Reggeli a szexuális vágy ellen, szalonna orvosi rendelésre

Akár néhány palacsinta, lepény vagy egy tányér szalonnás tojás elé ül le reggel, akár egy müzliszeletet és egy nagy pohár kávét vesz magához a munkába rohanva, elég esélyes, hogy a napja valamilyen reggeli fogással indul. Végtére is a legfontosabb étkezésről van szó. Bár ez nem volt mindig így. A reggeli nem volt a napi rutin része, így azok az ételek és italok sem, amelyeket kifejezetten ehhez a napszakhoz kötünk. Csak az idők során váltak azzá – néha épp a gyártók előre kitervelt szándéka nyomán. Miért eszünk kukoricapelyhet vagy palacsintát reggelire? Mit ittunk ébredés után a kávé létezése előtt? Miért népszerű a szalonnás tojás? Derítse ki az igazságot!

A reggeli manapság olyannyira a napi rutinunk részévé vált, hogy természetesnek vesszük a létezését. Hisz mindenkinek szüksége van az energiára egy sűrű munkanap előtt, ugye? De az igazság az, hogy

a reggeli valójában korántsem természetes.

Sőt, volt idő, amikor egyenesen bűnnek, a gyengeség jelének tekintették.

Forrás: History Extra

Amikor a reggeli bűnnek számított

Az angol nyelvben a dinner, vagyis vacsora szó jelölte a nap első étkezését egészen a 13. század közepéig. A breakfast (jelentése: reggeli) angol szó csak a 15. században kezdett elterjedni. A „break the fasting period of the night” szavak leegyszerűsítéséből, összeolvadásából született, amely azt jelentette: megtörni az éjjeli böjtidőszakot – amikor az alvás miatt nem vettünk magunkhoz táplálékot.

Óangol nyelven a „morgenmete” jelölte a reggelit, amely a morning meal összeolvadt és átalakult alakja, tükörfordításban reggeli étel.

Európában, a késő középkorban a reggeli fontossága elenyésző volt, a korai középkorban pedig gyakorlatilag nem is létezett.

Még az uralkodók is csupán kétszer étkeztek egy nap: napközben és este.

Aquinói Szent Tamás (1225. január 28. – 1274. március 7.) úgy ír a reggeliről A teológia foglalata, vagyis a Summa Theologica című művében, hogy aki hamar elfogyasztja a nap első fogását,

bűnt követ el.

Csak bizonyos helyeken biztosítottak ételt a korai időpontokban, és azt is kizárólag gyermekeknek, időseknek, betegeknek és dolgozó embereknek.

Azonban a reggelizésnek másfajta jelentése is volt: az illető, aki reggelit evett vagy szegény, vagy túl gyenge volt ahhoz, hogy kivárja a napközbeni étkezést. Mivel a középkori emberek bűnnek és a gyengeség jelének tekintették, a férfiak gyakran szégyelltek reggelizni.

Forrás: History Extra

A 13. században a reggeli egy szelet rozskenyeret és egy kis sajtot jelentett; nem tartalmazott húst, viszont járt mellé egy liter, alacsony alkoholtartalmú sör; a reggeli húsfogyasztás a 15. században kezdett elterjedni.

Ian Mortimer történész szerint a reggelizés mai formáját a Tudorok vezették be a 16. században, mintegy a „foglalkoztatás” intézményének melléktermékeként.

Ahogy az emberek a saját földjük művelése helyett egyre gyakrabban mentek munkáltatókhoz dolgozni, elvesztették időérzéküket. Hosszú és fárasztó napokat kellett végigdolgozniuk gyakran ellátás és megállás nélkül. Egy kiadós reggeli pedig lehetővé tette a munkanap hosszabbra nyúlását.

Az ipari forradalom és a munka intézményének farmokról gyárakba való áttelepülése még inkább megszilárdította a reggeli jogosultságát, így manapság már teljesen normális a munka előtti étkezés. Lehet, ha nem találtuk volna ki a 9-től 5-ig tartó munkaidő koncepcióját, akkor a reggeli se jutott volna eszébe senkinek.

Baconszalonna reggelire, orvosi utasításra

Sokak számára a szalonna és a tojás együttese az ideális meleg reggeli. A tojás egyébként mindig is népszerű napindító étek volt – talán azért, mert már a korai órákban is elérhették –, ám a

szalonnával való társítása már 20. századi találmány.

Az 1920-as években az amerikaiak csak nagyon könnyű reggeliket fogyasztottak, így Edward Bernays reklámszakember meggyőzte az orvosokat, hogy promotálják a szalonnás tojást, mint egészséges reggelit. Így növelte volna meg a szalonna eladási mutatóit, amelynek leginkább a Beech-Nut csomagolócég, az élelmiszeripar fontos alappillére látta javát.

Edward Bernays győzte meg az orvosokat, hogy promotálják a szalonnás tojást, mint egészséges reggeli Forrás: Shutterstock

Bernays mintegy 5000 orvost győzött meg, hogy aláírják a kiadós reggelit javasló ajánlólevelet. Ezt a meggyőződést újságokban is publikáltatta, amelyek a nap ideális kezdéseként mutatták be a kalóriadús ételkombinációt. A Beech-Nut-szalonna eladási mutatói persze ugrásszerűen megnövekedtek.

