Ezért ne használjunk soha a bundás kenyérhez friss pékárut!

A bundás kenyér nem egy bonyolult étel, sokan szeretik reggelire, vacsorára, vagy feltétként ebédidőben is megállja a helyét. A végeredményt tekintve azonban nagyon nem mindegy, hogy milyen kenyérből készül – mutat rá a Mindmegette.

Az egyik legjobb, leglaktatóbb, legfinomabb, legmagasabb tápértékű reggelink a bundás kenyér. S ha ez nem lenne elég, a legjobban variálható is: van aki csak simán sózza, van, aki úgy, mint a lángos, fokhagymával kenve, sajttal és teljföllel megpakolva, és van, aki lekvárral szereti. De mégis, milyen a tökéletes bundás kenyér? Szerintünk az, amikor kívül ropog, belül viszont kicsit krémes, a bunda aranybarna, a belső napsárga, enyhén sós.

Ahhoz, hogy ezt a végeredményt elérjük, elengedhetetlenül fontos a megfelelő alapanyagok kiválasztása - elősorban a kenyéré.

Nem véletlenül szól a fáma arról, hogy a bundás kenyér maradékmentésre is tökéletes: a legfinomabb ugyanis akkor lesz, ha 1-2 napos, kicsit szikkadt kenyérből készítjük. Hogy miért? Azért, mert míg a friss kenyér nedvességtartalma igen magas, és nem szívja magába eléggé a tojásos tejet, addig a szárazabb szeletek magukba cuppantják, és a sütés során végig meg is tartják folyadékot.

A neves gasztronómiai portál szerint fontos az is, hogy:

1. Ne tegyünk túl sok tejet a tojásba - 2 szeletenként 1 M-es tojással és tojásonként kb. fél dl tejjel érdemes számolni;
2. Ne áztassuk túl a kenyeret: ha beletettük, picit mozgassuk meg, majd fordításkor ugyanez, és már mehet is a serpenyőbe
3. Amiben se nem túl forró, sem nem túl langyos zsiradék van - aminek a hőmérsékletét legegyszerűbben úgy tudunk tesztelni, hogy egy fakanál végét beledugjuk, és ha pezseg körülötte a zsír, kezdődhet a sütés. A közepesnél picit erősebb fokozat beállításával nem lőhetünk mellé!

A bundás kenyér nem egy bonyolult étel, sokan szeretik reggelire, vacsorára, vagy feltétként ebédidőben is megállja a helyét. Forrás: Shutterstock