Szezonalitásról idén aligha beszélhetünk, ezen a nyáron minden gyümölcs egy hónappal korábban beérett. A piacon és a zöldségeseknél már májusban vehettünk külföldről behozott görögdinnyét, és dacára a krétás táblakiírásnak, még most sem lehetünk biztosak abban, hogy valóban magyart kínálnak. A legtöbb áruházláncban hazai termesztésű dinnyét árulnak, a papírkaloda felirata ezt jelzi is. Ha meg is találtuk a hazait, még mindig ott a kérdés, hogy finomat viszünk-e haza. Jelent-e valamit, ha szépen kong? A dinnyetermesztő szerint nem, de elmondott néhány trükköt, ami közelebb visz bennünket a megoldáshoz és a mézédes dinnyeválasztáshoz.
A görögdinnyét gyümölcsként ismerjük, holott szárának típusát tekintve a tökfélék családjába tartozik. Magyarul görögdinnyének hívjuk, de nem bizonyított, hogy bármilyen görög eredete lenne, valószínűbb, hogy Afrika vagy India az őshazája.
Ásatások során előkerült magvakból a hozzáértők megállapították, hogy
Magyarországra a török hódoltság idején kerülhetett. Valamikor 1541 és 1686 között Heves megyéből indult el a dinnyetermesztés kultúrája, így az jogos, hogy a hevesi dinnyét tartjuk az igazi magyar dinnyének.
Ám, ha ki is van írva, hogy hevesi, az még egyáltalán nem garancia arra, hogy mézédes, és arra sem, hogy valóban hevesi. Lékelés híján kopogtatjuk, ám
a kopogtatás kevés ahhoz, hogy kiválasszuk a finom dinnyét.
Ezzel mindössze annyit tudunk megállapítani, melyik a túlérett. Annak hordósabb, buhogósabb a hangja, mivel meg van szakadva, lyukas a közepe.
Helyette nézzük meg, hogy a földön fekvő rész sárga-e.
Az igazán jó görögdinnye
hasa sárga, héja zöld.
Az is jó jel, ha a szára, és az a körüli rész száraz, akkor is biztosan érett.
Ha csíkos fajtáról van szó, akkor azt kell megnéznünk, hogy a csíkok mennyire ütnek el egymástól: ha a zöld csík sötét, a másik meg egészen világos, akkor majdnem biztos, hogy finom dinnye fog az asztalra kerülni.
A kopogtatás mellett a másik közhiedelem, hogy a kisebb dinnyének jobb lehet az íze. Ez is tévedés: a méretnek nincs köze az ízhez.
Az egyszínű „nosztalgia" vagy „roméria" dinnyénél a matt, sötét árnyalatú, majdnem feketéket keressük. Az igazán jó roméria dinnyének is sárga a hasa, ha fehéres, valószínű kevésbé lesz édes.
Ha pedig azt szeretné megállapítani, hogy az ön előtt roskadozó kupac
frissen szedett dinnyékkel van-e teli,
azt is könnyedén megteheti. Amikor a dinnyeszüretnél elvágják a szárat, cukros lé folyik ki belőle, tehát ha a dinnyén ott a cukros lerakódás, akkor friss, nem áll egy hete az árusnál.