Ezért eszünk hát szalonnát reggelire azóta is.

Ó, reggelizőpehely, megmentőnk!

A reggelizőpelyhek egészen a 19. századig nem léteztek, és szintén orvosi „ajánlásra” kezdtük fogyasztani. Feltalálásával az egészséges életmódot szándékoztak hirdetni, újfent egy „egészségügyi program” nyomán.

Dr. John Harvey Kellog, aki a nevét is adta a világ leghíresebb reggelipehely-márkájához, találta fel az első müzlit, majd kukoricapelyhet, mint a puritán étrend részét.

Célja nagyon magasztos volt: csökkenteni a szexuális vágyat, így megmenteni Amerikát a teljes bűnbeeséstől. Így van, a reggelizőpehely az önkielégítés bűnétől volt hivatott megmenteni minket.

Kellognak volt egy különleges betege a szanatóriumban, az üzletember Charles M. Post, akinek annyira bejött a Kellogg's pehely, hogy hatására megalapította saját gabonapehely-birodalmát. Az első terméke a búzából és árpából készült pehely volt. Végül mégsem a spirituális megtisztulás és még csak nem is az egészségügyi előnyök vitték a pelyheket sikerre – valódi

előnyét versenytársaikkal szemben kényelmi faktora és gyorsasága adja.

A reggelizőpelyhek elődjei közül sok főzést igényelt, de a sikeresebbnek mindig azok a termékek bizonyultak, amelyek elkészítése rendkívül kevés időt vett igénybe.

A gyártók az azóta telített piacot megpróbálták édesebb és egyedibb termékekkel meghódítani. A mai gabonapelyhek közül sok annyira magas cukor- és szénhidráttartalommal rendelkezik, hogy orvosi ajánlás ide vagy oda, pont az orvosnál köthetünk ki, ha ezeket rendszeresen fogyasztjuk.

A zabpehely sokkal nagyobb múltra tekint vissza, mint a reggeli maga Forrás: Shutterstock

A zabpehely, ami megváltoztatta a világot

A zabpehely sokkal nagyobb múltra tekint vissza, mint maga a reggeli. Mikor az emberiség a vadászó-vándorló életformáról, földművelő-gazdálkodó életmódra váltott, az első telepesek fejlesztették ki azt a gabonákból készülő, masszaszerű ételt, amelyet a mai zabpehely elődjének tekinthetünk.

Alistair Moffat kutató szerint a zabpehely szabadította fel a nőket azoknak a gyermekeknek az anyatejjel való táplálása alól, kiknek tejfoga még nem volt elég erős a rágáshoz.

Így szerepe lehetett abban, hogy feltalálása után szívesebben vállaltak gyermeket vagy több gyermeket a családok. Ezáltal pedig a népességrobbanással is összefüggésbe hozható.

A meleg, gabonalapú ételek a mai napig népszerűek: a nap bármely szakában szívesen fogyasztjuk őket az ázsiai (egészen pontosan koreai) „csuk”-nak nevezett rizskásától kezdve, a Közép-Keleten és Indiában fogyasztott búzakásán át, egészen az Észak-Amerikában „honos” kukoricakásáig.

Míg más reggeli trendek és „hóbortok” jönnek-mennek, a szakértők tartósan esküsznek a kásák ideális napkezdő voltára, mivel egy tápértékben és rostokban rendkívül gazdag ételről beszélünk.

Évezredekig kezdtük a napunkat fekete nélkül Forrás: Shutterstock

Nem mindig a kávé volt a reggeli favorit

A kávé népszerűsége Európában csupán a 19. században kezdődött. Így tulajdonképpen évszázadokig, sőt évezredekig kezdtük a napunkat fekete nélkül. Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy

a kávé elődje az alkohol volt!

Az ókori egyiptomiak számára a reggeli sörből és kenyérből állt, a görögök és rómaiak pedig inkább a bort részesítették előnyben. Az ipari forradalom előtti Európában,

amikor a vízszennyezettség miatt nem volt ajánlott a vízfogyasztás, a sörleveles egy meglehetősen átlagos reggeli fogásnak számított.

Ennek fényében jogos a kérdés: miképp tett szert ekkora népszerűségre a kávé? A magyarázat végtelenül egyszerű: a koffein miatt.

Európában a kávézás gyakorlatilag a reggeli elterjedésével egyidős, tehát ugyanúgy az ipari forradalomhoz köthető. Hiszen a koffeinben rejlő varázsütésszerű energialöket igencsak jól jött a gyárban keményen dolgozó munkásoknak, mint ahogy ma is sokszor minden produktivitásba vetett reményünk a kávéban van. Valljuk be: ha sörrel vagy borral indítanánk a napunkat, akkor felesleges lenne bármiben is reménykedni.

Tea, a későn csatlakozott játékos

Bár a tea fogyasztása sosem korlátozódott kifejezetten napszakra, az erős, magas koffeintartalmú, speciálisan

reggelire szánt teakeverékek a 19. század vívmányai.

