Az Arabica legendája Etiópia ősi fennsíkjain Kaldi, az ifjú kecskepásztor történetével kezdődik. A fiú egy délután az árnyékban ücsörögve őrizte kecskéit, mígnem a melegtől bágyadtan álomba szenderült. Míg ő szunyókált, az állatok elkóboroltak a bozótosban, ahol egy piros bogyókkal teli bokrot szemeltek ki maguknak, amit azonnal meg is dézsmáltak. Amikor Kaldi felébredt, és látta, hogy a kecskéknek se híre, se hamva, gyorsan a keresésükre indult. Rájuk is lelt, amint vígan ugráltak a bokrok körül.
Letépett egy bogyót, és ő is megkóstolta; az állatokhoz hasonlóan hamarosan ő is felpörgött, és ott, a kecskék mellett maga is táncra perdült. Arra járt egy szerzetes, és nem tetszett neki, amit látott. Elhatározta, hogy
tűzre veti a gyanús bogyókat, ám a lángok és a meleg hatására a levegőt fenséges illatok töltötték meg.
A szerzetes megbabonázva sepregette ki a szemeket a tűzből, elmorzsolta, majd vízzel keverte össze őket. A monda szerint így született meg az ital, amit ma arabica kávé néven ismerünk.
Etiópia után pedig látogassunk el az egykori Bugandába, mai nevén Ugandába, a robusta feltételezett szülőhelyére.
A robusta kávészemeket itt egy szent, családegyesítő szertartás részeként alkalmazták: kettévágták a kávégyümölcsöt, amiből mindkét család képviselője megevett egy-egy szem kávét. Ettől a pillanattól fogva a kávébab szelleme örökre összekötötte a két családot és utódaikat.