Egy véletlennek köszönhetjük a reggeli egyik nélkülözhetetlen elemét

A teát a világ minden táján szívesen fogyasztják a reggelihez, vagy kávé helyett bármely napszakban. Manapság a teákat általában filteres formában árulják az egész világon. A 20. század elején a teafilter, amely forradalmasította a teafogyasztást, állítólag egy véletlennek köszönhetően született meg.

A teafilter gyökerei mindössze az 1900-as évek elejéig nyúlnak vissza. Ez meglepőnek tűnik, tekintve, hogy az emberek évezredek óta isznak teát. 

Míg a különféle szűrők tudatos fejlesztések eredményei voltak, addig 

a teafilter megszületéséhez egy véletlen vezetett. 

A Roadster felidézi azt a legendát, amely szerint Thomas Sullivan, egy New York-i kereskedő 1908-ban arra az elhatározásra jutott, hogy termékminták küldésével szerez magának vásárlókat. Takarékosságból azonban nem kis dobozokba adagolta a mintákat, hanem kis selyemzacskókba. Azt tervezte, hogy a vásárlók majd a tasakot kibontják és beleöntik a teaszűrőkbe. A vevők azonban nem ezt tették.

Felismerték ugyanis, hogy a selyem hálós szövése lehetővé teszi, hogy a víz átjárja azt, így a tasakokat egyszerűen belemártották a forró vízbe. Hamar rájöttek arra is, hogy a kis zacskókba porciózott tea pont akkora adag, amennyi egy csészényi teához kell, ráadásul rendkívül praktikus is, hiszen nem kell a leveleket kitakarítani se a kannából, se a csészéből. A kis selyemzacskók nagyon hamar elterjedtek és népszerűvé váltak. 

Amikor Sullivan megtudta, hogy a vevői milyen módszerrel áztatják a teáikat, a selyemzacskókat még lazább szövésű, géztasakokra cserélte, így a víz még jobban tudott keringeni a levelek között.

Egy elmélet szerint fatális véletlennek köszönhetően született meg a reggeli egyik fontos elemének elkészítéséhez szükséges teafilter 
Fotó: Shutterstock/Lucky Business 

Ezt a népszerű történetet viszont sokan cáfolják, mivel

 1901. augusztus 26-án Roberta C. és Mary McLaren közösen nyújtott be szabadalmat egy tealevél-tartóra, ami nagyon hasonlít a napjainkból jól ismert teafilteres tasakokra.

A találmány neve Tea-Leaf Holder, magyarul teafűtartó volt. A találmány úgy született meg, hogy a wisconsini Milwaukee-ban élő két amerikai nőnek elege lett abból, hogy a teát csak nagy mennyiségben tudják elkészíteni. A kannában készült teából ugyanis egyszerre – értelemszerűen – csak korlátolt mennyiségű italt tudtak elfogyasztani, a maradék pedig idővel kihűlt és elvesztette a frissességét.

Kérelmüket 1903-ban engedélyezték, és bár a koncepciójuk tökéletes volt, soha nem tudták nagy mennyiségben értékesíteni találmányukat.

Az azonban vitathatatlan, hogy a filterek elterjedése megújította a teázási szokásokat.