Az angol patikus, Richard Davis volt az első ember, aki arról vált híressé, hogy reggeli angol teával kereskedett 1843-ban. A skót kereskedő, Robert Drysdale pedig a késői 19. században hozta létre saját reggeli teakeverékét. Ez állítólag Viktória királynő támogatása miatt híresült el „Az angol reggeli teaként”.

Lehetséges azonban, hogy az angol teákat kínai fekete teából készítették. Ám az indiai teaipar növekedésével a reggeli keverékeket egyre gyakrabban hozták összefüggésbe az assam vagy ceylon fajtákkal.

Az angol patikus, Richard Davis volt az első ember, aki reggeli angol teával kereskedett 1843-ban Forrás: Shutterstock

Az erősebb ír és skót teák időrendben később váltak népszerűvé, ám ezek pontos összetétele a mai napig nem meghatározott.

Palacsinta, az ősi eledel

Kőkorszaki leletek és szerszámok elemzésekor felmerült egy olyan elmélet, amely szerint az emberiség már az ősidőktől kezdve fogyaszt palacsintát, az energiában gazdag, magas keményítőtartalmú magvak bevitelének egyik formájaként.

Sőt mi több, Ötzi, a jégbe fagyott ősember, aki az emberiség történetében a legrégebbi, természetesen mumifikálódott ősember, is állítólag búzalepényt, palacsintát evett életében utoljára.

Így tehát a palacsinta – mondhatni – mindig is szerves része volt az étrendünknek. De mégis mi lehet az oka, hogy manapság elsősorban reggelire fogyasztjuk?

A válasz összefüggésben állhat a készítési folyamatának változásaival. Európában ugyan még manapság is vékony a tésztája, az amerikai palacsinta a 18. században, mikortól hamuzsírt kezdtek hozzá élesztőként használni, „megdagadt”. Ennek a vastag tésztájú palacsintának a reggeli elkészítése gyerekjáték (volt).

Forrás: Kathryn Louise Wood Author Blog

Vacsorára szívesebben ettek kenyeret az emberek, így a pékek előtt állt az egész nap a friss veknik sütésére. A történészek szerint ez lehet a lehetséges magyarázata a palacsinta reggelire való fogyasztására. Manapság pedig nehéz is elképzelni olyan reggelizőhelyet vagy „brunch”-ot kínáló éttermet, ahol nem szolgálnak fel nagy adag, vastag tésztás palacsintát.

A gofri party foodnak indult

Állandó verseny folyik a palacsinta és a gofri között a legjobb reggeli „édes tészta” címért. Ez szó szerint megosztja egész Amerikát. Ám, ha azon töprengene, melyik a valódi, hamisítatlan reggeli fogás, a válasz egyszerű: egyik sem.

A gofri, a palacsintához hasonlóan, csak fokozatosan épült be a reggeli étrendbe. Belgiumban – és Európa többi részén is – street foodként,

utcai ételként terjedt el,

amelyet elsősorban a vallási fesztiválok ideje alatt fogyasztottak; csak később költözött az otthonokba. Ez Cornelis Swartwout találmányának, a tűzhely fölött használható gofrivasnak volt köszönhető, amelyet az elektromos gofrisütő követett 1900-ban.

Az igazi áttörést és beépülését a reggelik világába a gofri mirelit változatának piacra dobása jelentette a Dorsey fivérek által, akik az Eggo márkájú majonéz gyártóiként váltak híressé.

Hírnevüket tovább növelte találmányuk, a gofrikészítő gép, amely több mint 1000 fagyasztott gofri előállítására is képes volt egy nap.

Hajlamosak vagyunk a narancslevet a kicsattanó egészséggel és üde reggelekkel összefüggésbe hozni Forrás: Shutterstock

A narancslé az influenzajárvány miatt lett menő

A narancslé – a baconhöz és a reggelizőpehelyhez hasonlóan – se reggeli jellege, mintsem inkább az egészségügyi előnyei miatt lett népszerű. Viszont a narancs annyira könnyen megromlott, hogy léként való fogyasztása nem igazán volt opció, hacsak nem egy narancsliget közelében élt az ember.

Ez a 20. század elején változott meg a pasztörizálás feltalálásával, ami lehetővé tette, hogy a fogyasztók világszerte hozzáférhessenek a dobozos kiszerelésű narancsléhez.

Népszerűségének igazi fellendülése mégis a világraszóló influenzajárvány kitörésével kezdődött, amely ezrek életét követelte 1918-1919 között. Ezt követően tömegek ébredtek rá a vitaminok fontosságára.

Azóta is hajlamosak vagyunk a narancslevet a kicsattanó egészséggel és üde reggelekkel összefüggésbe hozni. Ám a valóságban a kereskedelmi forgalomban lévő narancslevek nagy része az ipari előállítás során

elveszíti frissességét, karakteres ízét és vitamintartalmát.

Emiatt a karakteres ízt ízfokozókkal és persze cukorral próbálják visszaállítani. Az eredmény pedig egyáltalán nem „egy pohár vitamin”, hanem „egy pohár cukor” lesz.