Talán szó szerint, hiszen kap egy aranyszínű bundát, és a végén mindenki összeveszik majd az utolsó darabon. Friss keszegből, kárászból az igazi! Irdaljuk, lisztbe, paprikába forgatjuk, hirtelen sütjük, és egy meleg nyári estén kenyérrel és sörrel, sok zöldséggel majszoljuk a kertben. Na, ez a ropogós sült hal!
Ha ügyesek vagyunk, ehető a szálka:
aprólékos irdalás szükséges hozzá, szépen sorjában, csíkozva – ha így sütjük a közepesen forró olajban, ropogós csontokká válnak az undok szálkák, és nyugodtan haraphatjuk azokat is, törnek majd a fogunk alatt.
Négy személyre fogjunk ki vagy vegyünk 6 közepes (20-30 dkg-os) keszeget vagy kárászt. Készítsünk elő 1 evőkanál őrölt pirospaprikát, 20 dkg lisztet, 1 mokkáskanál őrölt borsot, sót és 3 dl olajat a sütéshez.
A halakat megszabadítjuk a pikkelyeitől. Két művelet van erre: az egyik, hogy a pikkelyeket ellenkező irányban, teljes erővel elkezdjük egy kés nem éles felével vakarni, a másik pedig, hogy
forralt vízbe mártjuk hirtelen egy másodpercre a halat, majd egy vágást ejtünk a farka részénél és lenyúzzuk,
húzzuk a bőrét. A módszert minden halnál alkalmazni lehet.
Beirdaljuk éles, nagy késsel apró közöket hagyva, majd besózzuk mindkét oldalát, és 30 percig állni hagyjuk. A liszthez hozzákeverjük a borsot, paprikát, és beleforgatjuk alaposan. Mély serpenyőben olajat hevítünk közepes lángon, majd mindkét oldalát rozsdabarnára, ropogósra sütjük. Frissen, azonnal tálaljuk.
Ez is azok közé az ételek közé tartozik, ahol a vendég vár türelmetlenül a fogásra, nem pedig fordítva!