Először vegyünk egy magas falú lábast, majd öntsünk bele némi olajat – de ne túl sokat! Lehet, hogy nem aggódunk a kalóriák miatt, de ha túl sok olajat használunk,
akkor a kukorica olajos és élvezhetetlen lesz.
Épp annyit adjunk hozzá, hogy ellepje az edény alját, ne többet. Ez általában két-három evőkanál.
Az olaj kiválasztása sem mindegy. A vajnak és az olívaolajnak alacsony a füstpontja. Ez az a pont, ahol az olaj égni kezd és toxikussá válik. Helyette válasszunk más növényi olajokat, amelyek ellenállnak a hőnek.
Figyeljünk rá, hogy a kukoricát megbízható forrásból vegyük meg. Lehet kapni sima, mindenmentes magokat zacskóban vagy kimérve. Ügyeljünk rá, hogy a zacskó sértetlen legyen, mert sem a levegő, sem a nedvesség nem tesz jót a magoknak.
Amint az olaj egy picit felmelegedett a tűzhelyen, dobjunk bele két marék kukoricát és várjuk meg, míg kipattog. Öntsük egy tálba, majd készítsük el a többi adagot – ha például kertipartit tartunk vagy a barátok is átjöttek filmezni. A lényeg, hogy ne egyszerre szórjuk a kukoricát az edénybe.
A kukoricákat mindig közepes lángon pattogtassuk, közben időről időre rázzuk meg az edényt, mert könnyen megégnek – a magok és a kipattogott kukorica egyaránt.
Ha a fűszerezésre gondolunk, akkor rögtön a só jut eszünkbe. A legjobb választás a nagy szemű só, amelyet szárított fűszerekkel szépen össze lehet törni mozsárban. Persze egy kis vajat is olvaszthatunk rá, ha úgy szeretjük.
Mielőtt azonban fűszereznénk – amit rögtön sütés után, frissen kell megtenni –, mindenképp öntsük ki a lábasból, mert a forróság nem tesz jót a fűszereknek.
Az elkészült popcornnak sem a szobahőmérséklet, sem a nedvesség nem a barátja, ezért ne tartogassuk. Azonnal fogyasszuk!