Bármit készítünk, mindig kövessük a receptben leírt keverési sorrendet ahelyett, hogy egybeborítanánk a hozzávalókat. Fontos megérteni, hogy egyes összetevőket be kell építeni a tésztába, a többi előtt. Sőt, vannak olyan hozzávalók, mint a vaj vagy a cukor,
amelyeket hosszabb ideig kell a tésztába dolgozni, tehát tovább kell keverni.
Ha nem jön fel a tészta, akkor lehet, hogy régi volt az élesztő, amit használtunk. Erről megbizonyosodhatunk a következő trükkel. Melegítsünk fel egy pohár vizet a mikróban, majd tegyük be mellé a tésztát.
Ha a tészta még mindig nem jön fel, akkor valószínűleg tényleg lejárt vagy régi volt az élesztő.
A másik gyakori hiba, hogy próbáljuk lerövidíteni a sütést vagy a főzést azzal, hogy kihagyunk bizonyos lépéseket. Például a recept azt írja, hogy szitáljuk le a lisztet, de mi inkább csak beleborítjuk a tálba.
Pedig a lisztet azért kell leszitálni, mert így fellazul, a tészta szép levegős lesz.
Mindennek oka van, amit a recept kér. Nem véletlenül van úgy megírva, ahogy.
Sok recept megjelöli, milyen hőmérsékletű alapanyagokat kell használnunk, például hideg, meleg vagy szobahőmérsékletűt. Vegyük például a kalácsot és a kelt tésztát: az előbbi esetén hideg, az utóbbi esetén meleg hozzávalókra van szükségünk.
A legtöbb recept előmelegített sütőt ír. Nem véletlenül. Ha hideg sütőbe tesszük be a tortánkat vagy a süteményünket, akkor megeshet, hogy nem jön fel a tészta. Ezt biztosan nem szeretnénk.
Csak átfutjuk a hozzávalók listáját, ellenőrizzük, hogy minden megvan-e. Aztán elkezdjük összekeverni, és menet közben derül ki, hogy a tésztát bizony két órát pihentetni kell. Igen ám, csakhogy egy óra múlva itt lesznek a vendégek...
Mindig olvassuk el teljesen a receptet, és akkor biztosan nem érnek kellemetlen meglepetések.
Figyelembe kell vennünk, hogy minden sütő máshogyan süt. Ezért nem kell kőbe vésett értéknek venni azt a sütési időt, amit a receptünk ír. Inkább nézzünk rá többször az ételre, közben folyamatosan ki fogjuk tapasztalni, mire számíthatunk a sütőnktől.