A Tornai Pincészet hívta életre a Juhfark Ünnepet, melyet idén már második alkalommal rendeztek meg az egykori vulkán lankáin. A céljuk egyértelműen az volt, hogy bemutassák, mennyire sokszínű borok készülhetnek egyazon fajtából, amelyet leginkább mindenki csak így azonosít: a nászéjszakák bora. Két egyforma bor belőle valóban nincs, ám a borászok egyvalamiben egyetértenek: a juhfark a Somló fajtája. A hegy egyedi, vulkanikus talaja és klímája tökéletesen megfelel a szőlőnek. Magyarország egyik legősibb fajtájában különösen szépen jelennek a Somlóra jellemző, ásványos, tüzes terroir-jegyek.
A juhfark nevét a hosszú, hengeres, tömött fürtjéről kapta, melynek vége úgy kunkorodik vissza, mint a juhnak a farka. A pincészetek szeretnek a fajtával dolgozni, a tömör fürtszerkezet azonban közvetlenül a szüret előtt gondot jelenthet. A szőlő héja nagyon vékony, s előfordulhat, hogy a bogyók összeroppantják egymást. Különösen figyelniük kell a szüret időpontjára is. A juhfark ugyanis nagyon savas, fontos, hogy teljes érettségében szüreteljék a szőlőt. Meszes talajon termett szőlőből a bor könnyedebb, illatosabb lesz, de valódi értékeit vulkáni talajon mutatja leginkább.
A somlói évszázadokon át európai-hírű bor volt. Különleges gyógyító erőt is tulajdonítottak a bornak, még a patikák polcain is helyet kapott.
Gyógyhatását még Dr. Antall József, hazánk első demokratikusan választott parlamentjének miniszterelnöke is kutatta. Kevesen tudják róla, hogy somlói kisnemesi családból származott, és orvostörténész volt. Tanulmányaiban pontosan leírta, hogyan kell rendszeresen, kis adagokban inni a bort a bélműködés és az idegállapot karbantartása végett, vagy, hogy
aranyér és székrekedés ellen is hatásos,
és hogy sebek kimosására is használták. Kedélyállapot javító hatását egyébként több népi rigmus is megerősíti.
Jótékony hatásai mellett azonban ízvilágáért is érdemes felfedezni a somlói juhfarkot. A szőlőből általában karakteres, határozott savú borok készülnek. A borvidék gazdái szeretnek kísérletezni a juhfarkkal.
Van, aki a bor erjesztéséhez és érleléséhez is kizárólag acéltartályt használ, van, aki a hosszú, hordós érlelésben hisz és van, aki ötvözi a kettőt.
Megállapítani, hogy melyik eljárás a jobb, kinek finomabb a bora, lehetetlen. Még akkor is, ha az ember igyekszik végigkóstolni a teljes somlói szortimentet.
A Tornai Pincészet is többféle juhfarkkal van jelen a piacon. Tartályos érlelésű, 2015-ös tételük könnyű, de mégis izgalmas bor, intenzív gyümölcsösséggel, élénk savakkal. Könnyedsége miatt elsősorban a nyári frissítőnek ajánlott, ám nincs az a tartalmas baráti beszélgetés, amit ne tudna kiválóan végigkísérni. Másik, az Aranyhegy-dűlőből származó, 2013-as juhfarkjuk pedig teljesen eltérő világot képvisel. Már a színén is látszik, hogy nem egy lazafajta. Sötét, aranysárga színű, olajos textúrájú, mézes-virágos illatú bor, komoly ásványossággal és egy leheletnyi vaníliával. Az izgalmakat az alacsony tőketerhelésnek, a szőlő héjon áztatásának és a fahordós érlelésnek köszönheti a bor – és persze a fogyasztó is.
Még ennél is kísérletezőbb kedvű Barcza Bálint, a szunnyadó tűzhányó fiatal borásza. Ha a pincéjénél járunk, három, teljesen különböző juhfarkot is kóstolhatunk tőle. 2015-ös alap juhfark bora új hordóban, tartályban és régi hordóban is érlelődött. Somlóval ismerkedőknek igencsak ajánlott, hiszen minden ott van benne kicsiben, ami jellemzi a borvidék borait: ásványosság, gyümölcsösség és savasság. 2015-ös Juhfark Válogatása hasonlóan készült, ám ez dűlőszelektált bor, így az ízek koncentráltabbak, azonnal érezni, hogy erősebb egyéniséggel van dolgunk. J4 névre keresztelt juhfarkja pedig már abszolút vezéregyéniség.
Az erjedő must négy napig együtt volt a héjával (innen az elnevezés), ezért a bor színe sokkal sötétebb, teste nagyobb, íze pedig összetettebb, töményebb lett.
Még alkoholtartalma is jóval magasabb a megszokottnál: a 15 százalék igen ritka a fehér boroknál, de talán éppen ezért nehezebb ételekhez, zsírosabb, fehér húsokhoz tökéletes párosítás lehet.
Egy somlói kóstolóból természetesen nem lehet kihagyni Fekete Béla ikonikus pincéjének borait. A Fekete Pincét néhány éve már mások igazgatják, ám az új tulajdonosok a stíluson nem sokat változtattak. Fekete Béla úgy vallotta, „egy somlói bor három évnél korábban nem jöhet ki a pincéből”. Hosszan érlelt borai teltek, feszes savszerkezetűek voltak, sok borkedvelőnek az ő borai jelentették „a somlait”. A pincészet most forgalomban lévő, 2012-es, Aranyhegy-dűlőből származó juhfarkja még Fekete Béla keze munkáját dicséri. A bor természetesen sokat töltött a pincében; hordóban erjedt, és ott is érlelődött egy éven keresztül, majd tartályba került további hosszú hónapokra. Gyönyörű, aranyló színű bor lett belőle,
olyan nagy testtel, amellyel csak lomhán képes hömpölyögni a pohárban.
Ásványos ízében egyértelműen felismerni a Somlót, a bor kóstolgatása közben pedig egyértelművé válik: a juhfarknak jót tesz az idő.