A 19. század végén élt erdélyi háziasszonyok valószínűleg nagyon csodálkoznának, ha meglátnák a mai kürtőskalácsokat. Ezek ugyanis formájukon kívül már szinte semmiben sem hasonlítanak az akkor készített, egyszerű, kelt tésztás édességre, a dorongfánkra, vagy másik nevén a „botra tekercsre”.
Abban az időben még nem kapott karamellizált réteget a faszén fölött megsütött, kész tészta,
csupán egy kis cukrozott, olvasztott vaj került rá édesítés gyanánt. Nem is készítették minden hétvégén, általában csak esküvők, egyházi ünnepek, keresztelők vagy vendégek fogadásakor került az asztalra.
Az első ízesített változatok is csak a múlt század elején jelentek meg. Ám akkor is csupán olyan alapanyagokat használtak hozzá, amelyek könnyedén hozzáférhetők voltak, mint például a dió vagy a mandula. A napjainkban olyannyira kedvelt kakaós és a fahéjas ízesítésűeket nagyjából az 1980-as évektől készítik.
A kókusz, a grillázs vagy a különféle szárított gyümölcsbevonatú változatok pedig már a 21. század újdonságai.
Hogy miért és hogyan alakultak ki a különféle ízesítések, és miért rukkolnak elő újabb és újabb ötletekkel, kreációkkal a készítők, arra András Tünde a Holnemvolt Várban nyílt Édes Mackó cukrászda egyik tulajdonosa adta meg a választ.
Ez egy olyan desszert, amely már nemcsak az ünnepek, hanem a mindennapok édessége. Hogy megtartsa népszerűségét, a tradíciók, a hagyományos receptek megőrzése mellett szempont az is, hogy ne legyen unalmas. Ezért érdemes újabb és újabb verziókat, ízesítéseket kitalálni.
Ők például az első Kürtőskalács Fesztiválra megalkották a „Kürtős csapágyat”, máig az egyik legnépszerűbb kürtőskalácsdesszertjüket. Ez két, egymásba helyezett kürtőskalácskarika, melyeket mogyorókrémmel illesztettek össze, a tetejüket pedig félbevágott, erdei mogyoróval díszítették, hogy pont úgy nézzen ki, mint egy csapágy.
A rákövetkező évben egy szintén különleges variációval, a kürtős fondüvel jelentkeztek a fesztiválra. Ennél a desszertnek az volt a lényege, hogy a kürtőskalácsdarabokat olvasztott belga csokiba lehetett mártogatni. Az még egyelőre titok, hogy az idei fesztiválra mivel készülnek, de az előző évek alapján már most biztosra lehet venni, hogy valami olyasmit találnak ki, amely a legnagyobb rajongóknak is tetszeni fog.
Az újonnan megnyílt Édes Mackó cukrászdában azonban olyan ínyencségekkel is találkozhatunk, amiket a fesztiválokon még sosem kóstolhattunk.
Például kürtős gubával és kürtős zserbóval, de lesz még madártej kürtőskaláccsal és tejbegríz kürtős darabokkal is.
Mindez természetesen olyan fantázianeveken, amelyek leginkább a kisebbeket ragadják meg: Medveálom nasi, Egyszervolt elemózsia vagy a Madárlátta desszert. A vendégek a habos kakaó és málnás tej mellett többféle szörpöt és különféle limonádékat is ihatnak. Gondoltak egyébként azokra is, akik valamilyen ételallergiájuk miatt nem fogyaszthatják ezeket a desszerteket.
A cukrászdában ezért szerdánként glutén- és tejmentes kürtőskalácsot is lehet majd vásárolni.
Nem véletlen egyébként, hogy a legtöbb kürtőskalácsot árusító standnál – így az Édes Mackónál is – nyitott a konyha, így láthatóvá válik a folyamat, és az is, hogyan és miből készül a finomság.
Ha igazán jó kürtőskalácsot keresünk, érdemes néhány szempontot szem előtt tartani vásárláskor. András Tünde szerint
a frissesség mellett a következő két dologra érdemes nagyon odafigyelni: a cukormázra és a tésztára. A legfontosabb, hogy szép, aranybarna cukormáz legyen a kalácson.
Ez az egyik ismérve a jó kürtős csemegének. Az sem jó, ha túl sötét a máz, és az sem, ha látványosan sok a cukor rajta. Ez utóbbi ugyanis azt jelenti, hogy a cukor nincs jól rákaramellizálva a kalácsra, így nem is lesz finom ropogós a külseje. A tésztára is érdemes vásárlás előtt vetni egy pillantást.
Fontos, hogy a belső, puha tészta ne legyen sokkal vastagabb fél centiméternél. Ha ugyanis nagyon felfújt, az azt jelenti, hogy a tészta esetleg tele van térfogatnövelővel.
Az ízesítéseknek pedig csupán a fantázia szab határt, ám mivel hungarikumról van szó, a rá vonatkozó leírás elég egyértelműen fogalmaz:
Vásári és alternatív kürtőskalácsváltozatok esetében minden olyan külső borítás használható, amelyben nincs só, sajt, hús, cukrásztermékek íz- és illatvilágától idegen összetevő, vagy mesterséges színezéket tartalmazó cukor.