét. Mindketten rajta vannak a pár borpár listán és mivel Villányt egy helyen, az Oroszlános udvarban lehet megtalálni, még sétálni sem kellett sokat a két borpár ízlelés között. Kezdjük a Gere fiúkkal.

Náluk a hegy észak-nyugati részéről és a déli oldalról származó Cabernet Frank válogatást lehet megkóstolni.

A kettő között eljárásbeli különbség van. Az egyik több időt töltött mecseki tölgyfahordóban, a másik egy kicsit karakteresebb villányi ízt kapott"

– mutat rá a borokra Márfai Adrián.

Az első töltésű fahordó azt jelenti, hogy teljesen új mecseki tölgyfahordóban érleltük 30 hónapig."

Az aranycímkés Frankról beszél kínálóm, ami

picit lágyabb lett és szerintem - laikusként - finomabb is.

Pár lépéssel arrébb Bock József pincészete is két Cabernet Frankot kínál.

Egy borkóstolásnak az a lényege, hogy ne legyen túl homogén a pohár. Ha egy villányi bor volt benne, ráadásul egy Gere, akkor az tökéletes"

– ezzel magyarázza a stand mögött Krenner Csaba azt, hogy miért nem fogja kiöblíteni a poharat.

Itt Bockéknál az egyik pohárba egy 2014-es Cabernet Frank kerül, a másikba pedig egy csúcs prémium bor a feketehegyi dűlőről, vagyis egy düllőszelektált villányi a 2013-as évjáratból, amely barik hordós érlelést kapott két évig.

A prémium kellemes, könnyed, jó ívású. Nagy bor.

A másik lazább, nem szeretek nemzetközi szakzsargont borítgatni, de ez az igazi easy to drink Cabernet Frank. Az a különbség a kettő között, hogy ennél itt 1,50 kg/tőke, 1,80 kg/tőke, a csúcsbornál 70-80 dkg/tőkéből készül, tehát nagyon szigorú hordóválogatásból készítettük, a legjobbakból"

- magyarázza a kínálóm.

Egyértelműen a prémium bor nyert. Karakteres és finomabb, pedig a 2014-es sem rossz. A két év közül viszont 2013 volt a jobb.

Ez az év eddig csodálatos, szeretnénk még szeptember közepétől egy hónapnyi napsütést"

- teszi hozzá mosolyogva Krenner Csaba.

A két borászatot, azt hiszem, nem érdemes laikusként összehasonlítani, mert nem lehet közülük választani, ezért inkább kóstoltam egy chilei vöröset. Finom volt, nagy bor volt, de mégis csak a villányi az igazi. Chilétől pedig többé nem kell tartani.

A 26. Budapest Borfesztivál szeptember 10-éig, vagyis vasárnap estig várja a borok rajongóit.