A cukor kifejezést annak a rövid szénláncú szénhidrátnak a meghatározására használják, amely az ételek édes ízét adja. A cukornak azonban számtalan neve van, mint a glükóz, a fruktóz vagy a szacharóz.
De sok más, számunkra ismeretlen vagy már ismerős nevet is használhatnak az édesítőszerek és cukrok jelölésére a címkén, mint:
malátacukor, répacukor, barna cukor, nádcukor, porcukor, kukoricaszirup, gyümölcslé-koncentrátum, pálmacukor, maltóz, magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, agavészirup, malátaszirup, stb.
Az is megeshet, hogy a csomagoláson három vagy négy nevet is találunk a fent felsorolt édesítőszerek és cukrok közül. Lehet, hogy több összetevőt tűntetnek fel kevesebb mennyiséggel, ám ettől a termék még ugyanolyan sok cukrot tartalmaz.
Az édes ételek esetén evidens, hogy az elkészítéséhez használtak cukrot, mint a torták vagy a sütemények a boltban.
De mi a helyzet a reggeli gabonapelyhekkel, a szószokkal, az öntetekkel, a péksüteményekkel, a joghurtokkal? És még sorolhatnánk.
Ezekben is ugyanúgy ott a cukor – pedig nem is gondolnánk. Ezért ellenőrizzük mindig a címkét.
Noha a természetes cukor is cukor, nem egyenlő azzal a finomított fajtával, amit megveszünk a boltban. Inkább ezt válasszuk a zöldségek és gyümölcsök elfogyasztásával!
A mesterséges cukrokat úgy tudjuk a leginkább elkerülni, ha ételeinknek a lehető legtermészetesebb formáját választjuk.
Például otthon készítünk szószt a spagettire, az előre panírozott hús helyett külön vesszük meg a csirkemellet, a salátaöntet sem a polcról jön, csipszet is inkább otthon sütünk ugyanúgy, mint péksüteményeket. Ez persze sok időt és energiát igényel, ugyanakkor az egészségünk biztosan meghálálja. Már azzal is sokat tehetünk, ha néhány alapanyagot és élelmiszert lecserélünk.