Bármennyire is egyszerű étel, sok mindenre figyelni kell a burgonya fajtájától a főzés módján át az ízesítésig – mindezek ugyanis fontos szerepet játszanak abban, hogy a püré sikertörténetet lesz-e vagy esetleg a szemetesben landol.
Ha igazán finom burgonyapürét szeretnénk, akkor – értelemszerűen – a legjobb burgonyát kell kiválasztanunk.
Osztályozás alapján ez a C típusú burgonya, de a közepes keményítőtartalmú B típusú is jó lehet. Jelölés hiányában a piros héjúak közül válogassunk, ezek ugyanis lisztes, magas keményítőtartalmú burgonyák, amik gyorsan főnek! A gyors főzés lényege, hogy minél kevesebb keményítőt engedjünk ki a krumpliból, és minél könnyebb legyen a főzést követően pürésíteni.
A krumplifőzés nagyon egyszerűnek tűnhet, de azért pár dolgot szem előtt kell tartani, hogy a krumpli keményítőtartalma ne álljon össze a vízzel.
Főzhetjük a burgonyát meghámozva apró, 2-3 cm-es kockákra vágva, szeletelve, egészben, vagy héjában egészben.
A krumplit mindig hideg, sós vízben kezdjük el főzni.
Utóbbi azért fontos, mert így többet kihozhatunk a krumpli saját ízéből, mint amikor csak széttört állapotban sózzuk; előbbi pedig azért, mert ha forró vízben kezdjük el a krumplit főzni, akkor a külső része teljesen szétfő, mire a belseje éppen csak megpuhul.
A lényeg tehát, hogy sós, hideg vízben tegyük fel főni a krumplit! Ha felforr a víz, hagyjuk, hogy lassan rotyogva átfőljenek a krumplik! Ha elkészült, öntsük le a vizet róla és tegyük vissza alacsony hőfokra, hogy a maradék víz is elpárologjon! Ez csak néhány percet vesz igénybe: ekkor már nem főzzük a krumplit, csak megszabadítjuk a nedvességtől. Sütőben sütve egészben, héjjal együtt a krumpli nem lesz vizes, a végeredmény nem lesz ragacsos. Igaz, kicsit időigényesebb, mint a meghámozva főzés, de az íze kárpótol.
Az igazán finom burgonyapüré krémes és lágy, nem gumiszerű és ragacsos.
A leggyakoribb hiba, amit a feldolgozás során elkövethetünk az, hogy nem megfelelő eszközzel pürésítünk. Ha szeretjük a rusztikusabb pürét, ahol egy-egy darab krumplival is találkozhatunk, akkor a klasszikus krumplitörő tökéletes választás. Sőt, még villával is szépen lehet dolgozni! Ha viszont homogénebb pürére vágyunk, mindenképpen krumplinyomóval pépesítsünk.
Egy nagyobb adag püré készítésénél csábító lehet a robotgép vagy a kézi mixer használata, de ezek „túldolgozzák" a krumplit.
A legtöbben úgy készítünk burgonyapürét, hogy egyszerűen hideg vajjal és tejjel (vagy tejszínnel) összekeverjük a burgonyát. Diane Morgan szakács szerint először a felmelegített vajat kell a burgonyához adni, majd utána mehet hozzá a langyos tej.
A vaj felszívódik a burgonya sejtjeibe, amelyek megduzzadnak és eltávolodnak egymástól, a tej pedig ezek után fellazítja és ízesíti a burgonyát. Érdemes kipróbálni, ha krémesebb, vajasabb ízű pürére vágyunk.
A tejföl vagy a vaj kellemes ízvilágot kölcsönöz a pürének, de nagy különbséget nem tapasztalhatunk.
Hús- vagy zöldséglevessel ellenben extra ízt adhatunk a pürének. Levesnél ügyeljünk arra, hogy mennyi extra sót adunk a krumplihoz, nehogy sós legyen a végeredmény! Nincs okunk, hogy megálljunk a só-bors kombónál, használjunk bátran fűszereket a még jobb ízélményhez. Mehet metélőhagyma, fokhagyma, bazsalikom, tárkony vagy petrezselyem – ezek mind élénk, friss ízt adnak a pürének.
A sajttal soha nem tévedhetünk: a sajtkrém, a reszelt sajtok tartalmasabbá, ízletesebbé teszik a pürét.
A parmezán finom sósságot, az érleltebb sajtok diós krémességet adnak a burgonyapürének. Valamiért nem sikerült a krumplipüré? Mielőtt kidobnánk, próbáljuk megmenteni!
Ha túl sok tejet tettünk bele, és híg lett, egyszerűen tegyük vissza a főzőlapra alacsony hőfokon, hogy a nedvesség elpárologjon. Könnyen megég, ezért gyakran keverjük meg!
Ha ragacsos lett a püré, terítsük a masszát egy tepsibe, és készítsünk gratint: tegyünk a tetejére néhány csepp vajat és egy kevés reszelt sajtot, szórjuk meg zsemlemorzsával és süssük ropogósra! Senki sem tudja meg, hogy igazából nem ezt akartuk készíteni.