A Csendes-óceánon rekedtek egy csónakban, de túlélték

Douglas Robertson 18 éves volt, amikor az édesapja, Dougal (korábban haditengerészeti tiszt), úgy döntött, szórakoztató lenne eladni a farmot, és vásárolni helyette egy fából készült vitorlást. Az volt a terve, hogy körbeutazzák vele a világot. „Minden nap egy új kaland volt – egy idilli élet" – meséli Douglas az 1971-es utazásról. Úgy tűnt, minden tökéletes, ám akkor történt valami.

A Csendes-óceánon, a Galápagos-szigetek környékén megtámadta a családot néhány gyilkos bálna. Ennek köszönhetően el kellett hagyniuk a süllyedő hajót,

majd csónakra szállni.

Kezdetben csak nagyon kevés táplálékhoz jutottak hozzá, tényleg csak arra volt elég, hogy életben tudjanak maradni. A hajótörés hatodik napján azonban sikerült elkapniuk néhány teknőst, amelyek a megváltást jelentették. A teknőshúst megették, a vérüket pedig megitták.

A vért egy kicsit nehéz volt meginni

– meséli Douglas.

Forrás: Shutterstock

Ahogy telt az idő, a család is találékonyabbá vált. A tojásokból levest csináltak, és napokig a csontokat rágták, hogy ki tudják enni belőle a csontvelőt.

Több mint hat hétig éltek a Csendes-óceánon, amikor megmentette őket egy arra elhaladó japán hajó. Vadásztak, gyűjtögettek, és megpróbáltak túlélni. Nos, ez végül sikerült nekik.

Jo Travers táplálkozási szakértő szerint a teknőshús azért volt jó táplálékforrás a családnak,

mert fehérjében és mikrotápanyagokban (vas, B12-vitamin, kálium, cink) gazdag, viszont nagyon kevés zsírt és szénhidrátot tartalmaz.