A kettő közül az arabica a drágább. Ez annak is köszönhető, hogy az ínyencek inkább ezt fogyasztják, éppen ezért többen keresik, többet vásárolnak belőle. Csakhogy a szakértők már kongatják a vészharangot:
az arabica kávéból ugyanis évente legalább 4 millió zsákkal kevesebb terem összesen, mint amennyire a kávéfogyasztóknak szükségük lenne.
Ugyanis kényes növény, csak egészen ritka körülmények között érzi jól magát.
A vetélytárs, a robuszta kávécserje viszont sokkal igénytelenebb, jobban tűri a hőséget a szárazságot, így könnyebb termeszteni. Mivel több van belőle és kisebb rá az igény, ezért sokkal olcsóbb is, mint hegyvidéki társa.
A kereskedelmi forgalomban kapható kávék többsége keverten tartalmaz robustát és az arabicát is, így mindkét fajta előnyeit élvezhetjük.
A keverési arányok attól függően változnak, hogy milyen stílusú, egyéniségű, ízű és hatású kávéval szeretnék a gyártók elcsábítani a fogyasztót. Természetesen külön-külön is kapható a két fajta, és az igazi ínyencek mindkettőből tartanak otthon, hiszen mindkettő más-más kávétípusok készítésére jó:
az arabica a lágyságának, krémességének és enyhe karamellás utóízének köszönhetően például a cappuccinók és latte machiattok kiváló alapanyaga, míg robustából erős eszpresszót érdemes főzni.
A hétköznapi fogyasztásban azonban a kettő különböző arányú keveréke válhat be talán a legjobban.