Elképesztő ötlettel forradalmasítaná egy amerikai vegyész az angol tea fogyasztását

Bár ez a kép most csak illusztráció, a Merchanet-Ivory filmek egyik nagy erénye a finom részletekben, akr egy teázás megjelenítésében rejlik

A teázás hagyománya egyes országokban szinte szent dolog, a brit teának is megvan a maga hagyománya, amelytől nem szokás eltérni, nem meglepő tehát, hogy hatalmas botrányt kavart a britek körében Dr. Michelle Francl amerikai vegyész forradalmi ötlete, amivel az angol tea fogyasztását szerette volna megújítani. Az újfajta recept ötletétől minden szinten elhatárolódtak, mivel a teába sót tett, az sem segített, hogy az asszony a több évtizedes kutatómunkájára hivatkozott. 

Az angol tea esete egy portugál asszonnyal

Óriási botrányt váltott ki, hogy egy amerikai vegyész kétségbe merte vonni, hogy az angol teát hogy kell inni. A tea ugyanis olyan mélyen gyökerező része a brit kultúrának, hogy már az angolokat kívülről szemlélők sem tudnák elképezelni őket a csésze teájuk kortyolgatása nélkül. Az is eléggé közismert, hogy a nyugatiak Kínának köszönhetik a csersavas főzet eredeti termesztését, de az már nem annyira, hogy

a portugálok voltak azok, akik megihlették a tea népszerűségét Angliában - egészen pontosan egy bizonyos portugál asszony.

Az angol tea fogyasztása a 18. században Forrás: Getty Images/2005 Getty Images/Stock Montage

1662-ben Braganza Katalin (IV. János portugál király lánya) frigyre lépett Anglia akkori uralkodójával, II. Károly királlyal. A házassághoz egy igen jelentős hozomány is társult az ifjú feleség oldaláról, méghozzá pénz, fűszerek, kincsek, valamint Tanger és Bombay jövedelmező kikötőinek formájában. Braganza Katalinból pedig Anglia, Skócia és Írország királynéja lett.

Amikor a király hitvese Angliába érkezett a teát ott még csak gyógyszerként fogyasztották, mert az állítólag élénkítő hatással volt a szervezetre, és csodával határos módon meggyógyította a betegeskedő bélrendszert is.

Az ifjú királyné azonban már a mindennapi rutinjának részeként kortyolgatta a teát, amivel új hazájában sem volt hajlandó felhagyni.

És mivel az uralkodóné hallatlan népszerűségnek örvendett, és az egész országban folyamatosan napi témának számított minden vele kapcsolatos dolog, a tea egészségjavító frissítő helyett társasági itallá vált. Habár a 17. század elején is volt már tea Nagy-Britanniában, de ennek fogyasztása akkoriban itt még több okból sem terjedt el: nagyon drága volt, ezért mindenki inkább a kávézás szenvedélyének hódolt.

Az angol tea ceremóniája a régi időkben Forrás: Origo

Mikor szabad inni a teát?

Katalin királyné idejében, tehát az 1650-es és 1660-as években a tea a magas ára miatt luxuscikknek számított, és így csak a felsőbb osztályok számára volt elérhető. A kávéhoz hasonlóan először nyilvános kávéházakban fogyasztották. A 18. század folyamán azonban a tea ára végre csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan egyre népszerűbb vált.

A délutáni teát - vagyis a teadélutánt - 1840-ben Anna, Bedford hetedik hercegnéje vezette be Angliában. A történet szerint ugyanis a hercegné délután négy óra tájban kezdett nagyon megéhezni. Az ő háztartásában a vacsorát divatosan későn, nyolc órakor szolgálták fel, így az ebéd és a vacsora között hosszú idő telt el.

Ezért azt kérte, hogy késő délután szolgáljanak fel neki teát, vajas kenyeret és aprósüteményt.

Ez az idő múlásával szokásává vált, és teázásához meghívta a barátait is. Így tette divatos társadalmi eseménnyé a délutáni teázást a hercegné.